Szerelmes versek, idézetek (beszélgetős fórum)

Kaly : Féltettem a szívedet

Ezerszer megátkozlak,

Ne légy boldog soha életedben,

Ezerszer megátkozlak,

Ne légy szerencsés a szerelemben!

Könnyek között ébredjél fel minden éjszakán,

Térden állva, leborulva térj vissza hozzám!

Ezerszer megátkozlak,

Mert hűtlen és rossz voltál velem,

Hazudtad, hogy szeretsz,

De másnak adtad a szívedet!

Ezerszer is megátkozlak, mert hűtlen lettél,

Ezerszer is megátkozlak, hogy hozzám visszatérj!

||:Szerettelek, jobban, mint az életemet,

Féltettem a szívedet, jobban, mint az én szívemet!

Álmomból felébredtem, és kiáltottam a te nevedet,

Szeretlek, nálad nélkül én nem élhetek!:||

Ezerszer megátkozlak,

Ne légy boldog soha életedben,

Ezerszer megátkozlak,

Ne légy szerencsés a szerelemben!

Könnyek között ébredjél fel minden éjszakán,

Térden állva, leborulva térj vissza hozzám!

Ezerszer megátkozlak,

Mert hűtlen és rossz voltál velem,

Hazudtad, hogy szeretsz,

De másnak adtad a szívedet!

Ezerszer is megátkozlak, mert hűtlen lettél,

Ezerszer is megátkozlak, hogy hozzám visszatérj!

||:Szerettelek, jobban, mint az életemet,

Féltettem a szívedet, jobban, mint az én szívemet!

Álmomból felébredtem, és kiáltottam a te nevedet,

Szeretlek, nálad nélkül én nem élhetek!:||

Veled voltam nappal,

Veled álmodtam éjjel,

Szívemet mégis

Te tépted széjjel!

__________________________________________________

Este,mielőtt elnyom az álom,

Téged kereslek,utánad vágyom.

Emlékszem milyen volt mikor mellettem aludtál,

Egész éjjel néztelek,oly édesen szuszogtál.

Ez hiányzik legjobban,nem is a csókod,

Az,hogy nézhesselek miközben édes álmod alszod.

Néha fel-felkeltél és észrevettél engem,

Olyankor csókot adtál,Jó éjt szép szerelmem.

De ennek már vége,ez már a múlt,

Nem maradt utána,csak emlék és bú.

Fáj,hogy elhagytál, de él bennem remény,

Hogy hűn szerető szíved lesz még az enyém.

Remény:

Senki sem tudja, mi fog történni a következő pillanatban, és mégis, mindenki megy előre, mert bíznak, mert van hitük.

Ebben a sötétséggel teli világban mindannyiunknak szüksége van valami fényre. Legyen az magasra felcsapó láng, ami megmutatja, hogyan szerezzük vissza, amit elvesztettünk, vagy erős jelzőfény, ami elriasztja a ránk leselkedő szörnyeket, vagy néhány világító izzó, ami felfedi előttünk múltunk rejtett titkait. Mindünknek kell valami, ami átvezet az éjszakán, még ha az csak a remény halványan pislákoló szikrája is.

Minden vihar a reményt hordozza. A reményt, hogy valahogy reggelre megint minden tiszta lesz - és még a legaggasztóbb foltok is eltűnnek. A kétely, hogy a szeretett férfi vajon ártatlan-e. A következmények, amiket az ő hibája miatt viselünk. A sebek, amit a hűtlenségével okozott. Vagy a csókjának emléke. Így hát várjuk, hogy elvonuljon a vihar, s közben reménykedünk a legjobbakban. Habár a szívünk mélyén tudjuk, hogy vannak letörölhetetlen foltok. Amiket semmi nem mos le.

Elég, ha az ember elhiszi, hogy léteznek angyalok, elég, ha szüksége van rá. És akkor megmutatkoznak, és ragyognak, mint a hajnal első fényei.

Vannak olyan napok, mikor az ég szürke, de ez nem jelenti azt, hogy a nap örökre eltűnt.

Ne add fel az álmaidat és az ábrándjaidat! Ne engedd, hogy az élet elvágja a zsineged, mielőtt fölorsóznád azokat az álmokat... tartsd feszesen... és orsózz... ne add fel... kapaszkodj bele a hálóba... s ha a már benne lévő álmok kiszökkennének, ugorj a vízbe és ússzál utánuk az életed kockáztatásával is... de ne engedd őket elszökni!

A remény nem optimizmus. Nem meggyőződés, hogy valami jól fog végződni, hanem bizonyosság, hogy valaminek értelme van, függetlenül attól, hogy hogyan végződik.

Azt mondják, a földi boldogsághoz a következők kellenek: legyen kit szeretnünk, legyen mit csinálnunk és legyen miben reménykednünk.

"Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad. Amíg szereted, fájni is fog a hiánya. Ez nem baj. Attól még elengedheted. Sírva búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás. Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj. Ha már nem fáj: nem is szeretjük. (...) Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl. Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent. Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni, a maga útján - abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám. De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj."

Müller Péter

"....Megbocsájt talán majd mindent

Ha zöldül minden

Ha mindig hátra hív

Ne mondj semmit, én tudom,

Hol van a híd

Alatta, az a nyüzsgő domb

És a kert ahogy elhagytam

És tudom, miért fáj minden a

Múltamban....."

Kowalsky - Kert

"Megismerni csak akkor tudlak, ha részt veszek benned, ha belülről éllek meg. Ha nem csak látlak és tudok rólad, de érezlek is - ha "én" minden idegszálammal megtapasztalom milyen "te"-nek lenni. Ezt nem lehet kívülről, csakis belülről. A megismerés a "jártál bennem" - "jártam benned" kölcsönös élménye. Ismerem a titkos utcáidat, lelkedet és tested rezdüléseit, érzékenységed, magányodat, vadságodat vagy félelmedet - azt, hogy mersz-e szeretni egyáltalán. Tudsz-e adni s elfogadni? - most derül ki valójában. Mert amit adsz, most azt magadból adod. A titkaid adod - amit féltesz, amit rejtesz, azt adod - és azt fogadod el tőlem is."

"Nem tudjuk kimondani. Szerelmes vagyok, nem eszem, nem alszom, elvarázsolt állapotban élek, szárnyalok a boldogságtól, öngyilkos akarok lenni, megszépülök, lefogyok, olyan vagyok, mint egy őrült - s azt mondom a kedvesemnek: "Szeretlek!" ... Mi ez?! ... Mi az, hogy "szeretlek"? Hol van ez a szó, ahhoz képest, amit élek? Sehol! Méltatlan a valósághoz! ... Nem kellett volna kimondani! Nem kevesebbet mondtam vele, hanem valami egészen mást! Semmit. Azt kellett volna mondani, hogy őrült vagyok, benned akarok élni, fáj, ha nem látlak, félek tőled, egyszerre vagyok kétségbeesett, alázatos, hatalmas, rémült, boldog, nyomorult... A sejtjeim szomjaznak rád... Azonnal meg akarok halni, és örökké akarok élni veled!... De hol jön ehhez a szó, hogy "szeretlek"?!... Ami a lélekben egy egész világ, az kimondva egy kopott, értéktelen jel. És ez minden nagy élményünkkel így van. Elmondhatatlanok."

"Boldogság az, amikor az ember megérkezett, behúzza evezőjét és azt mondja: megérkeztem, nem megyek tovább."

Rendszerint van egy, akit igazán szeretünk. Aki a legkedvesebb. Lelkünkhöz közelálló. Olyan titok ez, melyet nem szabad bolygatni. A szeretet mélyebben van. Tudatnál, akaratnál, vágynál, képzeletnél, társadalmi elvárásnál mélyebben. A szeretet nem kötelesség, nem feladat. Nem józan ésszel, akarattal, kényszerrel előidézhető állapot. A szeretet: a szabadság jegyében áll."

"Ha szeretlek, beléd bújok, körülnézek benned. Először mintha egy idegen országba érkeznék, aztán, amikor befogadsz, egyre ismerősebb leszel. Megértem, milyen neked, egy másik Én-nek lenni, sőt egy kissé én is Te leszek. Már látom, mi fáj neked, keserves és boldog emlékeid mintha az enyémek lennének. Ki tudok nézni a szemeden, onnan látom most magamat- és megismerem a múltadat, a sorsodat, az örömeidet és rögeszméidet. Ráhangolódok gondolataid hullámhosszára, s veszem szíved kódolt adásait. Ha a szíved gyorsabban ver, az én szívem is hevesebben fog dobogni. És ha valamitől félsz, én is szorongani kezdek, és lehet, hogy megértjük, mitől félünk mindketten. De mindez csak akkor történhet meg,ha beléd bújok."

(Müller Péter idézetek voltak )

Peat Jr. & Fernando : Ébredj mellettem

Könnyű tavasz ébreszt fel,

És a világ mától boldog hely

Benne élni, jobb, mint rég,

Most ragyog, mint soha még!

Látom már az ablakból,

Minden régi bánatból,

Hogyan fordul gyorsan át

A föld és a világ!

Mindig ébredj mellettem

Nézz rám úgy, hogy érezzem

Nem vár több magányos év,

S nálad, lesz menedék!

Mindig ébredj mellettem

S bújj hozzám, hogy elhiggyem

Nem vár több magányos év,

S nálad, lesz menedék!

Annyi hosszú éven át

A félelem magába zárt,

Néha én is elhittem,

Nem vár több, sohasem!

Még csak most kezdődött el?

Szélviharként forgat fel

Bármi volt is, érzem már,

A múlt a semmibe száll!

Mindig ébredj mellettem..

"Tanuld meg elengedni a múlt szerelmeit, szeretteit és tanuld meg tiszteletben tartani az ő döntésüket!

Mert ami nincs az fájhat, de attól még nem lesz… Csernus Imre

"...

Még kísért a múlt,

még lelkemet marják az emlékek,

tudom erősnek kell lennem,

de félek, belülről félek.

Te még fényt látsz a szememben,

de én tudom, csak a könnytől csillog,

Te még mosolyogni látsz,

de én sírok, belülről sírok.

..."

Ha majd egyszer eszedbe jut, hogy Engem szerettél,

Fájni fog, hogy büszkeségből más szivet kerestél.

Nem vigasztal soha-soha másnak csókja,

Mindig a füledbe cseng majd egy szomorú nóta.

Lesz idő, hogy egy nótában keresed a múltat,

Keresel egy barna lányt, akitől tanultad.

Visszasírsz a közös múltból, legalább egy órát,

S mint egy imát, suttogod ezt a régi nótát.

Ha játszanak Veled és valami bánt,

Ne sírj Kedves, Én gondolok Rád!

Védelek mindentől, mi Téged bánthat,

Neked többé senki és semmit nem árthat.

Ha egyedül vagy és szomorú a szíved,

Gondolj arra, hogy van egy híved.

Nézz fel az égre, fel a csillagokra,

És gondolj Rám, csak egy rövid pillanatra.

Ha látsz az égen egy szép csillagot,

Mely ott fent fényesen, szépen ragyog,

Azt a csillagot forró szerelmem táplálja,

Mert TE vagy az ÉLETEM ÉRTELME,

SZEMEM VILÁGA!

Néha úgy tűnik

csak egy perc az élet,

S ha rád gondolok egy újabb percig élek.

Lehet az idő végtelen,

De nélküled üres és értéktelen.

Belém mart az érzés hogy elhagysz

végleg,

Menj hát, s hogy maradj már nem kérem.

Szeretlek, de hiába borítana csókok árja,

Úgysem leszel enyém soha, hiába vártam.

Ha valakit Nagyon Szerettél, elfelejteni nem fogod.

Helyébe más jön, de őt már szeretni úgy soha nem tudod.

S ha az a valaki is némán, öntudatlan szívedbe váj,

Akkor jösz rá igazán, hogy számodra a szerelem már fáj.

A lelked darabokra tört, akár egy üvegpohár,

S megragasztani senki nem tudja már.

Hazug volt minden becéző szavad,

Hazug volt, mely valaha is elhagyta ajkadat.

Hazug volt igéző szemed ragyogása,

Hazug volt csókos ajkad kacagása.

Hazug volt minden mondatod,

Hazug az összes gondolatod.

Hazug volt mámorító ölelésed,

Hazug minden nevetésed.

Hazug volt minden simogatásod,

Hazug minden bujaságod.

Hazug volt mindened,

És Én mégis Szerettelek!

Nem az a perc fontos, melyért minden nap élsz,

Nem az a fontos, mit minden percben remélsz.

Az a fontos, hogy SZERESS ÉLNI,

S ha kell, MERJ REMÉLNI!

Hiszen minden percet csak egyszer élsz meg,

Minden csodát, s minden szépet.

S ezek a dolgok, ha csak egy percre is értelmet nyernek,

Már volt értelme az életednek!

Sajnálom, hogy úgy érzed nem vagyok hozzád való

Ezek szerint nem vagyok neked elég jó.

Szeretném ha boldog lennél!

Egy magadhoz valót keresnél.

Kitől nem kell félned, s szeret

Kivel élvezheted az egész életet.

Tán tényleg nem én vagyok az igaz párod,

Járj nyitott szemmel, szeress, s megtalálod.

Arra viszont megkérnélek téged:

Töröld ki rólam minden emléked!

Úgy szeresd az új párod, mintha nem lettem volna soha.

Szívedben ne maradjon lelkemnek sem árnyéka sem pora.

Mert ha egy szem por is könnyet mosna szemedbe,

Nem tudnám elviselni, inkább temessenek földbe!

Te vagy az életem,

te vagy az álmom!

Éjjel és nappal,

a csókodra vágyom

Te vagy a dal,

melyet szeret a fülem!

És te vagy a fény,

mely világot ad nekem!

Te vagy az egyetlen,

kit itt szeretnék tudni mellettem!

Ölelne mind két karod,

csak mond, hogy te is így akarod!

a átölel a csend, csak Rád gondolok,

Lemondani Rólad, sohasem fogok.

Nem tudom megszokni, hogy nem vagy itt Velem,

Nem beszélsz hozzám, nem mondod a nevem!

Nem csókol a szád, nem ölel a karod.

Boldogtalan legyek, mondd ezt akarod?

Úgy fáj a magány, mondd, nem érzed?

Nem hiányzom egy kicsit sem néked?

Ne mondd, hogy nem, úgysem hiszem,

Szeretned kell, KÖVETELEM!

Ülök a gép előtt,

A neten keresgetek,

De,hogy könnyes a szemem,

Azt te nem sejtheted.

Gondolataim hozzád szállnak,

A kérdésekre választ várnak.

De nem találnak hiába keresik,

Minden próbálkozás elbukik,elesik.

Most jöttem rá,hogy már nem vagy az enyém,

De él még bennem az életed adó remény.

Hogy visszajössz egyszer,és nem lesz többé rossz,

Mert a kérdéseimre a választ egytől-egyig megadod!

Ahogy a napok rövidülnek,

Talán rájössz majd,hogy valaki szeret.

Valaki,aki csak érted él,

És meghal egy neki címzett szavadért!

__________________________________________

Ha majd egyszer felébredsz álmodból,

Rájössz valaki szeret szívéből.

Egy lány,aki egy sötét szobában egyedül áll,

És önmagából kikelve,megsemmisülten sirdogál!

Reménytelenség

Félek sose múlik el

Hogy örökké szenvedni kell

Mikor legyőz a szerelem

Marad egy haldokló gyötrelem

A reménytelen szívemben

Dóra Viktória

Reménytelenül...

Reménytelenül keresem az utat

Az élet, mint egy üres bánya

Ahol mégis bányász kutat.

Hosszú folyosó, labirintus

Vastag, rideg falak

Dohos szag, mely tüdőmbe mar

A fény csak álom marad

Hideg tél ez, jeges szél

De keressük a nyarat

Nyár, tehetetlen forróság

Várok, jöjjön egy fuvallat

Ha az "életcsapda" mélyén

Egy gyertyalángra akadsz

Leülsz mellé, s rettegsz,

Hogy csak viasz marad

Megéheztél, ennél már

Forrás, ahol víz is fakad

Tarisznyádba nézel, bár tudod

Ott csak morzsa akad

Reménytelenül keresem az utat

Mint háromlábú szék mely inog

De még is talpon marad!

Várkonyi Endre

Sosem felejtem

Az idő teltével egyre nehezebb.

Azt hittem olyan lesz mint máskor.

De már tudom, sosem felejtem.

Naponta gondolok rá, százszor.

Alkonyatkor, domboldalon ülve,

Régi emlékeimbe merülve, várok.

Elképzelni, az ölemben ülve.

Most a fellegekben szállok.

Én már egyedül maradok,

Senkiben sem bízhatok,

Csak a legjobb barátban,

Kire nem túl rég találtam.

Telnek a hónapok, napok

Egyre biztosabb vagyok:

Én már egyedül maradok.

Még emléket sem hagyhatok.

Akármikor Rád nézek, és nézlek Téged,

Rá kell jönnöm, hibáztam, tényleg.

Bár többre már nem sok esélyt látok,

Én Rád mindig is tárt karokkal várok.

Szombati Tamás