Szeretőnek lenni, avagy a remény hal meg utoljára? (beszélgetős fórum)
Megadtad a helyes valaszt.
Nem hinném, h bűn lenne...szerintem nem elítélendő dolog. Szerintem nem ugyanaz szeretőnek lenni,mint szeretőt tartani.
És azt is megfigyelhetjük, h a nők vállalják túlnyomó részt a szerető státuszt..kevesebb a férfi köztük.Vajon miért? Mert a férfiak alapból nem monogám típusok, így vannak kódolva?
És ha szerető szeretnék lenni? Az akkora bűn lenne?
épp ezért nyitottam a témát, mert rengeteg lehet írni. Vannak példák és ellen példák is. Írok egy példát. Anyum 10 éve szerető...a palinak persze van gyerek, ház, feleség...10 év alatt egyszer sem esett szó arról, h elhagyja a családot.Anyum meg nem kérte sosem,mert így kényelmes. A feleség teszi otthon a dolgát (mos,főz,stb...),amit persze nem a szeretőnek kell,de ez is ember függő. 16 év házasság után,úgy döntött h beéri ennyivel..és kvázi megtartja a szabadságát. A gondok szerintem ott kezdődnek ha a szerető beleszeret az adott nőbe vagy pasiba...amíg lazán fogja fel addig nincs gond. De meddig lehet ezt így csinálni? Szerintem nem sokáig,legalábbis a többsége végül feladja a várakozást,mert valahol mindenki normális kapcsolatra vágyik.
Egyik felnek sem jo szeretonek lenni vagy szeretot tartani,a vegkimenetel mindegyikuknek fajdalmas,nem erdemes olyan kapcsolatba belemenni ami nem nyujt biztonsagot es allando ketelyek kozt elni.Szerintem elitelendo az a no vagy ferfi aki hazassagban el es szeretok utan keresgel es titokban tart fel egy kapcsolatot.A ferfinak szerintem egy izgalmas kaland a szereto,mert felvallalni soha nem fogja,egy nonek pedig fajdalmas sovargas egy olyan ferfi utan akit soha nem tudhat igazan magaenak hinni!
Általában a szerető javára csak akkor dől el a helyzet,ha a feleség végleg kidobja a pasit,és muszályból megy,mert mennie kell.Magától nem dönt a pasi így.
Azt gondolom én,hogy ahhoz felbukkanjon egy harmadik fél,azaz szerető egy kapcsolatban sok tényezőnek kell közrejátszania.Gondolok itt arra,hogy lehet már elmúltak az érzelmek és csak kényelem miatt nem lép ki valaki a régi már nem működő kapcsolatból.
De lehet,hogy szereti a párját,csak az a másik valami újat ad,valamit ami lázba hozza az embert.
Ez annyira bonyolult,hogy rengeteget lehetne róla írni!
Attól függ szerető vagy, feleség vagy csak párkapcsolatban élsz visszahúzó tényezők (gyerek, közös ház...) nélkül ahhoz hogy rögtön lelépj.
Én úgy gondolom, hogy sokáig nem érdemes várni az igéretre, sajnos nagyon sokszor csak igéret!
Ez jó téma! Sajna megtapasztaltam én is!
szerintem ennek nincs pszichológiája.
Már rengeteg fórum nyílt ebben a témában.
Nem kell szeretőnek lenni, ennyi.
A pasik általában kényelmesek, nem hagyják el a nőt - pláne ahol gyerekek is vannak - csak könnyebb azt mondani, hogy már nem szeretjük egymást. Ígérgetnek mindenfélét, aztán mégis maradnak a feleség mellett. Őt már megszokták, ő mos, főz rá, takarít utána stb.
Számomra nincs olyan pillanat, amikor lépnék, ha már a partner tétovázik, ott valami bibi van.
Vajon, a pszichológia szerint milyen tényezők vezetnek a titkos harmadik felbukkanásához? Mitől függ, hogy a dilemma végül a társ vagy a szerető javára dől el, s hogy e választás kiállja-e az idő próbáját? Meddig érdemes várni a tétovázó partner döntésére, s melyik az a lélektani pillanat, amikor akár érzelmeink ellenére is lépni kell?
További ajánlott fórumok: