Se vele, se nélküle... Avagy ki hogy éli meg az ilyen helyzeteket? (beszélgetős fórum)
Igen, Ők az elsők, ezért kell arra törekedni, hogy kompromisszunot köthessen az ember.
Nálam most ez azt jelenti, ha akarna változtatni a dolgokon, tenne is érte, nem akarnám, hogy széthulljon a család. Nekem iszonyatosan hiányzott az apám, a normális család.
Nem akartam ezt a gyerekeimnek, mégis most ebben élnek.
Én gyerek korom óta ilyen vagyok.
A másik pedig: nem kell semmit mondani a kajára a pasinak neked, ha látod, hogy kétpofára eszi ő is és a gyerekek is, és nagyokat nyelnek:DD
Vagy egy apró önkéntelen megnyilvánulás kicsúszik a másik száján, hogy milyen jó hazajönni:)
Ennél több nekem sosem kellett:)
+Én egy kapcsolatban magamat adom,azt ami belőlem jön, nem sémák, külső dolgot, megfelelés, más emberek tettei alapján.
Én sosem voltam alázatos "szolga"..
Hát, nekem rosszul esne, ha nem mondaná a férfi soha, hogy finom az étel, szép a lakás, vagy én magam stb...
Persze nem vagyunk egyformák, elfogadom a véleményed, nekem is van, nem kell ennek okvetlenül egyformának lennie. Szürke lenne a világ. :)
Amikor már egy kapcsolatban a gyerekek sérülnek, és fellélegeznek, megnyugodnak akkor amikor a férfi elmegy, annak a kapcsolatnak vége.Végérvényesen.
Függetlenűl attól, hogy te szereted-e még. Mert a gyeekek az elsők.
Én így látom:)
Én is így voltam sokáig, sőt sokszor megsértődtem, hogy nem igaz, hogy én nem kapok csak úgy semmit.
Mára ez már jelentéktelen...tudom, hogy célozgatni kell. Elvégre a férfi úgy nő fel, hogy Ő az aki kap a nőtől. Ahogy telnek az évek, magától is átáll (szerencsés esetben hamar) az agya és megtanul adni.
De nem kellenek nagy dolgok, én ezerszer jobban örültem az út melett szedett pipacsnak, mint egy drága csokornak.
Én nem hisztiztem sose:) Nálam az nem gyere be..Én elég kínosan érzem magam amikor dicsérgetnek, és valahogy igen ritkán, ha valami tényleg full-ra sikerül, én inkább csak akkor.. De ez én vagyok, más meg más.
Például a házimunkát, én egy légyszívessel intézem el. De ha látom, hogy "hullafáradt", akkor én megcsinálom. Ez oda vissza működik.
És ha már itt tarunk, kész férfit kapunk egy kapcsolatnál, amit otthonról hozott azt várja el a pártól is. Az anyja és a testvére is halálra kényeztették, egy nagy gyereket kaptam, aki még boltban sem tudott vásárolni. Tényleg! Mellettem férfivá érett, külsőleg és belsőleg is. Mindenki így látja. Otthon soha nem kellett semmit megtennie, nehéz volt rávezetni arra, hogy így jobb élni, így kell élni, segítve egymást.
Én is megkaptam, hajajj, hogy mi a nő dolga és ki az úr a háznál.
Szép szavakkal elértem amit szerettem volna.
Tudod mi a legnagyobb hibám? A megbocsájtás. Még a Biblia is hirdeti. De vajon jó-e az, ha minden felett szemet hunyunk? Előzőleg is elrontottam, én hibáztam, mert sokat megengedtem a másiknak.
Azt hittem attól fog megbecsülni, ha nőként, anyaként, társként, mindenesként is a legjobb vagyok. De ez nem így van, minél odaadóbb egy nő, annál értéktelenebb egy férfinak.
Anyu egyedül nevelt fel minket, soha nem volt példa, minta előttem. Csak annyi, hogy egy nő mindenre képes, egyedül is boldogul.
Hát pedig nem minden férfi tudja mi kell egy nőnek, de attól még ők nem rosszabbak. Igenis meg kell mondani mit szeretnél, ha nem akarod mondani, akkor meg el kell viselni, ha nem kapod meg. Ha nem kapod meg Tőle.
Ahogy hancsalean írta: rá kell vetni őket:D
Sajnos a férfiak sose tudják maguktól,hogy mi kell a nőnek,és a nőknek sajnos mondani kell.Régebben mindig irigykedtem a barátnőimre,mikor mesélték mit kaptak a barátjuktól,vagy az mit meg nem tett nekik.Aztán mikor az egyik ábrándozott,hogy givenchy parfümöt kapott születésnapjára,rá kellett jönnöm,hogy azért,mert annyit emlegette a pasinak,hogy jaj így meg úgy kellene az a parfüm.
Bár én mindig is úgy voltam ezzel,hogy nem akarok azért virágot kapni,mert elmondom,hogy vágyom rá.Ez kis dolog,de szerintem alap lenne.Nem akarok semmit azért,mert megmondom,hogy nekem ez kell,pedig te nem tetted meg!
Azért mert megdícsérem még nem tartom gyereknek. Ő is megdícsért a tiszta lakásért, a finom ételélt, a gondoskodásért. Akkor engem is gyereknek nézett? Vele így lehetett békében lenni, ha morogtam volna, hogy már megint nem segítettél semmit, azzal sose jutottam volna előrébb. Ha megkértem, segített. Egyszer olvastam is erről, hogy egy férfinak mindig világosan kell elmondani azt amire vágyunk. Miután megtette, megdícsértem. Ő is minden este megdícsért, ezt kölcsönös volt nálunk. Nézhetjük a szexet is, ha azt mondom, hogy nem tud kielégíteni, még a kukaca se áll fel legközelebb egy férfinek, ha elmondom ire vágyom és még megdícsérem utána, akkor csak úgy dagad, szó szerint a büszkeségtől.
A szép szó ezerszer többet ér és használ, mint a hiszti.
Tudod hol hibáztál? Gyerekként kezeltél egy felnőtt férfit és nem társként, felnőtt egyenrangu társként.
Én nem vagyok dicsérgetős tipus.
A lényeg hogy nem sipákoltam mellette hogy milyen egy izémizé, hanem léptem, bár bevallom nem rögtön, mert kellett hozzá idő.
Pont azért tehette meg előtte hogy megalázott, mert biztos volt benne, h nem lépek.
Hétközbenre tedd, kondizás után is lehet a gyerekkel foglalkozni:) Gondolom nem minden nap megy..
A hétvége feltöltődésre, kikapcsolódásra, lazitásra való, hiszen Ő huzza az igát hétközben többet..