Szerelmi bánat:) (beszélgetős fórum)
Szia Tereza!
Jó újra veled találkozni!
Nagyon irigyelek,annyi mindhez értesz!Mondcsak honnan vagy te ennyire jó minden területen?
Mindenkinek olyan jó tanácsokat tudsz adni,mond csak hogy lehet valaki ennyíre sok oldalú?
Engem is csak az.
Mondom, én is először szántam rá erre magam.
És a fájdalom mellett nagon jó érzés. Hogy talán ezzel nyílt meg az útja a boldogsághoz.
Megkönnyebbültem.
Habár még nem olvasta az üzenetemet...
Ezer köszönet!
Nagyon jó tudni,hogy valaki átérzi a fájdalmamat!
Azt hittem egyedül vagyok a nagyvilágban!
Ezt korábban én sem hittem el,hogy ilyen létezik.
De mindazok ellenére,hogy szenvedek,mégis az érdekel,hogy ő boldog legyen!
Hasomló cipőben járunk...
Fél órája írtam egy szakító üzenetet a páromnak.
Mi sok szempontból nem illettünk össze, vagyis ez nem igaz, de még nincs túl az előző kapcsolatán, és ez volt a fő ok.
De az egzisztencia szintén. Én csóró pedagógus vagyok, ő multinál százezreket keres. Igazából sose volt téma, persze csak másfél hónapot voltunk együtt, de engem zavart. Őt nem is annyira a pénz, hanem azt nem értette meg, hogy én nem vagyok karrierista(ő igen), és az élet egyéb területein akarom a boldogságot megtalálni.
"Most először életemben..."-dettó. Ő az első, akit el tudtam engedni. Ma hajnalban még mellette feküdtem, néztem, ahogy alszik, és azt hittem, beledöglök, hogy már többet nem érhetek hozzá...
Nagyon fáj, de hiszem, hogy jól döntöttem. BÁRMIT megtettem volna, de nem tudom boldoggá tenni. Hátha majd más...
Nem bántottál meg!
De azt nem mondtam,hogy nem ő dobott engem,hanem én szakítottam vele!
Ugymond eldöntöttem helyette,hogy mi a fontosabb neki!
Ő azt hiszi már nem szerettem,máskülönben nem lett volna vége.
Most először életemben,annyíra szeretek valakit,hogy képes vagyok elengedni.Mert tudom hogy mellettem nem fogja tudni elérni az álmait.
Túl sokat nélkülözött eddig életében. Most lehetősége van rá hogy jobb élete legyen/anyagilag/,ezért lépek ki az életéből.
Most biztos mindenki azt mondja,hogy a pénz nem minden.Számomra nem is,sőt engem egyáltalán nem érdekel.De neki tényleg olyan vágyai vannak amelyeket mellettem,nem érhetne el.
Segíteni nem tudok, de gondolok Rád és szorítok, hogy mindketten a lehető legkisebb fájdalommal kerüljetek ki az egészből!
Ja, és ha szereted a férjedet, és van még egy aprócska esély is, és ő is akarja, ne add fel! Küzdjetek egymásért!!
Egy szakitást sajnos nem lehet ugy csinálni hogy az teljesen fájdalommentes legyen. Valaki mindig jobban sérül. Az én esetemben neki nagyon nagy csalodást fogok okozni, es ez engem sem fog teljesen hidegen hagyni. Nekem is fájni fog hogy ennyire megbántom.
VAloban nem tudom milyen szavakat használjak majd!!! Nem lesz könnyö az biztos! Most mér én is tudom viszont, hogy nincs más kiut ebból, meg kell tennem ezt a lépést, fölöslegesen halogatom.... de oly nehéz!
Jaj, ez tényleg borzasztó nehéz!:(
Én, akárhogy igyekeztem, még sosem sikerült szépen szakítanom...Vagyis akkor igen, ha velem szakítottak, nem vagyok haragtartó, a mai napig jóban vagyok ezekkel az exeimmel. Ha én nem tudom őket boldoggá tenni, miért rájuk kéne haragudnom? Ezt sose értettem...
De igen, amikor én akartam fájdalom nélkül megszabadulni valakitől, az a sértettsége miatt mindig háborúba csapott át. Nem tudom, miért.(Bár épp ma mondta egy pasi!ismerősöm, hogy minden pasi balf.sz...:DDDD) Lehet, hogy neki van igaza????
Köszi Letty.
