Szembe menni a korszellemmel, avagy sem? (beszélgetős fórum)

Rossz belegondolni hogy ez egy átlag... Nálunk napi 4-6 óra effektív foglalkozás van a gyerekkel. Délelőtt, ebéd után és este fél-fél óra mese (könyvből) lego, autózás, kinti programok... sőt, még a főzést is együtt csináljuk, nem alkalmanként.

Téged régóta "figyellek" hasonló a gondolkodásunk. :-)

Miért lenne beteg felnőtt? Miért nézné bárki emiatt hülyének a pajtását?

Te hülyének nézed azt, akinek nincs dvd lejátszoja csak vhs kazettája?

Egyetértek a cikk írójával. Korcsosul el a világ...

Van olyan ismerősöm, aki gyerekének 12 db könyve van... de 6 éves kora ellenére tv van a szobájában.

A kisfiam májusban lesz 3 éves, nézhet tv-t, hiszen sok olyan mese van ami őt is édekelheti, de amikor megkérdem hogy betegyem a vakondot vagy olvassak, 10-10x az olvasást válassza.

Itt az egyik hsz írta hogy tv lövöldözős játék... na és? Vajon az illető mit olvasott legutóbb, mivel tölti a napját a gyereke?

Kell a szgép és a tv a gyerekszobába? Ugyan minek???

Szerintem igenis van helye tv-nek is meg számítógépnek is a gyerekszobában. Nekem is volt. És? Egészséges, normális felnőtt lett belőlem.

Lövöldözős játékot játszik? Mi is játszottunk azt. Az jobb volt, mikor a gyerekek játékpisztolyokkal egymásra lőttek? Szerintem semmivel sem.

Tény, kell a társas kapcsolat, de szerintem ezt mi is alakíthatjuk. Igen, le kell ülni velük játszani, de pl. 12-13 évesen már én sem anyukámmal játszottam.

Ezt szépen leírtad, egyetértek...

A cikkíróval is.

Az enyém 4 éves, aktívan használjuk (együtt!) a szgépet skypre-ra, nagyszülőkkel így tudunk szinte napi kapcsolatban maradni 2000 km távolságban is. Írogat nekik betűket, egyszerű szavakat, szmájlikat, mesél neki a mama, szójátékokat játszanak papával, stb. Vasárnap reggel 1-2 órát eltöltenek így - ezt nemhogy nem ellenzem, de nagyon örülök neki, annyira jó a viszonyuk emiatt, pedig évi max 3x ha találkoznak. Emellett youtube-on szoktunk magyarul mesét nézni, én engedélyezem neki, hogy mit szabad. Megnézünk egyéb videókat is, repcdsi felszállást, mert imádja a repülőket, vagy pl. ha új dolgokat tanulunk - sokkal egyszerűbb volt keresni egy videót a karikás ostorrúl használat közben, mint elmagyarázni képek nálkül, mi az. Így meg a videó alatt megnéztük, és ámuldoztunk az ostoros fiúk ügyességén.

Egyedül nemhogy nem tudja kezelni a gépet, de nem is szabad neki, csak ha ott vagyok vele. Nyilván idővel majd egyre többet engedek, tanítok neki, mert igen, éeltünk része ez, de teljesen igaz, hogy egy ideig semmi helye a szgépnek vagy tévének a gyerekszobában, pláne felügyelet nélkül. Tévét, dvd-t nem tudja egyedül kezelni, szól, ha szeretné nézni, és együtt megbeszéljük, mit és mennyit lehet.

Szgépes játékot egyelőre egyáltalán nem játszik, Angry Bird ment egy darabig apa telefonján, megunta.

Lehet, idővel fel kell adnom a nagy elveim, de nagyon szeretném, ha pl. lövöldözős játékokat nem játszana, van egyéb stratégiai is, nem kell öldökölni, minek. És az meg biztos, hogy erősen korlátozni fogjuk az időt, amit ezzel tölthet el... Hogy saját laptopot, tabletet, tévét mikor kap, az még a jövő zenéje, van olyan barátja, akinek már van... És nem gyerek laptop, mert azt ő is kap majd nemsokára, amin betűket meg számokat gyakorolhat, na ezzel semmi bajom, de rendes netes gépeket egyelőre NEM tervezek, a köv. 10 évben kb. Ez szerintem pont olyan, mint a tévé, ő is nézhet tévét, de nem minden napunk alakul úgy (sőt), hogy erre lenne idő. Az is előfordul néha, hogy hétvégén semmi dolgunk, pocsék az idő, akkor 2-3 órát is tévézik, de nem ez a jellemző, és mindig mi mondjuk meg, mit szabad és mit nem...

