Szeretőnek lenni, avagy a remény hal meg utoljára? (beszélgetős fórum)
Igen, egyenes arányosság:)
Pedig pont annyi a megcsalt feleség, mint akivel megcsalják:)))
Gondoltam majd megoszt pár gondolatot velem aki ilyen helyzetben van, de az ellentábor nagyobb ahogy látom:)
Igzából nem várok konkrét választ. Csak érdekelt más véleménye is, akár ilyen vélemény akár olyan.
Köszönöm.
Egyébként mi a fórum célja?
Mire vársz választ?
Úgy értem igen. Én sem tudok beható véleményt mondani a házas életről vagy a gyereknevelésről,mert nem voltam még házas és nem volt még gyerekem.
szíved joga a véleményedhez.Ezt is meg tudom érteni.
Számomra mélységesen és teljes mértékben elítélendő ez és az ehhez hasonló dolog.
Valamint az ilyen nőkre is megvan egy bizonyos jelző.
Nem voltam benne úgy érted nem voltam még szerető? Vagy nem szerettem nős férfit?
Tévedsz, nem azért mert anyámról van szó. Anyámmal akkor 1 évig nem beszéltem emiatt.Átértékeltem a dolgokat azóta. És nem mondhatom, h elfogadható, csak nem elítélendő teljes mértékben. Senkinek nem kell elfogadni semmit.Nem vagyok férjnél, 2 hónapja nincs párom. de ha lett volna szeretője, nem akartam volna tudni.És mielőtt megkérdeznéd..igen..csaltak már meg..tudom milyen érzés.
A számomra legmegdöbbentőbb az az eddig olvasottakban, hogy a kedves fórumnyitó 25 éves nő létére ezt elfogadhatónak tartja.
Hogy miért?
Gondolom azért, mert az édesanyjáról van szó.
Kedves Mapetite!
Férjnél vagy? Van társad?
Helyes :) Általában nehezebben érti meg ezt a dolgot az, akinek szerető családja van,és nem volt benne...és ezt is megértem.
szerencsés vagy!
Bizony, bizony. Azért én nem fogok nős férfival kezdeni:) Főleg mert szeretem a férjem:)
ezért mondom, h egy nagyfokú önzőség is kell hozzá....és ahol önzőség van, ott kevésbé játszik szerepet az empátia asszem.Ha mindenki mindenkihez empatikus lenne, akkor nem itt tartana a világ ahol tart.
Az empátia nem arról szól h ismersz-e valakit. Ha valakinek meghal valakije akár ha ismeretlen akkor is átérzed a fájdalmát, nem? Lehet h ez durva példa de azt hiszem ha egy nő szereti a férjét, és az elhagyja akkor számára majdhogynem meghal!?
Miért kellene empatikus lenni egy "idegenhez" is, függetlenül attól, h nő az illető? szerintem nem az ilyen helyzetekben kell empatikusnak lenni,csak mert más is nő, mint én pl.
Igen...ez abban a világban működne, ahol az ember anyagilag független tudna lenni teljesen a másiktól. Sok ember azért nem válik el a sokadik ilyen eset után sem, mert anyagilag nem tudná magát biztosítani..ez van.Persze ha gyerek van, még jobban bonyolítja a dolgot. anyám évekig csalta apámat a szemünk láttára...azóta is azt mondom,h jobb, h elváltak..gyerekként is azt mondtam anno.Persze mindent a nulláról kellett kezdeni.
Igen ez így van. De szerintem a nőknek kicsit több empatikus képességének kell hogy legyen annál, minthogy egy nőtársával ezt megtegye.
Ha valaki már nem szereti a férjét/feleségét, akkor (szerető nélkül) szépen váljanak el. Ezt gondolom.
az undorító szerintem kicsit erős kifejezés,mert szerintem a "legnagyobb" bűnös mindig az aki szeretőt tart és nem az aki azzá válik..persze nem mondom, h erkölcsileg helyénvaló.Ahhoz , h szertő legyen az ember,kell egy kis önzőség..vagy nem is kicsi.
Az én apám kb 15-16 évig néhol kihagyásokkal csalta az anyukámat. Először ismertem a szeretőjét, nagyon durva az általános iskolai osztálytársam anyukájával, akivel egy utcában laktunk. Aztán vidéken dolgozott, ott egy 15 éves kislánnyal,aztán mikor 18 éves voltam, akkor egy 20 éves csajjal. Az utolsó nem tudott róla hogy házas, ezért nem is hibáztatom, de a többi+akikről még nem is tudok... De persze az apám a legdurvább:( Az anyukám tűrt, úgylátszik volt érteleme, mert most szépen megvannak együtt és nem tudok újapp nőről...
Én nem lennék ilyen türelmes, egyszer csalna meg a férjem és repülne. Hiába van 2 gyerekünk. Pont miattuk sem hagynám, mert tudom h milyen tudni mindenről hogy csak hazugság.
Szerető pedíg sohasem lennék, mert szerintem undorító dolog a feleséggel szemben.
szerintem ha a szeretőnek erős érzelmei vannak az adott partner iránt,nem hiszem, h reálisan át tudja gondolni a dolgokat..és nem hiszem, h tudná sajnálni a feleséget vagy barátnőt...ez a nem mind1.
Voltam en is szereto lanykoromban,akkor sokat nem gondolkoztam hogy miben vagyok,a ferfi azt allitotta nem szereti mar a feleseget es en ezt hittem kb.1 evig,aztan szetvaltak utjaink.Most hogy ferjes no vagyok,maskepp latom a dolgokat,nem allnam meg szo nelkul ha megtudnam hogy a ferjemnek szeretoje van.Azt eldonteni most sem tudom kit id hibaztatnek istenigazabol,magam,ferjem,vagy a szeretot!De a mostani eszemmel ha lany lennek nem keresgelnek hazas pasit magamnak,szoval nem allnek szoba veluk,nem komplikalnam az eletem,es atereznem a szegeny feleseg helyzetet aki az aldozat,aki azt hiszi hogy van egy draga jo ferje,mikozben ot megcsalja.Komplikalt...ennyi..
sziasztok
én nem voltam szerető és nem is leszek
nem ítélek el miatta senkit, mindaddig amíg a családom nem kerül veszélybe
nincs szívem ahhoz, hogy egy családot szét....
és nő feleség és leendő anyaként , tisztelem annyira nőtársaimat, hogy nem nézem hülyánek őket
volt már olyan udvarlóm akiről kiderült, hogy nős, de hála az égnek semmi nem történt
gyorsba el is zavartam
mindenkinek szép estét
Kifejtenéd, h miért gondolod így?
Nem lehet a szeretőt hibáztatni az adott szituáció miatt. Ezzel senkit sem bíztatok arra, h szerető legyen,de valljuk be az ő választása is,de főleg a kapcsolatba élő félé leginkább.
A nok rontjak el ezeket a monogam ferfiakat,szegenykek olyan artatlanok ...es ezek a nok...
Azt tudom,hogy sokáig nem tudnék szerető lenni!!!
További ajánlott fórumok: