Szabad a szívem! (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Szabad a szívem!
Sziasztok,ez nem semmi.A szerelem nem birtokolhato.Ö inkább birtokolt mind szeretet.Az igaz szeretet feltétel nélküli.
Köszönöm az együttérző sorokat! Én is voltam férjnél, de a házasságom alatt ilyesmik nem történtek velem, ezért is volt furcsa az egész. A dolog először enyhébb formában jelentkezett, aztán fokozatosan nagyon eldurvult, sok részletet még le se írtam, mint pl. már az sem volt mindegy, hogy mit mondok, kinek mondom és azt hogyan, mert akkor " jópofizok" és én ne jópofizzak senkivel. Nem lehetett iwiw oldalam se, mert ott is bekavarhatnak nekünk. Kitörölte és csináltunk egy közöset, majd később elborult az agya és azt is kitörölte. Szóval lehetne még sorolni. Azért én elmegyek a pszichológushoz, mert rám fér, teljesen elveszítettem a személyiségemet és az önbecsülésemet. A végén már én is majdnem azt csináltam, mint ő, mondván, ha ő korlátoz engem, akkor én is őt, nehogy már neki lehessen, nekem meg nem! Ez egy beteg kapcsolat volt, egyre jobban belátom, hogy vége. Csak attól félek, hogy elgyengülök, mint egy párszor már előfordult. Ilyenkor ledumál a lábamról. mindent kimagyaráz és úgy állítja be a dolgokat, hogy a végén még neki lesz igaza. Aztán jönnek az elvárások, feltétel szabások a részéről.
Én ezt 20 évesen befejeztem,akkor volt az utolsó h meg akartam változtatni valakit...simítani lehet,de ahogy írják többen kutyából nem lesz szalonna.És a te pasid,már ne is haragudj,de nem normális,és te sem,hogy hagytad idáig fajulni a dolgokat.Mi az h nem táncolhatsz mással,nem mehetsz nélküle kirándulni stb.Én holnap megyek csajos bulira,a férjem nélkül,aki erre annyit kérdezett h hajnala eljöjjön értem,vagy taxival megyek haza...remélem érzed a különbséget...meg se kérdeztem,bejelentettem h megyek...nem áll felettem,nem szólhat bele a döntéseimbe,megbeszélünk dolgokat,nem parancsot osztunk.Felejtsd el a pszichológust,nektek az már kevés..én az vagyok,de úgy gondolok,amik otthon nem tudják megoldani a problémájukat,mi se fogjuk tudni,igazából vagy megerősítünk vagy cáfolunk...a megoldás a te kezedben van,és érzem h tudod,de valamiért félsz meglépni.Pedig ez az egyetlen út a boldogság felé,és harcolj érte..
Addig lépj ki ebből a kapcsolatból amíg lehet, tehát nincsen baba. Ő nem fog megváltozni.Kutyából nem lesz szalonna, csak kutyaszalonna.
Jézusom! Ez nem normális! Rég elhúztam volna a csíkot, csak a porfelhő maradt volna utánam! Ennyire uralkodni a másikon nem lehet! Most kérdezhetném, hogy miért hagytad, de gondolom a rózsaszín köd elvakított, de így élni akkor sem lehet!
Köszi az együttérzést! Most még mindig nem dőlt el a dolog sorsa, mert a buta nők sajátossága, hogy próbálják mentegetni a másikat, kifogásokat keresni és reménykedni, hogy megváltozik a pasi.Szépen, lassan abba az irányba terelte a kapcsolatot, hogy az a helyes, ha az összes szabadidőnket együtt töltjük és bizonyos embereket kizárunk az életünkből. Még a munkahelyi rendezvényeinkre is bejárt, mert kíváncsi volt, hogy ott kik vannak. Nem engedett el a kollégáimmal a céges kirándulásra,ha ő nem jöhet velünk. Elkísért úszni a gyerekekkel(óvónő vagyok), mert féltékeny volt az úszómesterre. Az óvodai bálon nem engedett mással táncolni, és még akkor is le kellett ülnöm, ha körbe táncoltunk és odajött egy férfi.Folyton betegesen féltékeny volt a múltamra, tárgyakat kellett kidobnom, ő oda nem megy, ahol mással voltam, azokkal az emberekkel szakítsam meg a kapcsolatot, akiknek más pasimhoz is köze volt. Kifaggatott az apró részletekig a múltamról, aztán meg napokig pukkadt miatta. Eltiltott a cigitől, bizonyos emberektől és nem mehettem egyedül sehova. Ezeket a dolgokat ő helyesnek tartotta, szerinte csak így működhet egy őszinte kapcsolat. A végén már én is ilyenné váltam, kezdtem visszavágni, én is féltékeny voltam, kidobattam vele dolgokat, és a végén a fejemhez lett vágva az egész. Tiszta beteges őrület! Talán a pszichológus segíthet, ez az utolsó esélye ennek a kapcsolatnak.De, ha jól bele gondolok, ez is csak egy mentegetése az egésznek.
Uhh szegény!Átérzem bár saját bőrön sose tapasztaltam..már az elejét útját álltam a féltékenységnek,közöltem h van saját életem,saját barátaim és eljárok velük ide oda...megértették.
