Segítség, a férjem külföldön akar dolgozni! (beszélgetős fórum)
Soha nem tiltottam meg neki semmit, a társam, nem a szolgám. Magamból kiindulva: annál inkább mennék.
Nagyon vacillál, nem tudja mi lenne a helyes döntés, sok érv van mellette és ellene.
Miért nem Bora-borán vagy valami hasonló helyen lehet jó pénzt keresni? Egy percig nem gondolkoznék:-) Mi annakidején fogtunk egy papírt, és felírtuk a pozitív és negatív dolgokat. Számolgattunk, mit tudunk elérni, beszélgettünk olyanokkal, akik így élnek stb. Ha az első alkalommal kimegy, akkor már lenne ennél sokkal jobb családi házunk, mindkettőnknek jó autója, megmaradt volna a lakásunk, amit ki tudnánk adni. Most van egy szerényebb házunk hitellel, persze a lakást eladtuk, autónk is szerényebb hitellel. Tudjuk fizetni, megélünk mellette, de luxusra nem telik. Nincs lcd tv, külföldi nyaralás, éttermezés és társai. Viszont minden este van Apa, akit a nagylány már az ablakban vár, ha mondom, hogy mindjárt hazaér, a kis 5 hónapos majd kiugrik a kezemből, amikor meglátja. Nem mondom, nehéz volt akkor elküldeni az e-mailt, hogy kösz, de nem vállaljuk, de azóta egyszer sem bántuk meg. Visszagondolva ugyanígy döntenénk.
Zavarja, hogy pillanatnyilag én több pénzt hozok a konyhára, mint ő. Jelenleg egy szolgálati lakásban lakunk és van egy 16 éves autónk. Szeretne mindent megadni nekünk, ahhoz viszont jóval több pénz kell, mint amennyiből most gazdálkodunk.
Nagyon ügyes szakember, viszont nem dolgozik a szakmájában, mert nincs rá igény.
ez is lehet, de egy külföldi lét, nemcsak a munka, a nyelv, az emberek, az ízek mind-mind például szerintem nagyon fontos élettapasztalat.
Nekem ez már megvolt, a páromnak még nem én pont azért örülök, hogy neki is megdatik ez.
De van akinek más a prioritása a gyerek, a maga biztonsága, boldogsága, vagy éppen a saját lábán nem tud megállni és kell a támasz.
ha ennyire vétózod tiltsd meg a férjednek, hogy kimenjen és kész.
Szerintem kicsit összetettebb a kérdés, minthogy egyértelműen el lehetne dönteni, "helyes"-e külföldre költözni egy féléves gyerekkel. Gondolom, egy párszor átrágtátok az uraddal a dolgot, és engem például érdekelne, hogy mi az, ami miatt ez ennyire fontos neki. Úgy értem, férfiaggyal a következőket tudom elképzelni: a pénz csak egy dolog, bár lehet, hogy titkos vágya egy bmw kamaszkora óta (az ilyen álmokat nem lehet lebecsülni, a barátom apja 55 évesen jutott oda, hogy végre megvehette, kiderült 30 éve erre vár, azóta mintha kicserélték volna:)), de lehet, hogy karrierbeli státuszt vagy ilyesmit is ambicionál? Mert gondolom elmondtad neki, hogy te ezt nem szeretnéd, és ha ő erre nem mondja, hogy rendben, drágám, a fő, hogy ne legyél boldogtalan, akkor ott már komolyabb ütközések lehetnek aközött, hogy kit mi tesz boldoggá. Ezt kiveséztétek? Miért akar annyira menni, ha az neked nem jó?
Nálunk a szmogos, sötét, ködös Anglia lenne az úti cél, ahol nincs perszelő nyár, gyönyörű tavasz...
Egy kicsit elkanyarodtunk a témától, szerintem. Olyan anyukák hozzászólásait vártam, akik átélték ezt a helyzetet. Elméletben én is tudok tanácsot adni, véleményt írni, de ha valamiben benne él az ember, akkor tud igazán nyilatkozni. Amíg nem volt gyerekem, nem ismertem olyat, hogy határ. Ez mára megváltozott. Egy másik emberek életéről is döntök. Azt akarom, hogy családban nőjön fel, és ez itthon kivitelezhetőbb. Nem nyomorgunk, ha valaki azt hinné, csak biztosabb anyagi hátteret szeretne a párom a családjának.
Ez azért családtól is függ szerintem. Nálunk nagyon nagy a szeretet a gyerekek felé és viszont. Apa egy Isten itthon, imádja mindkét gyerek. Mi nem tudtunk volna vele menni semmiképpen, Szaud-Arábiába lett volna a munka. Oda ki nem vinném a gyereket, de magamat sem.
kinek mi az igénye, én pl attól vagyok boldog, ha sokat mehetek színházba, operába, síelni, és ezek egy valag pénzbe kerülnek, és inkább teszek érte, hogy legyen. de nem ítélem el azokat, akiknek elég a gyerekkel férjjel a tévé előtt ücsörögni, és ott boldogok a családi körben! mindenki úgy él, ahogy jól esik neki. nem értem, miért kell ilyen általános sablonszabályt gyártani, hoyg a boldog szegénységnek szembe kell állni a boldogtalan gazdagsággal. ez égbekiáltó hülyeség.
