Skizofrénia (beszélgetős fórum)

Szia Csincsuitta:)

Ha a jól vagyok kifejezés egyet jelent azzal, h dolgozom,ellátom a feladataimat,kontrollálom a viselkedésemet,akkor igaz,jól vagyok,de belül bizony vívom a kis csatáimat..Nem tudok megbékélni személyiségemnek azzal a darabjával,aki voltam a felpörgetettség időszakában.Bizony igen kellemetlen helyzetbe hoztam magam, nehéz ezeket az emlékeket elengedni...

Mesélj egy kicsit magadról,a Te F20-adról!:)

Adyra visszatérve...ő is sokat adózott a bánat oltárán.Sok elemzője írt arról,h a költő nagy barna szemeiben mennyi bánat gyűlt össze az évek folyamán,de elég csak ránézni a képeire.

Szia Csincsuitta:) Azért lettem csigabiga,mert minden nekem tetsző név foglalt volt annak idején...:)

Igazad van. Ady szavakkal varázsolt "eleven" képeit belengi a szomorúság,mindenütt ott van,még a szerelmes versekben is.Van kedvenc versed a Hortobágy poétájától?

Én József Attilát is nagyon szeretem.

Szia Csincsuitta:)

Ki a kedvenc költőd?

Az én decemberem nem volt hangulatos.A döcögést meg soha nem szerettem:)

Ez nagyon egyszerűen van fogalmazva, mégis kirázott a hideg.

Tényleg nagyon durva lehet.

Nekem is van egy elképzelt világom, aminek semmi köze a valósághoz, és belegondoltam, hogy azt hiszem valóságosnak. Szörnyű. Együttérzek veled, nem lehet egyszerű. Nekem csak epilepsziám van, de az sem a legrosszabb fajta, elvagyok vele.

BUÉK Csincsuitta:)

Köszönöm,jól vagyok.Az ünnepek nagyon gyorsan teltek,jó volna kicsit visszapörgetni az időt:)És Te hogy vagy?:)

Szia Eatua!

Arra kellene rávenni a barátnődet,h ha felajánlják,fogadja el az injekciós kezelést,mert bizony van ilyen is.3 v 4 hetente kap egy injekciót,s ezzel letudta a dolgot.Nagyon nehéz lehet az ő helyzete,ha nem számíthat segítségre a közvetlen környezetében,s a tied sem egyszerű.Ha meghallgatod az élményeit ,már azzal is sokat segítesz.Különösen érzékeny emberek azok,akik ebbe a betegségbe esnek.

Boldog új évet Eatua ,neked és szeretteidnek!

Szia Csiga

Nyugodtabb vagyok, köszönöm.Most készülök bemenni hozzá a kórházba. A B osztályra kerülnek a betegek a zártról, aztán az A-ra. Vagy haza.

Volt már olyan, hogy nem hallott semmit, ez akkor volt, mikor ezt az inekciót beadták neki. Azt mondta, hogy akkor azt hallotta, hogy "na erre vártam." Az a baj, hogy ha kiengedik, akkor nem nagyon szedi a gyógyszereket, és így visszajönnek a hangjai is.

Az egyetlen ember vagyok, aki mellette áll igazából az apján kívül. De az apja meg egy hónapban ha egy hétvégét van Magyarországon, az sok. Igényli nagyon a véleményemet, kérdezget meg engem hív fel telefonon, ha úgy van, s nagyjából meg is tudom nyugtatni mindig. Csak... nem tudom. Lassan elindulok hozzá. Már nagyon hiáányzik, rég láttam és tudom, hogy most sem őt fogom látni.

Szia Eatua!

Próbálj megnyugodni.A mostani állapot nem állandó.

A "B" osztályon vannak az enyhébb esetek?

Az a 2002-es naptár-dolog annak a téveseszme rendszernek a része,amit meg kell majd benne ingatni,de vszínűleg még korai.Meg kell várni,h a hallucinációk teljesen elmúljanak.Voltak a bnődnek az eltelt időszakban teljesen tiszta időszakai?Nem tudom,h h tudod lereagálni az ő abszurd dolgait...Igényli a véleményedet?Próbáld rábírni,h a vele történt eseményeket,s a hozzájuk kapcsolódó érzéseit írja le.

Az injekció egyféle depo,folyamatosan szívódik fel a szervezetbe,a hatása kb. 3 hét.Sok betegnek tanácsolják,h a kezelésnek ezt a formáját vegye igénybe,mert akkor nem kell bajlódnia gyógyszerekkel.

Kedves Lindus!

