Rossz anya? (beszélgetős fórum)

Ja meg az tenne boldoggá, ha erezném, érek annyit, mint más.

Ha nem félnek másoktól.

Ha nem félnek az emberek ítéletétől.

Hogy lenne idom dolgozni, mikor így is idohianyban szenvedek.

Nem hallgatnak rám, ez a baj.

Persze az én hibám, nem az öveké.

A szomszéd gyerek ritkán hisztizik.

Gátol sokszor a napi teendőkben, mint például elindulás. Vagy későn fekszenek le, mert 1 orvosságáig küszködnek...

Nem fog tetszeni, amit a kérdésedre válaszolni fogok. És NEKEM se tetszik sajnos a saját válaszom. Az tenne boldoggal ha vékonyabb lennék 2 r.Hat kiloval, szóval ha jól néznek ki

(Tudom, h gaz.)

Nem olvastam végig az egészet,de alapszabály a gyereknevelésben,hogy a 2 szülőnek egyet kell értenie mindenben.

Következetesen.

Különben ezt a gyerek megérzi,és ki is használja.

Nálatok ez hogyan van?

Tudom. Ez igaz.

Csak nem tudom a módját.

Sőt az okát is jó lenne tudni.

Egy pszichológus sajnos nem csodaszer...

Bár úgy lenne.

Szerintem magán kell vhogy segíteni az embernek.

Hát ugye tornába bevonni nem lehet, hisz úgy nem lehet tornázni egy kisgyerekkel, h ott lebzsel, az komolytalan. Elvitte olyankor átérjem őket vhova.

Problémát gyártok, igen. Bennem van a probléma. Szerintem az rossz, ha egy anya azt érzi folyamatosan, h bárki mással jobban járnának a gyerekei.

Az előző volt a tényleges állandó probléma, a másik, hogy a gyerekeim nem hallgatnak rám. Az egy dolog, h sok esetben szerencsém van, és necces helyzetben jól viselkednek. De szerencsén múlik. Rám sajnos nem hallgatnak.

1. attól, hogy nem tudsz főzni, még nem vagy rossz anya.

2 a dadogás egy fék tulajdonképp, mert nem tudja/akarja kimondani amit szeretne. Ne hordd mindenáron ezért pszihológushoz, van egy olyan időszakuk a gyerekeknek, hogy elkezdenek dadogni, aztán elmúlik. Akkor van baj, ha nem múlik el.

3. nem az a foglalkozás a gyerekkel, hogy viszed őket mindenfelé, hanem az, hogy játszol velük, meghallgatod őket, beszélgetsz velük.

Egyébként pedig kezd olyan érzésem lenni, hogy ha nincs probléma a gyerekeiddel akkor csinálsz vagy belelátsz olyasmit, ami lehet, hogy nincs is ott. Na meg persze próbálj otthon tornázni vagy vond be a gyereket

Ha esetleg van vkinek ötlete, h hogyan lehet változtatni, megköszönőül

:-)

Sziasztok!

Nagyon köszönöm, hogy kérdezed!

És nagyon jókat írtatok

Hogy azóta mi a helyzet? Próbáltam innen is tanácsot megfogadni. Lényeg, hogy javult talán a helyzet. Elkezdtem máshogy viselkedni a fiammal. Megértőbben. Bevallom, néha nem tudom, h tényleg javult e a helyzet, vagy csak nincs oka hisztire, mert úgy alakulnak a dolgok, ahogy ő szeretné.

DE!!!! ... Nem fogjátok elhinni, mi van. Most meg a másik gyerekem lett problémás! El se hiszem!!!

De ez hogy lehet? Hogy tudjuk így elrontani szerencsétleneket?!

Szóval az van, hogy dadog. Dadog! Ennyi idősen a többi gyerek meg nem is beszél! Neki meg már beszedproblemaja van DADOG! 20 hónaposan. Nem értem.

Elvittük ezúttal őt gyerekpszichologushoz.... Meg persze logopédushoz. Meg visszük alvasvizsgálatra,mert nagy a mandulája, lehet, h az is galibát okoz.

Szóval egy 20 hónaposnak lelki problémát okoztunk! Ezt csinálja valaki utánunk..Szomorú.

Bocsánat, h ilyen részletesen fakadtam ki. Az a baj, hogy én vagyok bizonytalan anya Nem tudom hogy kell csinálni.

Anyám néha jó fej, segít, máskor minden a régi. A férjemmel szinten hullámzó. Most épp jobb a helyzet.

