Tetszett a cikk el gondolkoztam a mondani valóján, de hozzá teszem nem hiszek a véletlenekben. Nektek volt dolgotok egymással az biztos, hogy aztán ennyi- e vagy még lesz folytatás az a jövő zenéje. Minden jót kívánok neked! A cikkhez meg gratulálok!
Kedves Macika7! Hasonló cipőben járok, jártam, így teljes szívemből átérzem a veled történteket. Van, hogy a Sors válaszút elé állít és döntésre kényszerít. A választás a miénk Ő megadta a lehetőséget mindkét továbblépéshez. Társadalmi és egyéni elvárásoknak kell megfelelnünk igy döntéshozatalunk e beidegződés eredménye. Az élet értelme a boldogság, ki ebben ki abban tálalja még azt. Ölellek!
Minden ember valamilyen céllal érkezik egy másik ember életébe. Több milliárd ember él a Földön. És Te mégis pont ezekkel az emberekkel találkozol. Gondold csak végig, szerinted véletlen? Ugyan, hát hogyan is lehetne!
Van, akinek elég csak egyszer besétálnia, hogy lásd és tudd, mi dolgod van vele az életben. De másnak el kell sétálni ezerszer, míg egyáltalán az életed része lesz. Akár csak egy éjjelre, de lehet a halálod napjáig marad. Lehet, az ötödik ember, akit holnap látsz az utcán, fél év múlva melletted ébred. Vagy, akivel eddig csak maximum köszöntetek, hirtelen az egyik legfontosabb szereplő lesz az életedben. Mindennek és mindenkinek megvan a saját ideje. Annak is, hogy kiderüljön a találkozás oka. Ehhez sokszor rengeteg idő kell. De, amikor rájössz, azt is megtudod, miért pont akkor kellett megtudnod mindezt
Az én történetem egy picit lelki vonatkozású lesz tudom, de úgy érzem ez is hozzátartozik az élethez, ha nem is beszélünk minden nap róla. Arra szeretnék rávilágítani, hol a határ az ész és az érzelmek között. Mi az erősebb, a szeretet vagy a vágy? Mi fontosabb a család vagy önmagunk kiteljesült boldogsága? Szabad-e egy biztosat egy bizonytalan újért feladni? Anyaként mit kell szem előtt tartani? A saját kíváncsiságunkat vagy a meghitt családi békét? Kell-e a magunk boldogságakor a gyermekeinkre a párunkra gondolni? Van-e bizonyos helyzetekben tisztelet, ép ész? Vagy csak érzelmek és ösztön? Hiszem, hogy minden középkorú nő felteszi egyszer magának ezeket a kérdéseket. Persze nem mindannyian reagálunk egyformán. A történetek személyiségünktől függnek.