Köszönöm, hogy segíteni próbálsz.

Azt hiszem, tudom nagyjából a dolgokat a barátnőmmel kapcsolatban, csak ugye nagyon nehéz elfogadnom. Nincs senkije igazából. Én is másik városba költöztem vagy 6 éve, de szerencsére a bartáságunk megmaradt.

Azért van kérdésem: Hogy viszonyuljak a nyílvánvalóan paranoid megnyilvánulásaihoz? Nem erősíthetem bennük, tudom, viszont nem akarom, hogy az ellenséget lássa bennem. Próbálok feltenni neki mindig olyan kérdéseket, melyek meginogtathatják, vagy ilyesmi de hát nem vagyok pszichiáter bassza meg. Bocsánat.

Nem tudom miket mondhatok neki. Ez a legnagyobb bajom. Ha ebben tudosz segíteni, köszönöm.

Szia.

Bocsi, hogy csak így bekapcsolódok ismeretlenül, de én egy pszichiátriai betegotthonban dolgozom 160 beteg ember között. Ha tényleg nem értesz valamit és kiváncsi vagy, ha tudok, szívesen válaszolok. Vagy mesélek hasonló dolgokról... Nagyon nehéz az élet a betegekkel, de rengeteg az öröm benne.

Csigabiga nagyon kész vagyok, üvölteni tudnék, mert tehetetteetetetlen vagyok. Nem tudok segíteni. Teljesen abszurd dolgokat mond a bartátnőm, nem tudom, hogy hogy ragáljam le. Nem tudom mit tegyek.

Most hétvégére megint haza engedték, holnap megy vissza az osztályra, szerencsére már a B-n van. Bár ez sem jelent túl sokat.

Meg fogok bolonduni. Azt mondja, hogy a 2002-es naptárába írkált valaki bele, hogy folyamatosan megfigyelték. Ezek tudom, hogy tipikus tünetek utálom ezt a szót, de nem nem tudom. Legalább most már emlékszik arra, hogy mi volt az első, amit hallott. Ez számít egyáltalán?

Kapott valami inekciót. Mi az? Attól most nem hall semmit, csak nagyon szorong. De nem annyira. Már én is csapongok össze vissza.

kivagyok ne haragudj

Kedves Free!

A betegséget- főként a gyermekünk betegségét- elfogadni a legnehezebb az életben. Nehezebb, mint a saját betegségünk elfogadni. Tudom, az én kisfiam is 7éves és fiatalkori reumája van, ami gyógyíthatatlan és nagyon sok figyelmet kíván.

Beszélj mindenképpen a szüleiddel. Mondd el, hogy neked ez fontos. Remélem, hogy sikerülni fog és sokat javul majd a velük való kapcsolatod. Valószínűleg az ünnepeket nem itt töltöm a számítógép mellett, ezért most szeretnék Neked és kis családodnak nagyon békés, meghitt, boldog ünnepeket kívánni. Utána majd benézek, hogy lássam, hogy vagy(tok).

Minden jót Neked, Free.

Szeretettel, Lindus

Nem hibáztatom a szüleimet,de fáj hogy nem fogadják el a betegségemet.Lelkileg nagyon érzékeny vagyok,és általába akkor jön ez az érzés,amikor a Kishúgom,és a Nagyapám meghalt.Ősszel történt mind a két tragédia.7 éves voltam,mikor meghalt a Húgom,pont iskola kezdéskor.Tragédia volt ez a családnak,de nem hibáztatom őket ezért.Csak fáj, hogy most sem fogadják el,hogy beteg vagyok.Meg az érzések!Na azok mindig tabutémák voltak nálunk!De nekem kell tennem v.mit,ha tudok,mert erre ők is rá fognak menni.Anyu nagyon makacs(gondjai vannak Apuval),zárkózott ő is.Elkezdett inni mostanába,és féltem.Le fogok vele ülni beszélgetni,mert erre is szükségem van.

Köszönöm hogy válaszoltál!Üdv:Free

Kedves Eatua!

Látod, az agy semmit nem hagy magyarázat nélkül...A barátnőd a chippeknek tulajdonítja a hallucinációkat.Amikor hazaengedik majd, vélhetően elmúlnak ezek az élmények,legalább egy ideig.Próbáld megingatni,ezt a chipp-dolgot úgy elétárni,h...lám,most nincsenek hangok,ha tényleg beültetés történt volna,a hangok nem múlnak el..,legalább a gyanakvás csíráját ültesd el benne,h nem biztos,h neki van igaza.