Ezzel én is tisztában vagyok. Érzem én is, több kell egy párkapcsolathoz mint amit én érzek iránta. De nagyn nehéz lesz errol beszélni vele ugy, olyan formában, hogy ne bántsam meg őt annyira. Azt sem tudom meddig halogassam? Vagy adjak meg egy kis időt magunknak?
Egyenlőre én is csak az erőt gyüjtögetem hozzá...
Sziasztok lányok!
Leirom én is a történetem, talán tudtok adni némi tanácsot, hogy másszak ki ebből az érzelmi válságbol.
A volt férjemmel 7 év házasságot zártunk le idén összel. NEkem ő volt az igazi, a nagy "Ő". Sok mindenen kerseztül mentünk ez idő alatt. A legnagyobb csapáson 2 év házasélet után mentünk keresztül, amikoris megtudtam, hogy viszonya volt egy másik nővel. Ebban az időben sokat veszekedtünk, nem voltunk egy hullámhosszon, igy ő egy másik noben kereste azt, amit otthon nem talált meg bennem. Rövidre zárva, nem sok idő kellett neki ahhoz, hogy rájöjjön, ugy nem lehet megoldani a gondjainkat, ahogy azt ő tette (egy másik nő karjai közt) hanem ha megbeszéljük a dolgokat. NAgyon nagyot csalodtam akkor benne, de tudtam sokmindenben én is hibás vagyok, igy adtunk magunknak még egy esélyt, megbeszéltük a dolgokat és együtt maradtunk. Azota valoban elmondhatom, hogy egy kiegyensulyozott, harmonikus es boldog életet eltünk, persze voltan némi összezördülések is köztönk, de ezek nem voltak komolyak. De ugye melyik házasságban nincsenek?! Idén tavasszal viszont egy ujabb komoly válságon mentünk keresztül, ami válással végződött. A problémáinkat tulkép nem is probáltuk igazán megoldani, nem adtunk esélyt a kapcsolatunknak. Ebben a legmélyebb időszakban megismerkedtem egy hihetetlenül joszivű, szeretetteljes, odaadó férfivel. Sok mindent köszönhetek neki, a támaszom volt, mikor a legjobban szükségem volt arra hogy valaki biztasson és tartsa bennem a lelket. Egy szerelmi kapcsolat lett ennek vége. Neki én vagyok az igazi, csak VELEM tudja elképzelni az életét, nagyon szeret engem. Én nagyon tisztelem, csodálom és szeretem őt, viszont ez a szeretet inkább egy testvéri szeretethez hasonlit. A legnagyonn gond meg az, hogy azota sem tudtam "elengedni" a volt férjemet, nincs olyan nap hogy ne gondolnék rá, hogy miért is nem beszéltük meg jobban a gondjainkat. LElkileg teljesen kikészültem.... Velem van egy csodálatos ember, aki mellett boldogság vár és én mégsem tudom átadni magam ennek az érzésnek. Miért nem tudom őt ugyanugy visont szeretni, ugyanolyan odaadással és szerelemmel? Talán tul gyorsan is jött ez az uj kapcsolat, és a lelkem mélyén azt is tudom, hogy egy bizonyos meneküldési megoldás volt ez részemről.
Teljesen tanácstalan vagyok... nem tuodm mit lépjek, hogy rendezzem az életem.
Egy kicst tul hosszura sikerült, bocsika. Érdekelem viszont a véleményetek, ti mit tennétek a helyemben?
Kedves Moncha és Mihaela! Tekintettel arra, hogy szilveszter van kicsit viccelődhetek ezeken a komoly dolgokon. Olvasván hozzászólásaitokat, lehet , hogy házasságközvetítéssel kellene foglalkoznotok. Persze nem ingyen. Bocs...
Boldog Új évet!
a helyes valasz az lenne:
magammal foglalkozok.
szerintem.
nem szukseges semmit tenni.
voltam en mar tanu is olyan embernel aki udvarolni akart nekem :)
elvette a baratnomet :) es tök boldogok.
es en voltam a tanu, igen :)
Szia Moncha,
Köszönöm szépen a biztató szavakat, jól estek nagyon. Sok emberrel beszélgettem és elég sokan ezeket a dolgokat mondták el, amit Te is leírtál nekem.