A mobil az más, szerintem ha egy nagyobb gyerek sokat megy egyedül edzésekre, barátokhoz, suliba, haza, stb., akkor jó, ha van, ha elérhető, ha engem is el tud érni. Nem kell neki a legújabb androidot megvenni, és kész.

Hogy mit hoz a jövő, majd elválik, de eddig egész jól vettük az ilyen nagy elv-megdöntős akadályokat (alvási gondok babáknál, evés, nevelés, hiszti, viselkedés, stb.), mindig sikerült olyan megoldást találni, ami neki is és nekünk is elfogadható, bízom benne, hogy a tv-vel, szgéppeé is sikerül egy aranyközéputat eltalálni...

Szia!

Én is most tervezek egy ilyen cikket írni, és meg is fogom, mert ez a téma nagyon aktuális, és nem lehet róla eleget beszélni.

Eleve szuper, hogy a téma felvetődött.

Az nem lehet kérdés, hogy a mai gyerekeknek készségszinten ismerniük kell a kütyüket. Tudniuk kell használni a számítógépet, a maguk szintjén, segítségkérés céljára a mobilokat, meg minden egyebet.

Az sem kérdés, hogy az ők már - felügyelet mellett persze - a TV-ből, az internetről, játékokból sok információt össze tudnak szedni.

De!!

Mi mégis az a nagy baj, amit érzünk, hogy nem jó, legfeljebb elhesegetjük a gondolatot azzal, hogy "hát úgyis meg kell tanulnia", meg "de hát az apja is ezzel foglalkozik miért is ne ülne ott a gyerek is."

Az alap-alap baj: 10.000 év alatt nem változott az ember annyit, amennyit az elmúlt 20-80 évben kellett volna neki. Mindenünket 100x-os sebességre kényszerítjük, 100-os információtömeg feldolgozására, mint amira a testünk-szellemünk hosszútávon képes. Egyébként nem lenne ezzel nagy baj, de NEM ERRE VAGYUNK TERVEZVE A GYÁRBAN. Ezért következmény a flusztráltság, fáradság, a koncentrálásra való képtelenség, az elmélyedés hiánya, a felületesség a kapcsolatokban, barátságok hiánya, válás stb...

1. Mi is a gond az állandó face-ezéssel, hoxázással?

a. Az ember ideje elfolyik, órák mennek el olyanra, amit hasznosabb dolgokra is lehet fordítani, - családra, tanulásra, saját szellemünk pihentetésére, netén egy vers megtanulására.. - akkor ne csináljuk? Én úgy gondolom, mindent lehet: MÉRTÉKKEL

Azt találtam ki, hogy kiteszek egy órát (igazából anyukám találta ki saját magának), kitűzöm, hogy most fél órát hoxázok, és ha lejárt ha törik, ha szakad kikapcs...

b. Ilyen közösségeknél az a baj, hogy kiadhatod kontroll nélkül az indulatokat, hiszen EZEKNEK A KAPCSOLATOKNAK NINCS BELÁTHATÓ KÖVETKEZMÉNYE. Ergo mindegy, mikor kinek milyen hülyeséget mondasz, írsz, hazudsz, semmilyen következménye nincs. Közben becsapod magad azzal, hogy közösségben vagy, hogy fontos vagy. Pedig nem vagy, csak egy szám vagy, és neked se fontos senki, még ha pillanatnyilag úgy is érzed.

Mindezzel addig nincs baj, amíg van 4-5 (vagy kinek mennyi) olyan barátod is, akikkel szemtől-szemben, az azonnali reagciók tükrében is tudsz eszmecserét folytatni.

Kamaszoknál: ha a fenti dolgot megértik, hogy miért kell ezt korlátozni, illetve teret adunk nekik, hogy nálunk - még ha kicsit zavarnak is - összjöjjenek, és egymás szemébe nézve is megbeszéljék, hogy kibe szerelmes Józsi, akkor nem lesz annyira káros, ha még este egy-egy üzenet elmegy, hogy a fenébe, már Józsi nem is abba szerelmes, akibe este hétkor volt.. Ebben a korban ez fontos, ne legyünk szívtelenek...

c. Megyek reggel a buszon. Mindenki lóg a kütyüjén. Még ha csak zenét hallgat!.. De nem, egyfolytában lógnak egymáson az emberek, felületes, jelentéktelen beszélgetéseket bonyolítanak. Mikor néztek ki utoljára az ablakon? Mikor nézték a galambokat, ahogy küzdenek a morzsáért? Mikor vettek észre egy új részletet a régi szép házakon? Mikor állt le két "öregúr" vérremenő vitát folytatni a politikáról? Már lassan ez utóbbi is kiveszik, mert a 60-asok is akkor érzik magukat fiatalnak, ha lógnak a "szeren". Három gyerek mellett egyébként nem sok időm van várost nézni. Ha ezt a kis időt se használja az ember az igai "élet" látására, akkor mikor? Mikor merültek bele az emberek valamibe úgy, hogy szinte elaludtak, és kikapcsolt az agyuk? Ha ilyen megtörténik, szinte átfut rajtam a jelen, a múlt, a pillanat. És értelme lesz az egész életnek, saját magamnak.. Miért ciki, hogy kellene erre is idő?

d. Sokszor inkább nem alszanak az emberek, de nem tudnak a géptől elszakadni. Mindent leírunk az egészséges mozgásról, táplálkozásról, félünk a szinezékektől, a mérgektől, a dohányzástól. Azzal meg dicsekszünk, hogy ma is csak 4 órát aludtam.. Istenem. Többet árt, mint a dohányzás..

e. A diákok nagy többsége az információdömping ellenére nem tudja a helyes adatot kiválasztani, és mivel sohasincs kikapcsolva képtelenek az elmélyült, valódi tudást jelentő tanulásra. Gyerekeim nem értik, honnan tudom én még a 3.-ban tanult verseket ma is. Hát, nem a gép előtt tanultam, hanem édesanyám ölében..

ÉS A LEFŐBB KÉRDÉS: MI HELYETT CSINÁLJUK EZEKET?

Miért kell ez? Szerintem állandóan pótolunk valamit. Azt, hogy nem merünk magunkba és egymásba nézni mélyen, mert félünk. Minden időt ki akarunk mű dolgokkal tölteni, ami erre jutna.

No ez a baj.

Ha mindezt lefejtjük, akkor eljutunk oda, hogy ezen eszközök, amiket ha jól használunk, megtanuljuk profin használni, és nem csak nyomkodjuk, és képesek vagyunk ÖNMÉRSÉKLETET gyakorolni, akkor életünk nagy barátai, és megkönnyítői lehetnek..

Viszont ide eljutni nagyobb munka, mint akár 15 éve kézzel egy tervet megrajzolni..

Hát mi akartuk, hajrá..

Én töredelmesen bevallom van, hogy hamarabb elalszom, mint a kicsi, de ez mindig a meseolvasás után az "altatás" fázisában van, amikor ülök a sötét szobában az ágya mellett és neki támasztom a hátam a meleg radiátornak! :) Persze egy pár perces szundim után már Ő is alszik! :)

Egyébként tényleg csak nevelés kérdése, hisz az én gyerkőcöm is van, hogy felkel velem együtt 5 kor és kijön főzni, vagy bebújik még az én ágyamba és ott "olvasgat" amíg nem kell készülődni! Eszébe se jut, hogy mást csináljon.

Ez csak és kizárólag a szülő szándékától és döntésétől függ. Én is rengeteget dolgozom, sokszor éjszaka is, és fáradt is vagyok estére de nem tudom elképzelni hogy hamarabb elaludjak mint a gyerek.

Hétvégén pl. előfordul, hogy a lányom egy fél órával hamarabb felkel mint én. MEGKÉRDEZI hogy bekapcsolhaja-e a dvd-t, megmondja melyik mesét szeretné nézni. Megbeszéljük hogy mennyit néz meg belőle és ő betartja a megállapodást. Ilyenkor még nekem is jut egy kis pihenés, és közben pontosan tudom hogy mit csinál. Ez nevelés kérdése, aki azt hiszi, hogy nem rajta múlik, nagyon téved.

Sajnos nagyon sok családnál ez a dada nem pedig egy alternatíva.

Sajnos nagyon sok helyen a szülő hamarabb elalszik a kimerültségtől, mint a gyerek és így azt csinálhat a lurkó amit akar és addig ameddig akarja.

Sajnos ez nem korszellem, hanem a kor bűntetése. :(

Ezt már én is várom!