Nem tudom,mennyire tájékozódik jól a barátnőd a hétköznapokban,mennyire lenne hajlandó tudományos magyarázatokat meghallgatni,..rajtad kívül áll-e mellette valaki...?Ezeket a hallucinációs időszakokat egyféle sch.rohamnak tekintik,melyeket depressziós időszak követ.Ti megéltetek-e ilyet együtt?

Szia.

Én egy 30éves kétgyermekes családanya vagyok és a munkám során pszichiátriai betegséggel kűzdő emberekkel foglalkozom.

Azt biztosan tudod, hogy a tünetek mindig ősztől tavaszig a legaktivabbak. Kevés napsütés, kevés fény, a természet alszik, az emberek hamar elvonulnak a saját kis intim szférájukba.... Ami a legfontosabb mindig (mostmár még hatványozottabban, mert nemcsak magadért, de a családodért is felelősséget kell vállalnod), hogy szedd a gyógyszereket! Ami felmerül bennem kérdésként, az az, hogy hol vannak a szüleid? És hol voltak, amikor segíteni kellett volna Neked, hogy feldolgozd a tragédiát? Én kicsit szomorú lettem, amikor olvastam a leveledet. Mert nem tudom, hogy mióta vagytok együtt a pároddal, de gyermeket vállalni a legnagyobb felelősség az életben. Mert a kedvesed választott téged, de a babának nincsen választási lehetősége. Az jó, ahogy most gondolkodsz....MARADJON IS ÍGY! Nem elrettenteni akartalak, nem is megbántani, csak erősíteni benned, hogy felelős vagy az életed során másokért is!

Szia Csigabiga!

Kórházban már harmadjára van bent. Most előző hétvégére kiengedték.

Amikor kint van, mivel nem szedi a gyógyszereit visszatérnek a tünetek.

Tudom, hogy az a kulcs, hogy belássa, beteg, csak erre nem hajlandó. Azt képzeli, hogy valaki az agyába beültetett egy valami chippet, vagy mit, ami a hangokat generálja benne.

Nagyon szomorú vagyok, ő az egyetlen barátom és egyáltalán nem önmaga.

Nagyon aggódom. Félek, hogy elveszítem. Ő a legjobb ember a világon. :(

Kedves Eatua!

Szerencsés a barátnőd,h olyan társat talált,mint Te.Engedd meg,h feltegyek néhány kérdést...

Amikor kint van a kórházból teljesen tünetmentes?Hányszor járt már kórházban?

Mit mond,miért nem szedi a gyógyszereket?Még soha nem jutott el addig a pontig,h megfogalmazza magának,valami gond van?Ez lenne egyébként a kulcs.

Köszönöm, hogy próbálsz segíteni!

Mindent megosztott velem világából. Hogy miket hall, hogy érzi magát stb...

Folyamatosan -mikor tehetem- beszélgetek vele, önmaga világáról. Ha kint van a kórházgól, bizonyos ideig jól van, aztán megint visszazuhan, mert nem szeki a gyógyszereit.

Kb. 1,5-2 éve beteg, de csak egy fél éve diagnosztizálták.

Mindig az érzéseiről beszélgetek vel, a hangokról, a lelki állapotáról..

Félek, hogy ennek soha nem lesz vége.

Köszönöm csiga biga. :)

Írj még!

Sziasztok!

29 éves srác vagyok. 12 éve,de lehet, hogy több ideje,hogy szoc.fóbos vagyok. Sajnos eddig nem igen foglalkoztam a betegségemmel, nem volt betegségtudatom. A 12 év alatt kétszer voltam kórházban, de amint kijöttem, el is dobtam a gyógyszereket. A dokik sem tudták mi lehet velem hosszú ideig. Állapítottak meg depresszíót, aztán skizo-affektív paranoid tünetet, végül szociális fóbiát. De vannak olyan helyzetek,hogy érzem a tüneteit mind a három betegségnek. Először féltem a gyógyszerektől, ezért természetgyógyász segítségét kértem. Sok pénzem ráment, de nem ért semmit. Most megint a gyógyszerrel próbálkozok, és igyekszem egészségesen élni. Leszoktam a dohányzásról, futok és sok gyümölcsöt eszek. Szedek a gyógyszerek mellett még B vitamint is idegrendszerre.

Ez a betegség nálam szorongásos, parás tünetekkel jár. Félek egyedül az utcán, kerülöm a társaságot, a tömeget. Amikor egyedül voltam, csak este éltem, nappal aludtam és sötétbe jártam ki az utcára, hogy ne lásson senki. Úgy éreztem hogy figyelnek. Amikor beteg vagyok, mint most is, ilyenkor állományba vonulok. Ez több hónap is lehet. Ha nem jövök ki belőle, ami remélem nem fog bekövetkezni, akkor általában munkahelyet szoktam válltani.

