Szexuális zaklatás a családban: hogy lehet így tovább élni? (beszélgetős fórum)
Elvileg a suliban nem tud senki semmit. A munka és az albérlet miatt ide vagyok kötve. Nagyon sok pénz lenne messzebbre költözni.
Az se mindegy, hogy itt tényleg minden közel, suli, ovi, munkahely. Kocsi nélkül megoldunk mindent. Nincs jogsim.
Egymáson kivül senkire se számithatunk.
Reggel a lány viszi oviba az öcsit, délután én hozom el. Állandó délelôttösben dolgozok.
Kéne legalább 2-3 havi tartalék, egy lakás kauciója, plusz a költözés költsége. Most egy fizetésbôl élünk. Gyerektartást megelölegezi az állam, majd egyszer, a családit újra kellett igényelni, tényleg csak a fizetésem van.
Ha nem lenne elég teher rajtunk, hetek óta aggódhatok a pénz miatt is. Remélem, hogy csak az eleje ilyen nehéz.
Az exem megkapja a büntetését, ebben biztos vagyok.
5 év bent, aztán kiutasítják az országból, tehát velünk többé nem fog találkozni.
A nyelvet nem igen beszéli, olyan lesz neki, mint 5 év magánzárka.
Kint senki és semmi se várja. A rokonok tudják, hogy mi történt, és ők se állnak szóba vele. Szó szerint egy gatyája vagy zoknija nem maradt.
Kaptunk tőle kétszer levelet. Szerintem kezd megőrülni ebbe az egészbe. Olyan dolgokról ír, amit szerinte mondtunk meg tettünk, aminek köze sincs a valósághoz.
A fiam sajnálom, mert nem ilyen apát érdemel. Remélem, hogy tényleg soha nem fognak találkozni.
A lányom meg a feljelentés óta szorong. Szégyelli magát nagyon. Nem tud, nem akar emberek közé menni. Iskolában alig volt, minden reggel durva hasmenése van, néha hányással. Szervi oka nincs. Szünetekben, hétvégén nincs gond, akkor jól van.
Pedig jobb lenne, ha találkozna a barátnőkkel.
Szegény gyerek mit élhetett át.
Sosem heveri ki.
Összeszorul a szívem ahogy olvasom az írásod. 🥺
Nagyon sok erőt kívánok Nektek hogy ezt a szörnyűséget fel tudjátok dolgozni mindhárman. ❤️
Hatalmas ölelés Nektek.🌷
Ilyenkor az az első gondolatom, hogy remélem agyonverik a börtönben.
Aki egy gyerekkel ilyet művel, nincs helye a világban.
Az édesapjával tartja a kislány a kapcsolatot?
Remélem, nem fog a kapcsolat megromlani közted és a kislányod között! Esetleg, téged okolva, hogy mindez megtörtént vele, ezért kellene minél előbb segítség.
Ne csináld azt amit én csinálnék.
Levágnám a micsodáját, megetetném vele, utána pedig baltával szétfaragnám a fejét.
Más szavakat nem találok.
Nehezíti a helyzetet, hogy évek óta külföldön élünk. Most találtam egy magyar gyermekpszichológust, de messze van. Egyelőre online tud majd a lánnyal foglalkozni.
A kisfiunkkal is kell majd, mert ő először magát okolta, hogy ő mondta el, és miatta ment el apa. Az első héten borzalmas nehéz volt neki is, de látszólag ő gyorsan alkalmazkodik. Neki akkor lesz nehéz, ha felfogja, hogy mi is történt. Imádta az apját, éjjel-nappal csüngött rajta.
Nekem meg persze szorongás meg pánikrohamok. Annyira borzasztó és nevetséges, hogy égekig maradtam egy nárcisztikus férj mellett, egy rossz házasságban, csak mert azt hittem, hogy jó apa, és a gyerekeknek így jobb lesz.
Hihetetlen.
Nem tudom, hogy indult, nem akar róla beszélni. Ajándékot rengeteget kapott.
Igazából azt se tudom mondani, hogy rossz lett volna köztük a kapcsolat, vagy a hangulat, vagy bármit.
