Rossz testvér a nagytestvér? (beszélgetős fórum)

Sziasztok,

mindannyiotoknak köszönöm és megfogadom és megpróbálom,mer egyébként egy édes kis pasi, csak a huga jelenlétében változik meg...

Pedig még azt is a fejemhez kaptam, hogy jobban figyelek a nagyra , mint a kicsire...

ez sem igaz...

nagyon köszönöm..... rádolgozok és beszámolok.

sziasztok olvaslak titeket addig is:)

Igen, a legjobb az lenne, ha több időt forditanál arra, hogy csak vele kettesbe játszatok, és dicsérd is, kérd a segitségét a kicsi gondozásához, de csak annyira, amennyire kedve van hozzá. Majd hozzá fog szokni az új helyzethez, de neked kell átsegitened a nehezén és nem azzal, hogy rossznak titulálod.

Sok sikert:) Majd ird, hogy változik e a helyzet.

Sőt... még az ellenkezést is kiváltjuk belőle.

Sokan szerintem ott hibáznak, hogy annyira örülnek a második baba érkezésének, hogy közben nem veszik észre, mit érez a nagyobb. Elvárják Tőle hogy ugyanúgy örüljön. Pedig neki ez - legalábbis elsőre - nem erről szól. Ő nem a várva várt kisbabát látja benne, hanem a riválist. És ez nem rosszaság, hanem természetes, normális reakció.

Lehet, hogy nem rossz ötlet... Főleg, ha már Neked is olyan gondolataid vannak, hogy a nagy rossza a kicsi meg jó...

Nálunk a testvéremmel 4.5 év akorkülönbség, én vagyok a nagytestvér. Ugyanez volt a helyzet, annyit hallottam, hogy nekem kellene okosabbnak lenni, mert Ő kicsi, hogy el nem tudom mondani. A lelkem meg háborgott, mert jó volt nekem nélküle is (ne értsd félre, szerettem és most is szeretem, jóban is vagyunk), kevesebb figyelmet kaptam, kevesebb időt, bármi volt engem vettek elő, mert én voltam a nagy.

Gondolj bele kicsit a dolgokba az Ő szemszögéből. A nagytestvér nagyon nehéz helyzetbe kerül a kicsi születésekor. Addig Ő volt a család szemefénye, aztán jön valaki, akire mindenki jobban figyel. És még azt is elvárják tőle, hogy szeress, örüljön neki. Ezt szülőként nagyon jól kell kezelni, és ha nem megy, akár segítséget kérni.

Van két édes gyermekem. Fiú 4 éves, lány 20 hónapos.

A lány valami bűbáj kedvesség mindig, mindenkivel. A fiam mindig zrikálja, bántja, veri...

Már a büntetések tornyát halmoztam , lelki-beszélgetések, szeretgetések, rácsaptam már - amit nagyon nem szeretek-, de semmi sem használ...

Ha valakinek van tapasztalata, ötlet, ossza meg velem, mert már lassan a psziho is eszembe jutott!!!