Szerelmi bánat:) (beszélgetős fórum)
Én sajnos találkoztam már olyannal, aki lezárt egy kapcsolatot, vagyis szakított, de lelkileg nem tudja magát túltenni rajta.
És olyannal is, hogy szeretik egymást, mégsincsenek együtt.
Többször is sikerült ilyen pasiba beleesnem. Most is... A végét, gondolom, tudjátok...
nem akarlak megbántani, de honnan tudod, hogy ő boldogtalan..?
Hiszen ha vki szakít a másikkal, abban az emberben már régóta érlelődött a gondolat (valószínűleg) és lelkileg már túl jutott az egészen - hiszen éppen ezért szakít, nem..? persze, megviseli őt is a dolog - de ő már magában lezártnak tekinti az ügyet, hiszen ő volt az, aki kimondta, hogy legyen vége.. így hamarabb tovább is lép, mint akit elhagynak..
Lehet, hogy nem jól gondolom, de ha két ember szereti egymást, akkor együtt van - ha valamelyik is nem érzi azt, amit a másik, akkor pedig nincsenek együtt... Olyannal még nem igazán találkoztam, hogy mindketten szerelmesek voltak egymásba, amit mindketten tudtak és mégsem voltak együtt, hanem külön-külön szenvedtek..
De remélem, nincs igazam!:)
Lehet, ez kicsit nyersen és nagyon "feketén-fehéren" hangzott így, de úgy gondolom ez a lényeg..:( sajnos..:((
Azt kívánom Neked, hogy mielőbb juss túl ezen az ügyön és próbálj meg újra mosolyogni!:)) sok szerencsét hozzá!:)
Nem igazán hiszem,hogy tudom mire gondolsz?
De az a helyzet,hogy nem én rajtam múlik a dolog.
Én akárhogy is dönthetek a helyzeten nem változtathattok!Én már mindent megtettem a cél érdekében,de én mégsem vagyok elég jó neki!
Tehát mindegy hogy mire hallgatok,mindenkép bánatos maradok!Mivel ő dönttöt/és szerintem rosszul,mert így ő is boldogtalan/
Ez csak rajtad múlik, hogy dönteszz!
Szokták mondani vagy a szívére hallgat vagy az eszére. Ha az eszére hallgat bánatos marad, ha szívére....ki tudja előre.
én már nagyon szeretnék nevetni ezen - de egyelőre csak a saját cinizmusom miatt sikerül..:)) de már az is valami..:)))
remélem, Nálad is kialakul és kiderül mi a pontos helyzet Vele.. azért ők is tudnak kavarni maguk körül, nemcsak mi..:)) hihetetlen...
olvastam, hogy mi a helyzet Veled..:(( Légy erős, kitartás! Elhiszem és tudom, hogy nagyon nehéz..:(( Szerintem beszélned kellene vele.. a saját érdekedben, hogy hamarabb tudj dönteni a jövődről.. (bár én személy szerint irtózom az ilyen beszélgetésektől..) de jó lenne túlesni rajta, hogy meghallgasd és megtudd az ő verzióját is - amennyiben őszintén elmondja majd..
Ha beszélsz vele, ügyes legyél!:)
Egyszer még nevetni fogunk ezen, magunkon!:)
Majd ha megtaláltuk az igazit...
Móki, annyit gondolok Rád. Te is tarts ki, és próbálj jól dönteni. Iszonyú nehéz lehet, nem is tudok mit mondani...De meg fogod oldani, tudom!
Szia Mindenkinek!!!
Sajnos én is egy elég nagy válságon megyek át. 4 év után elhagytak. Május óta a mennyaszonnya vagyok (bocs voltam) és nyáron költöztünk össze. Nagyon nagy szerelem volt. Tudni kell, hogy a pali már 3 éve küzdőtt értem amikor hát én is beadtam a derekam és járni kezdtünk. 4 évet velem volt, ez összesen 7 év. És még ráadásként, hogy 14 éve családi barátok. Totál kivoltam amikor elköltözött tőlem. És szakításunk okának azt hozta fel, hogy csúnyán bántam vele (az utóbbi 2 hónapban), de mentségemre szolgáljon az, hogy egy éve veszítettem el édesapámat és emiatt nagyon ingerült és érzékeny lettem. Nagyon szeretem őt, sőt imádom. Mindent próbáltam már, de hiába, még elég fiatal vagyok, de én is ember vagyok és sajnos hibázhatok és ezzel őt is megbántottam aki a legfontosabb volt számomra. Most ezerrel azon vagyok, hogy mégis mit tegyek hogy ne veszítsem el őt, mert ha csak egy egyszerű ismeretségről lenne szó akkor nem keseregnék annyit, de már 14 éve ismerem és olyan mintha hozzám nőtt volna. Kérlek titeket segítsetek nekem.
tényleg szeretünk szenvedni...közben meg azt mondjuk, hogy csak nyugodt boldogságra vágyunk...
nekem a mostani "pasim"(azt se tudom, az-e még, ahogy mostanában állunk...) mondta épp a minap, hogy ezeket a dolgokat meg a nőket sose fogja megérteni:)
jaja.. és mindeközben akiről tudom, hogy csak "füttyenteni kellene" neki, az persze nekem nem kell.. de ezzel sokan vagyunk így.. pech..:)
az egyik volt barátom egyszer azt mondta, hogy a nők szeretnek szenvedni.. ezt akkor is cáfoltam és most is ezt teszem, viszont mégis állandóan szenvedősre veszem a figurát..:) remélem, egyszer vége szakad ennek..:)
Anyum 46 évesen talált rá az Ő "Igazijára":))))
Kitartás!!!!!!!!!