Szakítás után újra együtt! (beszélgetős fórum)
Akkor most külön vagytok. És most te szeretnéd újra Őt?
Ki akarta a szakítást, és mióta vagytok külön?
Én Vele szeretnék kapcsolatba lépni.
Nincs gond "csak" annyi, hogy gyáva vagyok felhívni Őt.
És te akarsz lépni belőle vagy még magad sem tudod?
Ha szabad tudni nálatok mi a gond?
Én egy ilyen helyzet előtt állok jelenleg.
Gondolom neked is volt már hasonló helyzeted?
Ne félj csak higyj, és bizva bizz:)
Én nagyon jót érzek felőletek:)
Annyira örülök, hogy ezeket mondod, mert erőt adsz nekem. és sokkal jobb ilyenkor a kedvem is, csak ha egyedül maradok akkor vagyok gázban. Mert akkor csak ő jár a fejemben.
Most már tessék megnyugodnod, és a félelmeket száműznőd 1000 évre az életedből, mert a félelem az csak hátráltat és akadályoztat a haladásban...:)
Sosem tudhatod és én sem tdhatom, de lehet, hogy Ő is pont igy érez most irányodba:)
Igen túlkombinálok. Észrevettem már én is. Jajh ha most nőből lennék. Talán jobban tudnám hogy mi van. De ezt ne vedd sértésnek. Tudom hogy mi férfiak is kiismerhetetlenek vagyunk. Bár valakinek sikerül.
De akkor is úgy megölelném most is és magamhioz szorítanám és soha többet nem engedném el magamtól.
"azt nem értem, hogy miért torpant meg."
Ezt miből gondolod?
"Tényleg lehet félni attól hogy rosszabb lesz minden"
Én nem érzem úgy, hogy rosszabb lenne-miből gondolod?
Szerintem már túlkombinálod a dolgokat, és a félelmeid dominálnak most.. Nem kéne ezt tenned szerintem. Mert mennél jobban félsz, annáln jobban fogsz megtorpanni.
Őszinték voltunk és vagyunk is egymáshoz. Annak örülök és nyugtat, hogy nem megcsalás vagy ilyesmi volt a gond.És emiatt érzem azt hogy megpróbálnám újra vele és tudom hogy ez nem egy emberen múlik, de azt nem értem, hogy miért torpant meg. Tényleg lehet félni attól hogy rosszabb lesz minden. Nem tudom. Annyira jó lenne tudni hogy most mit gondol az egészről. Bár most azt láttam rajta mikor együtt voltunk, hogy élvezi a bulit, meg a függetlenséget. Ugyanakkor én mentem érte mikor jött haza, náluk megkért hogy csapjak már össze neki valami kaját, és mikor már délután ott voltunk a rendezvényen, elmentünk fürödni, sétálgattunk meg beszélgettünk. Nagyon jó éreztem magam vele és olyan volt mintha együtt lennénk, csak semmi ölelés, csak mint barátok. Aztán mikor hazaértünk hazavittem elindultam én is haza, de hazaérve észrevettem nincs kulcsom, nála maradt. Visszamentem és kérdezte hogy már mész is? Egy cigit nem szívunk el. Ennyi. És megőrít.
Még valami: egy őszinteségen alapuló kapcsolatban, sosem kell egyik félnek sem aggódni bármit is hozzon a jővő, mert az a kapcsolat az idők végeztéig megmarad.Stabilan, erősen.
Az első kérdésedre: Igen, én elmennék.
A második kérdésedre:A félelem sosem szül jót, de ha felnőtt módjára, korrekten megtudtok beszélni mindent, akkor szerintem nincs mitől tartanod, sem a jővőtökkel, sem a kapcsolatotokkal kapcsolatban ami ki fog idővel a jővőben alakulni.Úgy, hogy mnindkettőtöknek megfelelő legyen és jólérezzétek magatokat benne.De az őszinteség elengedhetetlen szerintem.
a harmadik kérdésedre:
Ha a sors -és természetesen ti úgy akarjátok-akkor úgy is egymásra találtok, az időt senki nem tudja megmondani-mert csakis rajtatok áll.
Rajtad ill. rajta áll.