A szociális fóbia kialakulása szerintem gyerekkorig vezethető vissza. Nekem sajnos meghalt a kishúgom, amikor az általános iskolát kezdtem. Nem is igen emlékszem pontosan mi is történt akkor, és utána,hogy hogy dolgoztam ezt fel. Félénk lettem, visszahúzódó, nehezen illeszkedtem be a suliba. Az órákon nem igen tudtam figyelni, a tanulás nem is érdekelt, mindig fájt tőle a fejem. De elvégeztem a sulit. Ami még jobban kihozhatta belőlem ezt, az a drog. Középiskolába a füvezések és egyéb szerek. Első drogozásom után volt egy nagyon mély depresszióm, 2hétig csak feküdtem az ágyban, és nem emlékeztem semmire. Az a 2 hét teljesen kiesett. Általában mindig ősszel kezdődik és január-februárig tart. Ez változó nálam.

De most érzem, hogy kijövök belőle végleg, meg fogok gyógyulni. Erőt ad az a tudat,hogy a párom aki mind ezt megérti, terhes. Ezért ki fogok belőle jönni. A fiam és a párom szeretete erőt ad nekem.

Üdvözlettel: Free

Sziasztok!

A segítségeteket szeretném kérni.

A barátnőmnél paranoid skizofréniát állapítottak meg. Most is a pszichiátrián fekszik.

A probléma az, hogy nem veszi tudomásul a betegségét, nem hajlandó szedni a gyógyszereit, ezért ha ki is engedik, mindig csak rosszabbul lesz.

Szeretnék segíteni neki, mellette vagyok, csak nem tudom, mit tehetek, mondhatok, mi válik hasznára. Kérlek segítsetek!

Sziasztok!

Belevágok a közepébe,jó?:)

Háromszor jártam meg a pszichiátriát,be kell vallanom,soha nem önszántamból mentem.A harmadik alkalommal(ez év májusában) született meg a diagnózis,melyet a mai napig emésztgetek:paranoiás skizofrénia.A pszichiáter szerencsére alkalmasnak talált munkám folytatására,azt nem vesztettem el.Gyógyszert szedek,teszem a dolgom,de sokszor töprengek azon,h miért történt,ami történt,s miért épp velem...Biztosan van köztetek,aki hasonló cipőben jár,s már túljutott a kezdeti önsajnálaton,vannak tippjei a túlélésre,s tapasztalatai ennek a betegségnek az alakulásáról....Jó lenne vele beszélgetni....

Sziasztok!

24 éves egyetemi hallgató vagyok.89-ben az édesanyámnál megállapították,hogy paranoid skizofréniában szenved.Ekkor még együtt volt a család, de nemsokra rá édesapám elvált tőle.a nővéremmel édesanyámnál maradtunk.Voltak nagyon szép és nagyon rémísztő pillanatai is.Soha sem volt tünetmentes, a keresgélés,az üldözési mánia mindig jelen volt és az is,hogy szinte mindent félreértett,de mi ezt tudtuk kontrollálni.Nem szedett gyógyszert,csak akkor amikor bekerült 89-ben a zárt osztályra,ahol 3 hétig kezelték.Most újra előjött, vagy nem is tudom,hogyan fejezzem ki magam,mert ugye ez mindig megvolt neki,inkább intenzívebb lett.Nővéremmel egyre nehezebben bírjuk,még úgyis,hogy mindketten már Budapesten élünk.Nagyon nehéz szembesülni az Ő betegségével,amikor haza megyünk,illetve azzal,hogy a téveszméit úton-útfélen mindenkinek mondja a városban.Próbáltunk vele beszélni arról,hogy neki ilyen betegsége van,de nem hajlandó ezt beismerni és azt sem,hogy ezt szinten lehet tartani gyógyszerrel.Ilyenkor dühkitörése van, nagyon agresszív.Fontos még megemlítenem azt,hogy 89-ben édesapám "csalta" őt át egy közeli városban lévő pszichiátriai intézetbe,ahol a zárt osztály előtt lefogták.Ha valaki tudna nekem abban segíteni,hogy miképpen lehetne őt meggyőzni abban,hogy tényleg beteg és segítségre szorul,azt nagyon megköszönném;mert mi semmiféleképpen nem szeretnénk még egy ilyen traumának kitenni,hogy őt lefogják,stb...

Köszönettel:B.