Egy nagyon bonyolult és nagyon nehéz természetű egyénke vagyok. Tudom magamról, hogy vannak hibáim, de azt is tudom, hogy tökéletes ember nem létezik a földön!!! A kapcsolatunk elején nem volt semmi gond, aztán velem "történtek" a dolgok, nehéz időszak kezdödőtt az életemben és mivel még elég fiatal vagyok és tapasztalatlan az élet e terén nem volt könnyü feldolgozni a dolgokat. Ekkor "változtam" meg ugymond. Sokat veszekedtünk és kölcsönösen is egymás hibáit kerestük. Tudni kell, hogy amikor hozzám költözött sírva jött el a szülői háztól, akkor nagyon döbbentem rajta. Amúgy nagyon befolyásolható férfi, júniusban költözött hozzám.... egész nyáron alig láttam. Persze én kivertem a balhét, hogy nekem ez így nem igazán tetszik, megértem, hogy a szülei meg minden, de én meg a leendő felesége lennék. Nem állt ki mellettem. Soha sem... én naiv, most már tudom, hogy nagy hiba volt kezdeni vele, de sajnos még most is szeretem... majd az idő megoldja a dolgokat, nem fogok most kardba dőlni emiatt, de mindenesetre sokat tanultam belőle.
Még egyszer köszönöm.
engem az egyik meghívott az esküvőjére..
igaz, az már jó pár évvel később volt (de az utánam következő csajjal!) - sztem akkor is morbid gondolat!!:)))
ezt már én is elmondtam pár embernek hehehe :)))
nem egyszer volt ez és teljesen ledöbbentem.
föként azon, hogy a házasodás elött még illedelmesen közölték is velem
:)
franc tudja...
:) nagggyon durva, de nekem is volt két olyan pasim, aki utánam lelt rá élete nagy szerelmére..:D
azon szoktam poénkodni néha, hogy ha vki meg akar nősülni vagy igazi nagy szerelmet szeretne, akkor jöjjön össze előbb velem, mert a szakításunk után tuti összejön az amit akar..:D
Ez jó.
Aki meg velem szakított az érdekes módon 2 hónapon belül meg is nösült.
Haha. Erdekes mi?
Na jó, aztán el is vált :)
Hello Miheala,
Tudom, hogy leírni sokkal egyszerübb dolgokat, mint kivitelezni.
Olvastam, hogy elveszítetted az édesapádat, késöbb pedig egy másik embert aki fontos.
En úgy gondolom, hogy egy ilyen helyzetben, egy ilyen idöszakban teljesen normális ha az ember nem úgy viselkedik, mint általában.
Az ember kénytelen a változásokat felfogni és elfogadni. Te pedig pontosan tudod -a leírtak alapján-, hogy az elmúlt idöszak milyen érzéseket váltott ki belöled.
Ha valaki olyan indokkal megy el "csúnyán bántál velem" az a leggyengébb kifogások egyike.
Ha nem úgy bánnak velünk, ahogyan szeretnénk...nem úgy ahogy kívánjuk -es bizony sokszor van így, akkor is ha szeretnek minket- egy kapcsolatban, ahol érzések vannak a "te hogy viselkedtél" egy egyszerü mondat, amit elöhúznak.
A változó dolgokról és körülményekröl sokszor mi teszünk, de vannak dolgok amikbe nem lehet beleszólni.
Szerintem ökörség magadat hibáztatni. Felesleges is.
Bár fogalmam sincs egy ilyen helyzetben én hogyan viselkednék -es nem is szeretném megtudni azt hiszem- de most, hogy olvastam a mondataidat egy kissé elgondolkoztam azon, hogy valakinek aki szeret téged miért az a fontos, hogy Te hogyan viselkedsz, miért nem az, hogy átsegítsen egy nem könnyü idöszakon.
Nem dolga, de szerintem teljesen normális, ha közel álltok egymáshoz.
Föleg azután, hogy egy másik ember, aki szinten közel állt hozzád nincs többé.
Tudom, nem jó érzés olvasni. Egyetlen amit tenni tudsz az a semmi.
Fogadd el a helyzetet és ne tégy semmit. Nehéz, ha az ember szeret valakit.
Tudom.
Egyetértek 53;54- ben foglaltakkal, de attól is függ a siker, hogy mennyire erős az érzés. Azonkívül mennyire reményteljes vagy sem. Persze itt belül megmaradhat az emlék, hisz ezek színesítik, erősítik az ember jellemét. Tehát érdemes-e kitartani, vagy megpróbálni túllépni.
Persze akit érint annak nem könnyű...