Ok gondolom ez egyénenként változó, de te ha szakítanál a pároddal, a te kezdeményezésedre, akkor elmennél egy ilyen meghívásra. Nagyon őszintén meg tudtuk beszélni a problémáinkat, és nem ilyen ajtócsapkodós szakításunk volt. Nagyon tudjuk, vagy tudtuk hogy mi a baj, de ő azt mondta fél az újrakezdéstől, nehogy haragban váljunk szét utána. És mondta azt is hogy soha nem akar elveszteni, mert nagyon jó embernek tart, és barátként tényleg nem akar elszakadni tőlem. De amikor szakítottunk azt mondta ő is, hogy ha a sors ugy akarja, úgyis egymásra találunk még. De mikor jön el azaz idő? Mert én már várom.
Egy vacsora miért lenne húzós? Ha alkalom adtán beszélgettek, akkor szerintem biztosan elfogadná a meghívást.
Igen ez sajna így van, gondoltam arra is, hogy elhívom egy vacsira de talán az még túl húzós lenne most. Szeptemberben kezdjük a sulit, mertegyütt jelentkeztünk ugyanazon szakra, és együtt is jártunk ugyebár eddig is a fősulira. Bár csak levelező tehát nem sokat megyünk, de ez még akkor is összeköt minket. És félek a szeptembertől. Nagyon. Hogy mi lesz addigra, és hogy hogy fogom viselni.
Ezt úgy értem-hogy amikor feszült ideges vagy, sűrgetést érzel-sosem szabad semmiben (legyen az akár munkával, vagy bármivel kapcsolatos döntés) lépned, hanem meg kell várnod, hogy minden lenyugodjon körülötted.Fogod érezni a különbséget egyébként ha magadba vagy és elcsendesedsz.
El kell eddig a pontig jutnod-utána már bármikor jelentkezhetsz nála, de sose sürgető érzésre.
Ezt hogy érted? Hogy nyugodtabb lennék-e ha beszélnék most vele? Igen nyugodtabb de nem akarom én hívni, nehogy ezzel elriasszam magam mellől jobban! Egyáltalán ha még "mellettem" van.
Amit írtam, ahogy hazaértem mennyire tűnhet jó cselekvésemnek most? Pedig már most hívnám vagy elmennék hozzá!
Hazaértem. Végre. Sajnos nem találom sehol a helyem és mindig arra vágyok, hogy egyedül legyek, vagy mégsem, ezt gondolom érted. Most megpróbálom nem keresni, sem telefon, sem emil, sem msn. Pedig most is fent van, de inkább nem jelentkezem be. Nem akarom, hogy azt érezze bármikor újrapróbálnám vele.
Nehéz de ha leszel még kérdeznék pár dolgot illetve mondanék is.
Na majd még később írok most mennem kell babalátogatóba. még annyit, tegnap délutánt együtt töltöttük, meséltünk hogy kivel mi volt, tök jól elvoltunk, és most írnék neki, de nem tudom jó lenne-e, mert azért még nem sok idő telt el azóta. Nem tudom mi a helyes meg mi nem és sajna egy szerelmes ember ezt sosem fogja tudni.Köszönöm az eddigi tanácsaidat is, de még szükségem lesz rád azt érzem! Na majd még mesélek! Tényleg köszi
"de én valóban érzem, hogy ő az aki mellett le tudom élni az életem, és nem a megszokás miatt mondom ezt."
Ha Ő is ugyan ezt érzi Veled kapcsolatban-akkor vissza fog térni, ebben nyugodt lehetsz.
És gondolom ez így van, hogy még most élvezi a szabadság, függetlenség ízét!De valamelyik éjszaka is felhívott mert koncerten volt, hogy úúú hallgasd most játszák az egyik kedvenced!! Tudom ezek apróságok, de nekem jelentenek sokat, még ha nem is úgy van. De ki tudja?
Tudom, csak a szívem mélyén még mindig remélem, hogy visszatér hozzám, mert tudom, hogy mindenki ilyenkor ezt mondja, de én valóban érzem, hogy ő az aki mellett le tudom élni az életem, és nem a megszokás miatt mondom ezt. Nagyon remélem nem veszi el tőlem a sors, mert már egyszer elvett tőlem valakit és tudom milyen rossz.
Tudom közhely: de az idő mindenre megfogja adni neked a választ.
További ajánlott fórumok: