Szakítás után újra együtt! (beszélgetős fórum)

A várakozás mindig nehéz...

És Ő tudja, hogy Te mit tervezgetsz Vele kapcsolatban? vagy ez még titok?

ugye nem haragszol meg, ha őszinte leszek Veled:

A te exkapcsolatod nem kapcsolat csak egy eröltetett menet a részedről, aminek zéro értelme van.

Abban is biztos vagyok, hogy kötöttél rá ismét kötést-ami a te bajod (és kivánom, hogy a srác tegyen ellene), mert ennek a férfinek nincs irántad mély érzése, csak te akarod eröltetni az érdekedet rá..

Nem hiszem egyébként-bár szinezheted a dolgot-hogy jelentkezni fog.

Ez az én meglátásom-főleg azután, hogy utánad olvastam.

igen, az előző kapcsolatnál volt szerelmi kötés ami szerintem még jobban elrontott mindent. Ennél a kapcsolatomnál már meg sem fordult ilyen a fejemben. A sorsra bízom magam és remélem vissza fog jönni.

Nagyon nehéz.... szívem mélyén érzem, hogy hamarosan jelentkezni fog...

"Kikészülök a hiányától, de ezt nem mutatom felé!"

ismerős a dolog:)

Ezen agyalok én is csak az az baj, hogy nem tudom, hogy nincs-e még korai szakaszban a helyzetünk, mivel kb egy hónapja azt mondta, nem érzi még annak az idejét, hogy egymás társaságát keressük. De hívogat ő is, én is őt és már két és fél évet együtt voltunk. Gondolom emiatt is nehezen szakadunk el egymástól. Mindig mindent meg tudtunk beszélni, de most valahogy nem igazán akaródzik ez az újrakezdés dolog. Sajnos. Pedig ő is és én is tudom mi volt a baj, de valamiért mégsem.

Kikészülök a hiányától, de ezt nem mutatom felé!

Sziasztok,

új tag vagyok és sajnos problémám is elég gázos. Két hónapja szakított velem a barátnőm és még most sem tudtam túltenni magam rajta, mert keressük egymást, nem szakadtunk el teljesen egymástól, de nem tudom, hogy ő vajon csak barátként keres-e már engem!

Valakinek valami tapasztalat ezügyben a múltból?

Nem tudom mit kéne tennem, mi lenne a helyes cselekvés ebben a helyzetben!

végig olvastam a hsz-aidat.

Egyetlen egy mondatot szeretnék neked mondani:

A szerelmi kötéssel te érzelmeket nem tudsz, és sosem fogsz tudni senki szívében generálni-csak egy eröltetett látszat "kapcsolatot".

Sosem értettem meg az emberi erőszakosságot.

Kívánom, hogy erre a következő kapcsolatodban rágyere.

Mi 2honapja szajitottunk tobb mint 5 ev utan,nem azert mert nem szeressuk egymast csak sok volt a vita.

Eddig azt hittem jobb lesz igy.De nagyon nem.Jobban szeretem mint régen:(.

Alitolag o is,csak nem akarja ujrakezdeni mert hogy ujra olyan lenne minden mint volt es annak nincs ertelme.

Szerintem fog meg jonni o hozzad.

Es szerintem ex is hozzam..vagyis remelem.

Sziasztok,

Engem 4napja dobott ki az élettársam, hazaköltöztem. 2évig voltunk együtt, sosem költöztünk még el egymástól. Imádtuk egymást, csak nálam túl sok volt a féltékenység, nyomozás. Mondta, hogy az érzései még ugyanazok.

Mikor jöttem el megmondtam neki, hogy ne hívjon ne is üzenjen. Nagyon erősnek mutattam magam, végtérre ő dobott ki.

Még amikor megkérdeztem tőle, hogy belegondoltál, hogy most látsz utoljára, erre a válasza könnyes szemmel, hogy NEM. Én értem éppen akkor érkeztek meg kocsival és az összes cuccomat elvittem, nem volt más választásom.

Most nagyon szenvedek, de valahogy mégsem annyira, mintha érezném legbelül, hogy vissza fog ő még jönni. :) Azóta nem is hívtam nem beszéltem vele, úgy érzem mivel ő dobott ki neki kell jelentkeznie, nekem meg erősnek kell lennem.

Nektek mi a véleményetek ezzel kapcsolatban?

ez tök szemétség

mindig csak a pénz...:S

Már kiderült, mi van a háttérben. A szülei azt sugallták neki, hogy esetleg én anyagilag kihasználtam, és esetleg azért nem akarom elengedni. Ebbe nem mennék bele, de ez nem igaz. És nem tudom miért gondolják ezt, hiszen ők is szerettek.. ( de tényleg, hónapokig ezt így nem lehet megjátszani, olyanokat beszéltek velem meg, amit ha utálnak nem hiszem, hogy megosztottak volna velem )

Egyszerűen bekattantak.

A srác meg nem tudja, mit gondoljon. Ez van

ez tiszta bolond!

valaminek tényleg lennie kell, ha se nem megy, se nem jön... eldönthetné már végre!

ha oda dobod magad neki az szerintem csak ront a helyzeten! Tudom h nehéz, de próbáld meg elfelejteni szerintem..

Aztán ha azt látja te milyen jól vagy, boldog vagy és jól nézel ki jobban fogja bánni mint valaha h elhagyott!!

szerintem hagyd.ne hívd, meg semmi.ha érzi h elveszített, és te jobb formába vagy mint az előtt h dobott, a fejét veri majd a falba!:)

figyeld meg!:))

Tegnap nem vártam meg míg hív, írtam neki egy sms-t. Azt írtam neki, hogy most egyelőre maradjon minden, ahogy van, a cuccaink is. Tudom, hogy nem hazudott kedden nekem, és tudom h össze van zavarodva, tiszteletben tartom és hagyok neki időt. Tudattam vele, hogy én szeretem és amit megbeszéltünk a féltékenykedéssel kapcsolatban, ahhoz tartom magam, ha úgy dönt.

Erre nem jött semmi válasz sem, se negatív, se pozitív. Nem tudom, ez mit jelent?!

Ha biztos lenne benne, hogy részéről már vége, akkor - magamból kiindulva - megmondaná ezt, és jönni akarna a cuccaiért.

egyszerűen hülye!!!!

kár az én exem....nagyon szar de ki kell bírni...:(

Nálunk az a helyzet, hogy a szülei is nagyon szeretnek engem. Egyszerűen azért nem támogatják most annyira, mert nem tudnak kiigazodni rajta. Nem mondja el az érzéseit senkinek nyíltan. Nekem is ritkán. Én elhiszem, hogy a szüleinek is elege van az állandó idegeskedésből emiatt.

Most az egyik legjobb barátjának azt mondta, hogy nem szeret. De hát ezt már ugye mondta és látjuk mi lett... totálisan össze van zavarodva, fél h az anyjáék neheztelnének rá ha engem választana, pedig nem. Csak azt akarják látni rajta, hogy tényleg komolyan gondolja.

Most letiltott msn-ről, iwiwen nem regál, a telefont nem veszi fel, lenyomja, kikapcsolja. ( bár ma felvette, és azt mondta visszahív este.. még nem hívott )

Pedig nem rég még tervezgettünk közös további jövőt meg minden...

nekem is hasonló volt a kapcsolatom, minden rendben ment 1,5 évig, csak túl sokat voltunk mi is együtt, én is nagyon féltékeny voltam ok nélkül, és ő is szabadságot akart.

mi egy héten keresztül játszottuk azt, hogy hol szakítottunk majd egyből kibélkültünk, de rá is nagy hatással voltak az anyjáék...

aztán a hét végére teljesen kikészültem, azt mondtam legyen inkább vége, csak ne szenvedjek ennyire,és vége lett!

jobban lettem, nem fájt annyira mint gondoltam, és még mindig nagyon szerettem és szeretem is.

elég sokat beszélgettünk telefonon is utána, és másfél hónap után visszajött, mert ő még mindig szeret, stb szokásos duma, aztán túl gyáva lett, hogy 2 napnál tovább bírja.

eltelt megint1.5 hónap megint visszajött, h nem bír elfelejteni, szeret még mindig velem akar maradni örökre, aztán másnap már megint úgy gondolta, h nekünk ez úgyse menne, meg ha már egyszer elromlott valami, akkor az nem is fog működni...

egyszerűen hülye pasik, hagyni kell hagy szenvedjenek, mi meg éljünk tovább boldogan, egyszer úgyis azok leszünk:)

amúgy tényleg vannak itt nagyon szép történetek, irigyellek titeket!!:)

Én és a párom a múlt héten vesztünk össze, és ő mondta 1 év 2 hónap után, hogy szakítani akar. Féltékeny voltam, pedig nem volt rá okom, azt mondta még élni akar stb., úgy érezte bezárom őt :( ( tudni kell, hogy mi 7 hónapot együtt éltünk, 3 hónapja pedig új lehetőségek miatt hazaköltözött, és én voltam sokat náluk, egy hónappal ezelőttig minden rendben volt )

Hétfőn délután elvitte a holmiját, azt mondta, már nem szeret, így jobb lesz mindenkinek. Aztán éjjel negyed 1kor felhívott, hogy kint van a ház előtt a kocsiban. Kimentem, és azt mondta a nyakamba borulva, hogy nem tud nélkülem élni, próbáljuk meg tiszta lappal... még kedd reggel is rendben volt minden, a szemembe mondta h mennyire szeret, és h őszintén mondja...éreztem rajta, hogy komolyan gondolja, megígérte, hogy nem lesz többet ilyen. ( tudta, hogy előtte napokig nem ettem, annyira megviselt a dolog. )

Majd délután hazament, megbeszéltük, hogy nekem vizsgázni kell, a jövő héten jön értem.... este pedig már megint minden elromlott, elbizonytalanodott ismét, a szülei nem örültek neki, hogy visszajött, mert nem tudnak kiigazodni rajta, nekik aztmondta vasárnap is még, hogy biztos a döntésében, hogy vége és mégis visszajött... azt mondta sajnálatból, az emlékek miatt jött vissza, és megbánta. Én most nem tudom, mit tegyek... úgy érzem szeret, és én nagyon szeretem :(

Én 15 voltam, ő 18 amikor összejöttünk. Egy év után szakítottunk, 1 hónap mosoly szünet. Túl sokat voltunk együtt, csak aludni járt haza.

1 hónap után kibékültünk, 2 hónap után újra szakítottunk. 6 hónap telt el, amire újra egymásra találtunk. Azóta is tart, májusban voltunk 19 éves házasok.

Köszi szépen... :-)

Mi úgy érezzük (megkérdeztem a párocskámat), hogy ez tényleg holtomiglan-holtodiglan...Teljesen kiegészítjük egymást és ez a sok év erre csak bizonyosságul szolgál(t). :-)

Gratulálok!

Sok olyan kibékülésről olvastam, hogy elég sokáig együtt maradtak a szakítás után.

Még írjatok :)

Mi "régi öregek vagyunk a párommal". :-))

Amikor tizenévesen még csak "együtt jártunk" szakítottunk, de pár hónap után (3-4) visszataláltunk egymáshoz. Még nagyon "tinik voltunk", (párom 17múlt én 15 múltam),nagy vita nem volt, már nem is emlékszem a szakítás okára... Mióta kibékültünk, azóta együtt is vagyunk...:-)

Ennek idén aug-ban lesz már 20 ÉVE!!!:-)