Szerintetek jó így a Március 15-i versem? (beszélgetős fórum)
de szóltam én egy rossz szót is a cím miatt?
Én tőlem bármi lehet a címe.
Csak a "szóról" nekem ez jutott az eszembe...
Na és? Miért ne lehetne egy amatőr versnek ugyanazon címe?
Szerintem egy szót nem lehet plagizálni.
EPILOGUS
Az életet már megjártam.
Többnyire csak gyalog jártam,
Gyalog bizon’...
Legfölebb ha omnibuszon.
Láttam sok kevély fogatot,
Fényes tengelyt, cifra bakot:
S egy a lelkem!
Soha meg se’ irigyeltem.
Nem törődtem bennülővel,
Hetyke úrral, cifra nővel:
Hogy’ áll orra
Az út szélin baktatóra.
Ha egy úri lócsiszárral
Találkoztam s bevert sárral:
Nem pöröltem, -
Félreálltam, letöröltem.
Hiszen az útfélen itt-ott
Egy kis virág nekem nyitott:
Azt leszedve,
Megvolt szívem minden kedve.
Az életet, ím, megjártam;
Nem azt adott, amit vártam:
Néha többet,
Kérve, kellve, kevesebbet.
Ada címet, bár nem kértem,
S több a hír-név, mint az érdem:
Nagyravágyva,
Bételt volna keblem vágya.
Kik hiúnak és kevélynek -
Tudom, boldognak is vélnek:
S boldogságot
Irígy nélkül még ki látott?
Bárha engem titkos métely
Fölemészt: az örök kétely;
S pályám bére
Égető, mint Nessus vére.
Mily temérdek munka várt még!...
Mily kevés, amit beválték
Félbe’-szerbe’,
S hány reményem hagyott cserbe’!...
Az életet már megjártam;
Mit szivembe vágyva zártam,
Azt nem hozta,
Attól makacsul megfoszta.
Egy kis független nyugalmat,
Melyben a dal megfoganhat,
Kértem kérve:
S ő halasztá évrül-évre.
Csöndes fészket zöld lomb árnyán,
Hova múzsám el-elvárnám,
Mely sajátom;
Benne én és kis családom.
Munkás, vídám öregséget,
Hol, mit kezdtem, abban véget...
Ennyi volt csak;
S hogy megint ültessek, oltsak.
Most, ha adná is már, késő:
Egy nyugalom vár, a végső:
Mert hogy’ szálljon,
Bár kalitja már kinyitva,
Rab madár is, szegett szárnyon?
(1877. július 6.)
Egyébként nem jó.
Amiről azt hiszed, hogy összeköt épp az választ szét...
Nem tudom sajnos megítélni, szerintem ez olyan relatív dolog.
Tudod, pap meg a papné...
De közeleg lassan április negyedike is...-)
Így szól az utolsó sor:
"S, hiszem, hogy láthatom a szomszédnál is zöldebben."
Nekem erről ez jutott az eszembe...
De én eléggé nudli vagyok a költészetben, csak belebeszéltem a nagyok dolgába...-))
Beletörődés. Ez jutott eszembe, - sajnos.
Most nem beletörődni kell, hanem újra lelkesen szembeszállni az elnyomással. Leszaggatni a hazug tolvaj láncokat és lakatokat.
Nézz körül mi van körülötted és mi vár a hazára, ha hamarosan rossz döntés születik !
Ok..
"A szomszéd kertje mindig zöldebb..."
Lakat van hazánk meggyötört ajtaján!
Tiszta volt az, a magyarok hajnalán.
Véres, pecsét mely minket mindvégig összeköt.
Nemzetünk vörös vére ez, nemzetünk szívéből,
Mely most is lankadatlanul dobog,
hisz egy nemzet csak saját lobogója alatt boldog.
Lakat van áldott ősi lelkemen!
A magyarság kiemelkedett az ősi tengeren.
Újra szelíd az itteni szilaj szellő.
Fehér lett az egykor fekete viharfelhő!
Már nem bánt, simogatja tejszínű lelkemet,
S, nem tombol élteti a magyar földeket.
Lakat van a hazafi szívemen!
Szeretem a hazám, szenvedélyesen,
Maréknyi magyar számomra az összes kincs nekem,
Egy tündöklő csodaszép ország, ez a mindenem!
Csak az ősi remény él régóta bennem,
S, hiszem, hogy láthatom a szomszédnál is zöldebben.
Cím kellene neki tudtok ötleteket?