Imádom mikor a gyerek mesél nekem! :)

7 PERCET???

:(((

Ez tényleg nagyon elkeserítő! A szívem szakadna meg, ha a két naggyal nem tudnék egy normálisat beszélgetni! Pedig nem ovisok, de nagyon nagy szükségük van rá. Lehet, nem is véletlen, hogy ekkora örömmel várják a kistestvérüket.

Igaz :) Nem a tiltás az út. Hanem a megfelelő alternatívák és a szülő odafigyelése, hogy képes legyen megtanítani a gyerekének helyükön kezelni ezeket a dolgokat.

Én sem tiltok semmit. De ha megkérdezném a lányomat, hogy vajon én olvassak fel este, vagy leül inkább a tévé elé, biztosan nem a tévét választja.

Számítógépet használunk együtt, pl. a külföldön dolgozó apjával rendszeresen beszélünk skype-on, írni is szopkott neki üzeneteket, vagy ha valami érdekes dolog felmerül, együtt utánanézünk a neten. A hangsúly az EGYÜTT-ön van, nem arra kell használni a tévét, számítógépet, hogy a szülőnek addig se kelljen a gyerekere figyelnie...

"Tévének, szgépnek semmi helye a gyerekszobában."

Ezt hány éves korig érted?

Szerintem nagyon jó cikk, és nagyon normálisan gondolkozó anyuka, remélem nem hagyja magát eltántorítani az elveitől.

Tévének, szgépnek semmi helye a gyerekszobában. Nincs az a számítógépes játék vagy film amire szüksége lenne egy gyereknek. Szükséges lenne viszont a szülői foglalkozásra, közös játékra, olvasott vagy együtt kitalált mesére.

Az én gyerekem már nem csecsemő és az elmúlt 5 év egértelműen arról győzött meg, hogy jól csináljuk, nem változtatnék és a gyerek sem igényli a változást. Számítógépes játék egyáltalán nincsen (pedig az én férjem is programozó matematikus, ő kigfejezetten ellenzi hogy számítógépes játék legyen otthon , nyilván megvan a jó oka rá) és ebben egyetértünk. Tévénézésre hét közben sem idő sem igény nincsen (igaz ehhez foglalkozni kell a gyerekkel), hétvégén néhány mesét megnéz dvd-ről, esetleg egy-egy filmet megnézünk együtt (zenés vagy családi filmet), néha elmegyünk moziba ha korának megfelelő film van. Ami fontos, hogy sosem lát olyasmit amiről én ne tudnám hogy micsoda, és mindig kéznél vagyok ha kérdezni akar vagy beszélgetni a látottakról. Sokszor lerajzoljuk, áljátszul a látott mesét - fontos hogy amit kész képekben látott, ő maga is fel tudja dolgozni.

Aki olvasott már Vekerdy-t pontosan tudja, hogy mi az oka az előre gyártott, kész képek káros hatásának. Egy gyereknek nem ezekre van szüksége, hanem a szülő figyelmére, idejére, a közös játékra, olvasott mesékre, szerepjátékra, kreatív játékokra, mozgásra. Semmi nincsa amit csak filmekből vagy számítógépes játékokból tanulna meg, a kár amit ezek okoznak viszont óriási.

Épp tegnap olvastam egy felmérést, ami szerint egy átlag magyar szülő napi 7!!!! percet foglalkozik a gyerekével. Ez elkeserítő. A fennmaradó időt (ami egy átlag óvodás-iskolás esetén 4-6 óra naponta) a gyerekek a tévé és a szá mítógép előtt töltik :(

Igazatok van, amikor az mondjátok, hogy ezek a játékok, a telefon, az internet hozzátartozik a mindennapjainkhoz, de részemről igenis szükség van a korlátokra.

Tanulja meg az a gyerek, hogy hogyan és mikor használhat mobilt, hogy lehet levelet küldeni postán IS, hogy nem csak virtuális kert és focipálya van, hanem valódi is.

Nagyon hasznos az internet, hisz rengeteg okos dolog van fent pl. a leckékhez, de ilyenkor ott kell(ene) álljon az okos szülő is, hogy ne csábulhasson el olyan dolgok irányába ami a szülő elvei ellen vannak.

Az én fiam még csak 4 éves, de már őt is izgatja ez a fajta szórakozás, de azért jobban szeret csúszdázni, szerelni, labdázni a valóságban.

Kell, hogy tudják használni a technikai vívmányokat, hisz az életük erről fog szólni, csak minőséget és mennyiséget kell szerintem nekik megszabni és akkor nem lehet baj.