Mikor összejöttünk és bemutattam, meg évekkel később is, többször beszéltem a lányommal, hogy ha hasonló lenne, akkor szóljon, ők az elsők, ott leszek.
De akkor is tagadta, pedig legutóbb már nem véletlenül beszéltem vele, akkor már rossz érzésem volt.
Istenem! Ehhez még hozzászólni sem tudok!!! Szörnyű!!!
De az biztos, hogy amikor a gyerekemnek volt szüksége (nem ilyen miatt, hanem egy jelentéktelenebb tanulási gond miatt) segítségre, akkor engem is megpróbáltak elhessegetni. De nem hagytam magam! Egész pontosan addig vertem az asztalt, amíg lett időpont - másnapra!
De itt most döntened kell!
Vagy titkolózol és akkor nem fogják tudni, hogy milyen sürgős, hatalmas és akut a probléma, és akkor tényleg sorba fognak állítani és nem lesz időpontod!
Vagy néhány helyen felvállalod a dolgot és akkor sokan oda fognak állni melléd és segítenek!
Kívánom, hogy sikerüljön feldolgozni a dolgot neked és elsősorban a kislányodnak!
Erre nem tudok mit mondani, tragédia a kislányrészéről mindenképpen.
Nem értem ilyen esetben sincs azonnali terápia?
Persze nem tudom, közös terápia lenne, vagy csak a kislánynak, vagy neked?
Klasszikus nem mondhatom el senkinek, elmondom hát itt. Tudom, hogy már csak a nagy számok törvénye miatt is biztos van, aki szintén érintett, és talán tudunk egymásnak segíteni.
Igazából azt se tudom, hol kezdjem.
Három hónapja a vacsoránál elcsacsogta a kisfiunk, hogy amíg én dolgoztam, addig Apa nadrág nélkül feküdt a nővérén (14 éves) az ágyon. Azt hittem, ott ájulok el. Persze Apa tagadott mindent, hazudott, ígérgetett. 9 éve vagyunk együtt, a lányomnak ennyi ideje a nevelőapja, ezerszer elmondta, hogy úgy szereti, mintha a sajátja lenne. Erre az érzésre mondják, hogy egy világ omlik össze benned.
Először a lányom is tagadott, de rajta már láttam, hogy pánikol. Meg egy oviskorú gyerek nem ilyet találna ki, tudtam, hogy nem hazudik a kicsi. Aztán sírva mondta, hogy de, egy ideje ez megy. Aztán kiderült, hogy ez már kb 3 éve ment a hátam mögött, hogy amikor én mentem el itthonról dolgozni, az én kedves férjem molesztálta a gyereket. Egyből összeállt, hogy miért volt ő annyit táppénzen. Az is, hogy miért volt egyfolytában feszült a lányom. Meg még nagyon sok minden értelmet nyert utólag.
Órákon át veszekedtünk, mert a férjem most se akart elmenni. De végül elment. Vitte a maradék pénzt és a kocsit is, hát persze.
Mi meg a két gyerekkel elmentünk kézen fogva a rendőrségre feljelentést tenni.
Azóta a férjem előzetesben van, az ítéletig ott is fog maradni.
Mi meg próbáljuk magunkat összeszedni, de nagyon nehéz. Pszichológushoz persze nem lehet eljutni, magánra most nincs pénzem.
Vannak napok, amikor azt érzem, hogy túlleszünk ezen. De sokszor azt, hogy nem fogom bírni.
Annyi mindent tudnék még írni ...
Egyszerűen nem értem még mindig, hogy nem vettem észre. Hogy tudták ennyi ideig titokban tartani. Miközben végig abban a hitben éltem, hogy milyen jó apa, aki imádja a gyerekeim. A nevelt lányát is... Rengeteg ajándék, közös programok, család kirándulás, mindent megadott nekik. Aztán erre ez...
Egyszerűen képtelen vagyok feldolgozni.
Közben persze igyekszünk titkolni. Két nagyon közeli baráton kívül senki se tudja.
Egyre jobban bezárkózunk. Nem tudom, hogy lehet ezek után folytatni az életet.