Azért gondolom, hogy valójában a nagyobb fiammal sem jobb a helyzet, mert ma is amikor hazajöttünk programról, ahogy a lakásba értünk, mindkét gyerek elkezdett őrjöngeni. A kicsi talán fáradt volt, de nem derült ki, mi a baja. A nagy közölte, h ne mos kezet. És elkezdett cipővel (!) a fotelon ugrálni! Kiakadtam, majd megkarmolta az arcomat. Mindeközben természetesen őrjöngött. Ezek után, már nagyon pipa voltam, és .... (páran most ki fognak akadni) levágtam a kanapéra, levettem kényszerrel róla a cipőt, kabátot, ő tovább őrjöngött, lekevertem neki nagy pofont. Érdekes, a pofont nem veszi zokon. Azt jobban zokon vette, h le mertem venni a kabátját.

Aztán elvittem kezet mosni.

Szóval mi változott?....

Na mindegy, már megint a nagyról beszélek! A pszichológusnál is pont ezt mondtam, h szegény kisebbik szerintem el van nyomva, mert még ott is szinte többet beszéltem a nagyról, mint róla.

Még azt leírom (ha van türelmetek), h hogy kezdődött a kisebbik dadogása. Elkezdtem másfél hétig tornázni, és addig a férjem volt velük. Ennyi! Addig elmentek valamerre. Lényeg, hogy már az első napokban szóltam a férjemnek, h itt gáz van. Ő természetesen azt mondta, h jaja, nem dadog, csak viccből csinálja...... Eltelt másfél hét... és úgy dadogott, ami már inkább tikkelés! Erőlködött, vörösödött, és nem sikerült kimondania a szot. Szörnyű. Persze a tornát erre abbahagytam. Két napig csak ettem, így büntettem magam, meg amúgy sem tudtam, mit csináljak vele. Aztán eltelt újabb másfél hét, és bő egy hétre megszűnt a dadogása. Aztán szépen megint kezdett előjönni, azóta tart. Közben kaptunk egy hasmenéses vírust, fogytam tőle. Ami olyan boldoggá tett, hogy megint pár napig dietaztam, tornáztam. Fogytam, de aztán már sajnos ettem egyik napon, semmi extrát, csak normálisan, és kiderült, h persze semmit se fogytam. Sok hűhó semmiért. Ezt csak azért írtam le, h olyan vagy van bennem, h leadjam azt a nyavalyás 1,5-2 kilót, de egyszerűen a sors mindig jelez, h ez most nem lehetséges.

Szóval kezdjük a kicsit is elrontani.....

Szerintem a nagy sincs jól. Csak jól viselkedik az oviban!!!!!!!

De felriad olykor álmában. Ma mesélte, h lelökte egy gyerek a lépcsőn Én annyira nem tudok jó tanácsot adni ilyenkor! Kattog az agyam, h nehogy tulspirazzam, próbálom mondani neki, h ne hagyja szó nélkül De azért próbálom tanítani, h feltétlen mondja el nekem az ilyeneket. Csak olyan bénán csinálom. Érződik rajtam, h kábé szívinfarktust kaptam. A férjem természetesen egy árva rohadt szot se szolt.

Tényleg nem sajnáltatásból írom ezeket, és azt sem, h nem vagyok jó szülő, és boldog sem. Pl nem szoktam velük játszani. Hordódom őket ide-oda, ennyi. Főzni nem tudok! Sajnos. Amit tudok, megcsinálom nekik bármikor. Ami kábé a bundáskenyér, palacsinta, sült krumpli. Úgy oldom meg a kaját, h a fagyasztóból veszek ki kajákat. Vagy rendelünk. Egy levest nem tudok elkészíteni. De nem is tudom, mikor lenne idom rá. Vagy pédául azt gondolom, többet kéne vinnem őket levegőre. De ezzel meg az van, h boldog vagyok, ha esik az eső. Szóval az a helyzet, h én magamban van egy fura félelem , szégyenérzet az emberek előtt, és ha csak lehet, kerülöm az összesét. Például ha a szomszéd akarja vinni a gyereket az oviba, örülök, vagy ha a férjem, annak is. Vagy ha a férjem időben haza tud jönni, akkor rábízom,h ő vigye foglalkozásra, vagy ha lehet én a rövidebb úton közlekedem, csak hogy elslisszoljak az ismerősök elől. Vagy pl. Nem akarok az óvónővel találkozni. Ilyenek. Mivel heti 3 délelőtt viszem a kicsit foglalkozasra, a maradék két délelőttön nem biztos, h kivise őt a levegőre (mert akkor ismerősökkel kéne találkozni). Délutánonként pedig az 5 munkanapból 3 napon viszem a nagyot, az kábé kiteszi a délutánt. Szóval a kicsi így lusta is, mert nincs hozzászokva a hosszabb sétához.

Persze próbálok hozzájuk folyamatosan beszélni. Szeretgetni őket. De néha megőrülök, amikor a wc-n nincs nyugtom. Tényleg. Meg hat ők ugyebár éjszaka is felkelnek, a kicsi sokszor.

Szóval mindez azért szomorú, mert szerintem eredetileg nagyon értelmes gyerekeknek születtek. És felek,h így el fogjuk rontani őket vagy már elrontottuk.