Nem kell kiforgatni a szavaimat, valaki írta, hogy elélgedélnek (gondolom napi gondok, anyagi jellegű elsősorban) ha ez nincs akkor sokkal felszabadultabb valaki és nem feltétlenül a vásárlásra gondolok.
A pénz az nem érték, de rengeteg értékhez juttat hozzá: múzeum, kiállítás, utazás, családi kikapcsolódás...és alapvetően nyugodt élet. (nem milliókrül beszélünk, hanem az elégről)
attól lesz tartalmas az élet szerinted, ha pénzből bőséggel rendelkeznek?
Hatalmas különbség van a a tartalmas élet, az élet, és az éldegélés között...nem gondolod?
Pont ez próbáltam én is leírni:)
Ha nagyon szükség van a pénzre, nincs mit tenni, ki kell menni. de ha így is eléldegéltek, akkor már sokkal inkább meggondolandó, hogy itthon maradjon. Sok sikert a döntéshez!
kérdés mi a fontosabb:
a szakmai előmenetel és a pénz, amivel hosszútágvon berendezkedik a család, vagy az, hogy ugyanolyan körülmények között, főleg a feleség miatt maradásra bírni az apukát.
Két hétig volt külföldön dolgozni a férjem, gondoltuk az nem olyan nagy idő , és jó pénzt fizet. Borzasztó lassan telt el az a két hét, annak ellenére, hogy nekem minden nap itt voltak a nagyszülők is. Miután hazajött azt mondta ő többet itt nem hagy minket. És nem mellékesen az akkor másfél éves fiunknak egy egész délelőtt kellett,hogy odamenjen az apjához, mert annyira haragudott rá, hogy még egy puszit sem adott neki..sőt a szép ajándékok sem érdekelték.
az én párom azt tervezi, hogy 1-2 év múlva kimegy, én nagyon örültem az ötletének, és eszembe sem jutott bánkódni ezen.
Mind kettőnknek, mind saját maga szempontjából csak nyerhet vele.
Ahol gyermek van, persze lényegesen nehezebb ez a kérdés, de ha támogató háttér-család áll egy anya mögött, szerintem ez is megoldható.
1-2 év nem sok idő, plusz gondolom nem egy másik kontinensre megy, hanem európán belül, ahonna maximum2-3 óra alatt hazaér az ember egy fapadossal is.
Hát minden attól függ, hogy mennyire erős a kapcsolatotok.
Az én férjem az elmúlt években többször is volt kint dolgozni. Elsőre lehúzott 2 évet. Én meg itthon voltam a 3 kis gyerekkel. Nem volt könnyű, de kibírtuk. Aztán később megint kiment 1 évre. Tovább nem bírta, mert volt egy balesete.
Jelenleg megint kint van, már 1 éve, nem terveztük, de muszáj volt, mert itthon nem kapott munkát. S inkább ezt vállaltuk, mint hogy a minden napi pénzügyi nehézségek megmérgezzék a kapcsolatunkat.
Bár már egyre nehezebben viseli a párom, mégis úgy döntött, hogy marad ameddig csak lehet, főleg most, hogy én is munkanélküli lettem.
Ritkán találkozunk, általában havonta csak egyszer tud haza jönni 1 napra a távolság miatt. S kb. 3-4 havonta sikerül 1 hét szabira haza jönnie. Viszont minden nap beszélünk Skyp-on. Mondhatni, még többet is, mint mikor itthon volt.
Az adósságainkat viszont kezdjük szépen ledolgozni. Vagyis meg van a remény arra, hogy kilábalunk a nehéz anyagi helyzetből.
Úgy hogy van ennek jó és rossz oldala is. Mérlegelni kell, hogy mi az amit be tudtok vállalni egymásért és a családért.
Egyébként ha tehetném, én is kimennék a kislányommal együtt a párom mellé, mert kint még 1 keresetből is kényelmesebben meg lehet élni, mint itthon. De itt a 70 éves apósom, kiről gondoskodni kell. Őt nem hagyhatom magára.
Szerintem ezt mindenképpen kettőtöknek kell megbeszélni. Leülni és mérlegelni. Nem csak a pénz lehet fontos (bár elég erős mozgatórugó), de a kapcsolatotok is megér egy kört. 1-2 év nem tűnik soknak, én mégis azt mondom nagy idő. Az ember társas lény, és soha nem lehet tudni, hogy alakul az élete egy másik országban.
Pro és kontra érvelni, mert nem könnyű a döntés.
Ha kimegy egyedül van e rá mód, hogy idővel utána menjetek? (lehet nektek is jobb lenne..)
Írtad, hogy nehéz lenne egyedül itthon a kicsivel, de menne?? Tudnál olyan erős támasza lenni a párodnak, hogy megtedd ezt az áldozatot?
Van rajta kívül segítséged? Anyud, anyósod, barátok?
Elég erős a kapcsolatotok, hogy havi egy találkozás kielégítsen benneteket? Nem feltétlen szexuálisan, de lelkileg is?
Ténylegesen félre tudtok tenni annyit, hogy két év után könnyebb legyen? Mert vannak helyek melyek kecsegtetnek minden jóval aztán később jön a fekete leves...
És még bármilyen kérdés, kétely, mely felmerül benned, a párodba nyíltan beszéljétek meg. Ez nem egy ember döntése. Onnantól, hogy együtt vagytok, gyermekeitek vannak, CSALÁDNAK számítotok, és igen is van beleszólásod! Nem gátolnod kell, segítened magatokat, DE NEM MINDENÁRON!! Optimális döntést kell hoznotok ebben a szélsőséges helyzetben.
Ha szeretnél még beszélni róla, vagy csak lelket kiönteni szólj, itt vagy priviben.
Szorítok, hogy mindenki jól érezze magát a döntés meghozatala után.
Könnybe lábadt a szemem...Ezt a hozzászólást megmutatom a páromnak is. Szívszorító! Valószínű nálunk is ez lesz.
én nem azt mondtam hogy nem érzi hanem hogy nem fog rá emlékezni!
szerintem akar mekkor is a pici...erznek mindent...
attol meg hogy pici,nem beszel nem jar stb..erzik a jot es a rosszat is.szerintem...
Annak idején én elengedtem a férjemet. A kislányom 4 éves volt, a fiammal 3 hónapos terhes voltam. Félkész ház volt, jó nagy adósság. Másfél év elteltével mi is kijöttünk, azóta is itt vagyunk. Semmit sem bántunk meg, most is mindent ugyanígy tennénk.
egyébként én édesapám 3 évre ment oroszországba mitán én megszülettem. nekem ebből vajmikevés bahom származott, de anyukámnak.... nomeg apukámnak. mikor náluk vannak az unokák, mindig könnyes a szeme, mert ő ezt akkor nem élhette át...
Mi úgy jöttünk ki, hogy megpróbáljuk, akkor 4 hónapos volt a kicsi lányom. Még itt vagyunk apával. Interneten tartjuk a kapcsolatot a családdal. Nem fordultunk be, bár néha nehéz volt a család nélkül, de úgy vagyok vele, hogy mi vagyunk egy család, elsősorban ránk van szüksége a kislányunknak.
... és nem mellesleg a kisgyerek is már + egy nyelv tudásával és egész más lehetőségekkel nő fel, mintha mondjuk itt maradtok.
Én fiatal lennék és lehetőségem lenne, azonnal mennék. A gyerekeim mindegyik több nyelvet tanult és tanul... és amint itt az ideje, menjenek. Visszajöhetnek bármikor, de a lehetőségük legyen meg a jobb életre.
Az én férjem is külföldre készült dolgozni.Nagyon nehezen törődtem bele.Nem akartam elfogadni hogy nincs más lehetőség.Mire beletörődtem a sors a kezünkre játszott egy jó munkahelyet.Na és amikor 2 hónapja megszületett a lányunk már ő sem akart annyira menni.Te miért nem tudod ezt elképzelni?Vedd végig mi az ami ellene szól s mi az amiért érdemes.Én így tettem
Nálunk is volt ilyen ajánlat, amikor a lányom kb fél éves volt. Sokat rágódtunk rajta, végül itthon maradt, és hitelből vettünk házat. És akkor azért döntött így, mert bement a kislány szobájába, amikor aludt. Nézte egy darabig, kijött, és azt mondta, hogy nem bírja itthagyni, megőrülne nélküle. Most 3 éves a nagylány, a kicsi 5 hónapos. Megint lett volna lehetőség, megkérdeztük a gyereket. Lehet sok szép játékod, ruhád, minden amit akarsz, de Apa nem jön haza minden este. Vagy marad minden így ahogy most van. Azt válaszolta, hogy nem kell játék, Apát akarom. Eldőlt, itthon marad most is.
Nem hiszek benne, hogy egy kisbabának olyan fontosak az ismerősök/rokonok... amíg egységes és szerető apa-anyája van, addig a gyerek boldog, és minden mást letojik. Szerintem teneked fontosak a rokonok, és nem akarsz egyedül egy idegen országban nyelvtanulással meg magánnyal küzdeni. Ez érthető, csak szerintem legyél őszinte magadhoz. Meg a férjedhez. Nem könnyű külföldön barátokat szerezni, de nekem pl sikerült, meg a nyelvet is megtanulni. Tökegyedül. Neked még ott lenne a férjed meg a kicsi is. Szerintem vágj bele, nagyon sokat ad az embernek a külföldi élet, én imádom, pedig havonta 1-2szer látom a barátom. Nem kell ettől ennyire félni. A rokonok/ismerősök meg éljék a saját életüket - és te is a tiédet!
További ajánlott fórumok: