Se vele, se nélküle... Avagy ki hogy éli meg az ilyen helyzeteket? (beszélgetős fórum)
Tavaly majusban egy vetelest kovetoen elhagyott a parom,azzal,hogy beleszeretett masvalakibe...
Nagyon szenvedtem,de hagytam elmenni,mert ha ugy erzi,velem nem lehet boldog,akkor legyen massal boldog!Persze titkor ereztem,hogy nem lesz hosszueletu a kapcsolata, es sajnos be is igazolodott amit gondoltam...
Mindossze 3honapig tartott,es azota ujra egyutt vagyunk.Se veled, se nelkuled alapon, mar nem az igazi, de nagyon jo baratok vagyunk,es kitartok mellette,mert szeretem.S ez a legnagyobb,legigazibb erzes a vilagon, ha barmennyire is szenvedsz, hagyod elmenni, es ha igazan szeret, ugyis visszajon hozzad!!!
Lehet hogy benned van!
Ha szándékos a részéről akkor meg egy senkiházi!Nézze a gyereket,ha már nem téged!Biztosan rossz már így gyerekkel,de hagyd...tényleg.Honnan tudod hogy nincs e valakije?Mert vszinű ez van a háttérben!És amíg a másik nem biztos nem akar a 2 szék közül a földre ülni!
Ha valaki elmegy, akkor ott lezáródik egy szakasz. Felvállalta, és senkinek nem vagy a bábuja, hogy játszon veled és az érzéseiddel.Ráadásul így.
Nem engedném, hogy hozzám nyúljon, mert csak magadnak teszed még nehezebbé az amúgy is nehezet.
A sebek ha nyitva vannak és nem zárulnak, még jobban fájnak.
Hagyd!
Engedd!
Ha szeret,akkor tudni fogja mit csináljon!
Ne magadat!
A gyerekeket nézd elsősorban!
Nem egyszerű!
Már nélküle,én így vagyok!
És jobb is lesz mert ennyi megaláztatás után....jobb így!