Szerintetek létezik életreszóló hűség? (beszélgetős fórum)

Az emberiség létszámának növekedésével emelkedik a félrelépők száma is ( nagyobb szám, nagyobb esély ). Miattuk ( is ) van annyi családon belüli probléma. Ha gyerek is van és elválnak, lelki sérülését talán soha nem heveri ki. Ha nem válnak, mert a társa megalkuvó, hát arról ne is beszéljünk, az ilyet nem tudom megérteni.

A félrelépő ember végtelenül önző, hiszen csak a saját örömét tartja szem előtt.

De, ha úgy dönt valaki, akkor igenis létezik a hűség :)

Mi az a 2 év? Majd 20-30 év után, na, akkor mi lesz?

Amúgy, létezik.

Nem igazán értem, hogy a "testi kizárólagosság ígéretével" mi a problémád.

A "testi" szóval nem értesz egyet? Nyilván a baráti kézfogásra, fejpaskolásra, hátba veregetésre, ilyesmikre nem terjed ki a dolog. Itt a valamilyen módon szexuális címkével ellátható testi érintésről van szó.

Vagy a "kizárólagosság ígérete" nem tetszik? Nem igazán vágom, hogy ha a "monogám kapcsolatban levés" állapotát kibontjuk, abba hogyan nem tartozhat bele a hűségre vonatkozó elvárás és ígéret? Ha nincs ígéret -ami szó szerint persze legtöbbször nincs kimondva-, alap sincs arra, hogy az ember felrója a másiknak a hűtlenséget. Márpedig akkor a "te büdös disznó, menjél akkor a r.bancodhoz", "bocsáss meg, drágám"-szerű szóváltásnak semmi létjogosultsága nem lenne, miközben ez nyilvánvalóan nem igaz (most tekintsünk el attól, hogy amúgy mennyire gyerekes reakciók ezek). Ha nincs testi kizárólagosságra (szexuális kizárólagosságra) vonatkozó ígéret, mint komponens egy monogám kapcsolat kialakulásában, akkor értelmezhetetlen maga a (szexuális) megcsalás is. Mert mit csalsz meg, ha nem kötelezted el magad valami mellett? Az elköteleződés pedig mi más lenne, mint ígéret?

A statisztikáknak pedig az égvilágon semmi köze a kérdéshez. Hiába magas a megcsalás aránya és a válás aránya, az egész csak az emberek jelleméről közöl információt. A nulla önismeretükről és a komolyan vehetetlen ígéreteikről. Nem a becsület, ígéret fogalmakat kell megváltoztatnunk, azok jól vannak úgy, ahogy vannak, hanem nem kell olyat ígérni, amit nem tudunk betartani.

Mire válaszoltál?

Hogy van-e életre szóló hűség?

Vagy arra, hogy semmi nincs életre szóló?

SEMMI NINCS ÉLETRE SZÓLÓ.

Ez megfelelő válasz az alap kérdésre?

A Marsról jöttél, barátom?

Tudod, hogy mihez van jogod?

Amit kiboxolsz magadnak.

Így hangzik a mondás:

Egy barátommal sétáltam még régebben.

Megnézett az utcán egy csinos nőt.

Rákérdeztem: tetszik?

Á! Már ezt is biztos unja valaki...

Már hogyne lenne "joga" az egyik "oldalnak" elítélni a másikat? Ha az adott szó betartását sincs "joga" elvárni az embernek, akkor nem igazán látom egyáltalán milyen alapon beszélhetünk a társadalomról, mint közösségről egymás mellett élő individuumok sokasága helyett? Ha az sem várható el a másik embertől, hogyha A-t ígér, ne B-t cselekedjen, akkor alapvetően vonódik kétségbe a kultúránk értelme.

Itt nem az egyes emberek számukra kívánatos párkapcsolati koncepciójáról van szó - mindenkinek joga van oly' módon alakítania a saját élete erre vonatkozó részét, ahogy akarja. De a monogám kapcsolat, a hozzá tartozó elvárások-kötelességek rendszerével annyira szerves részét képezi a kultúránknak, hogy az attól való eltérésre vonatkozó igény külön kommunikálandó, annak elmaradása ugyanis azt a hitet ébreszti a másikban, hogy itt egy 100%-ban testi kisajátítást magában foglaló monogám kapcsolatról van szó. Tehát ha Poligám Béla és Monogám Dia párkapcsolatra vetemedik, és egy büdös szót sem ejtenek arról, hogy mégis milyen feltételek mentén képzelik azt működtetni, akkor evidens, hogy egy klasszikus monogám kapcsolat született, amelyben tiltott a félrekufirc. Az, hogy éppenséggel Bélát az sem zavarja, ha Dián végigmegy a fél város, még nem érv amellett, hogy Diának nincs joga Bélát elítélni egy félrelépés miatt.

Egyszerűen nem is értem, hogy végiggondolva hogyan nem lehet ezt belátni. Ha valaki tudja magáról, hogy neki testileg nem elég 1 ember, akkor eleve bele sem szabadna mennie semmilyen kapcsolatba anélkül, hogy jelezné "nekem valószínűleg szexuálisan nem leszel elég", vagy ha menet közben jelentkezik az igény másra, akkor azt, hogy "én szexelni akarok valaki mással". De ehhez a legtöbb ember gyáva, képtelen felvállalni azt, aki, és próbára tenni, kívánatos-e úgy is; hűséget és becsületességet mímel, és egyúttal magáénak akar tudni minden élvezetet, amit a vágya megkíván.

Tehát de, én merem hinni, hogy a hűségesnek joga van minősíteni a csalfát, ahogy egy tisztességes politikusnak is a korruptat. Az, hogy az ember hajlamos úgy csűrni-csavarni a valóságot, hogy a végén az jöjjön ki, ő egy remek, de legalábbis nem rossz ember, többnyire "luftballon érveken" nyugvó gondolatmenet; olyan pici tűvel is ki lehet pukkasztani, mint a "hazudni rossz" elve.