A féltékenység buta dolog és felesleges,aki akar úgyis megcsal,aki meg nem,nem fog.Fejben dől el..
Senkinek sem szabad megengedni,hogy korlátozza a szabadságunk..ezt kaptuk Istentől,a szabad akaratot!Az eltartást ismerem..2 éve nem talál a párom munkát..kezdem unni,h egyedül oldok meg mindent..az érzelmi zsarolás meg a legundorítóbb dolog...szánalmasak az ilyen emberek..Sok sikert,hogy kilépj ebből a kapcsolatból,mert már az elején halálra ítélte a párod h feléd kerekedett...mindig a nő irányít,csak úgy h ne tűnjön fel a pasinak.Ők a fej,mi a nyak,úgy forog a fej,ahogy a nyak irányítja!
Én most tartok ott, hogy talán egyedül maradok, vagyis ha az eszemre hallgatok, akkor igen.A kapcsolatunkat elejétől kezdve áthatja a beteges féltékenykedés.Kezdettől fogva és fokozatosan egyre jobban megpróbált uralkodni rajtam, kikövetelte különböző manipulatív megjegyzésekkel, hogy költözzünk össze, elvárta és eltűrte, hogy eltartsam, nem tudott segíteni anyagilag. Teljesen bekorlátozott,állandóan elvárásai, feltételei voltak. Annyira beleivódott a kapcsolatunkba a féltékenység, hogy kezdett kölcsönössé válni. A végén én lettem a hibás, én szívom folyamatosan a vérét, mondta és hazament. Régóta próbáljuk foldozgatni az egészet, pszichológushoz is el akartunk menni, de már nem lesz belőle semmi.Egyébként nagyon szeretjük egymást, csak ő ki akar engem sajátítani, lassan már azt se tudom, hogy ki vagyok. Engem is megfertőzött ez a fajta kapcsolat, viselkedés, néha nem ismerek magamra. Hozzá kell tenni, hogy ő az u.n. okostojás, senkinek a tanácsát nem fogadja meg, manipulál, érzelmi zsarolástól sem riad vissza. Mindenkinél mindent jobban tud. Szóval tudnék még mit mesélni, ha valakinek ehhez van kedve.
Szerintem jó egyedül lenni..én imádok,van időm magamra,mindenre amit szeretnék..házasságban élek,de 2 hetet együtt 2 hetet külön vagyunk-munka miatt.
Élvezem amikor egyedül vagyok,lassan jobban,mint mikor ketten.Magunknak kell megtalálni a boldogságot a szépet a mindennapokban,nem csak más teheti azzá,csak nagyon sokan ebbe a hibába esnek.És igen biztos sokan igénylik a napi babusgatást,de annyi szeretet jön máshonnan is. Flört meg,akár egy buszról is,ha nyitott szemmel jár az ember,hogy elképesztő..máris mosolyogsz,szép lesz a napod,mert valaki a szemével megdicsért,megsimogatott.Szerintem csak az tud igazán boldog lenni egy kapcsolatban,aki nélküle is boldog és elégedett volt.Ez az én véleményem.
Szia, rossz érzés néha hogy nincs kedvesed De ha mérlegeled a helyzetet inkább legyen egy olyan férfi az életemben aki mellett igazán jól érzem magam és ő is viszont,mint aki a kezdeti fellángolás után már csak kamuzik és szédít.Mert az utóbbi csak lehúzza az önbecsülésedet és később jössz rá hogy átvertek.Hidd el mindenkit megtalál az a pasi aki szeret és tisztel csak ne akard görcsösen mert akkor csak jól kihasználnak.
Nagyon szépen megfogalmazott gondolatok!
- Nem vagy magányos? - nem, mert az egyedüllét nem azt jelenti, hogy magányos vagy.
Teljesen egyetértek!
A magány az az állapot, amikor valakiben háború zajlik, belső háború; az egyedüllét meg az az állapot, amikor valakiben nincs harc, benne az angyal és az ördög békét kötött.(Csernus)
Én is egyetértek,persze ,hogy hiányzik :D
Én azt szeretném,ha soha többé az életben nem lennék szerelmes. Csak élnék egyedül. Mert,ha szerelmes vagyok és engem nem szeretnek,akkor magányosnak érzem magamat. De,ha nem vagyok szerelmes,akkor csak egyedül vagyok és nem magányos.
Ez lehet zavarosra sikerült,de most nagyon depi vagyok. Ennél még a volt férjemmel haldokló házasságom is jobb volt.
Egyetértek gyémántlánnyal!! :):)
Nem vagyunk magányosak, de egyedül akkor sem jó! Hiányzik egy kedves szó, egy bátorító mosoly, egy csillogó szempár, simogatás, egy ölelés stb
Nagyon sok érzés van egy nőben, mikor egy haldokló párkapcsolatban él, először önmagát hibáztatja, aztán a másikra haragszik és jönnek a viták a kétségbeesések és végül a fájdalmas felismerés, hogy vége, ennyi volt.
Ugrás a teljes írásra:
Szabad a szívem!További ajánlott fórumok: