Rossz anya? (beszélgetős fórum)
Még fejlődhetsz a gyereknevelés területén.
Remélem, hogy így lesz.
Talán azért kell a gyerekpszichológus, mert ha a gyerek ellenkezik, odacsapsz neki egyet.
Annyi ész és intelligencia nem szorult beléd, hogy érzékeld, hogy ciki így hozzáállni a gyerekneveléshez és még fórumot is indítasz róla... és most szépen kulturáltan fogalmaztam.
Persze. Miért jó végignézni a másik balfaxkodását, ha tudod, hogy te besegíthetnél, nem tudom. Szadizásból el tudok képzelni ilyet. Cseppet sem gondolom, hogy mindent csak az egyik vagy csak a másik szülő csináljon. De ha már ott vagy, talán mindez elkerülhető lett volna.
Egyébként nem egy házasság tönkrement már olyanokért, hogy amikor este az apa hazaesett a melóból, az asszony a kezébe nyomta a gyereket azzal a felkiáltással, hogy: nesze, most az én műszakom lejárt, a te gyereked is, hát nyűglődj most vele egy kicsit te!
Egy csomó minden van, amit a férjed csinálhatna, ha ő úgy érzi, hogy a gyerekkel nem boldogul, vagy ha te gondolod róla ezt. Ha máshoz jobban ért, akkor abban segítsen. Szabotálni direkt, olyanban, ami nem megy neki, az nem házasság.
Igen, én is ezért cibáltam rá a ruhát, h most nincs idő könyörögni, alkudozni!
Rá is kiabáltam, le is kevertem neki egyet. Nem nagyot, mielőtt valaki a gyámhatóságot hívna. Gyerekemnek mindez csákvárt, mégjobban őrjöng.
Nem akar felöltözni? Jó akkor elindul úgy, ahogy van, vagy otthagyom, de a felnőtt a főnök, nem a gyerek irányít!
Én jópárszor megfenyegettem az egyiket a reggeli nem öltözöknél, hogy oké, akkor pizsamában megy oviba, nem fog érdekelni, milyen hideg van, mindezt olyan hangsúllyal, hogy tudja, hogy megteszem,, hogy úgy rakom be a kocsiba, ha tovább packázik.
Nem zárod le röviden a hisztit, és nem irányítasz, elveszted a kontrollt
De amúgy ha nem kötelező egy foglalkozás, akkor nem kell a gyereknek felöltözni?
Hagyjuk..
3 éves. Fejlesztő foglalkozás. De nem beteg a gyerek vagy ilyesmi.
Voltam szakembernel, 3 gyermekpszichológusnal és egy nevelési tanácsadónál.
Az egyik gyermekpszichológus, amelyik ért is valamit, azt mondta, a férjem a harmadik gyerekem. És hogy legalább a gyerek érdekében összekaphatna magát.
A másik gyermekpszichológus azt mondta, pontokkal jutalmazzuk, ha vmit jól csinál, pl. Jól alszik ......hű... végül adjunk csokit neki.
A harmadik ennyit se ért.
Nem volt idegen a nő, jó viszonyban voltunk. Csak az bántott, h nagyon nem akartam elkésni aznap, mert úgy megfogadtam magamban, időben el ismerhetem készülni, erre úgy éreztem, h a gyerekem tett be nekem. Haragudtam rá, és ezért kibukott belőlem. Szakadt rólam a víz, miközben próbáltam ráadni a ruhát, ő ellenállt, őrjöngött, felhúztam, o lehúzta...
Voltam is pedig sportolni az utóbbi időben...nem értem, mi lehet akkor
Azt ne vedd magadra, hogy az a nő miket mondott, de idegileg biztosan ki lehetsz, ha így elsírod magad majdnem idegenek előtt és rájuk öntöd a tehetetlenséged.
Próbálj másként állni a gyerekhez, néha az apjára hagyni és elmenni barátnőkkel találkozni, sportolni vagy amit szeretsz.
Próbáltam végigolvasni, de nagyon zavaros...
- hány éves a gyerek?
- milyen foglalkozás? szabadon választott, vagy valami fejlesztés, ahová muszáj menni?
- ha fejlesztés, akkor mi az alapveteő problémája a gyereknek ami miatt hordani kell (mert azért lássuk be, amiket írsz róla az nagyon szélsőséges viselkedés)
- amellett hogy gyanítom a gyerek sem "alapeset", tehát az ilyen viselkedés hátterében azért általában van valami, szerintem egyértelmű hogy két feszült, idegbajos szülő mellett a gyerek sem lesz nyugodt... anyuka örjöng, zokog, magába roskad, hisztizik és ezeket váltogatja, apuka meg lehetőleg próbál minden helyzetből minél hamarabb kikerülni, elfordulni, félrenézni stb. így egyértelmű ha megborul a gyerek is...
Mindenképpen érdemes lenne a mindennapokban kommunikálni egymással, lenyugodni és normálisan viselkedni, megpróbálni higgadtan kezelni a gyerek dolgait, visszavenni az irányítást az ovistól és ha mindez nem megy sajtá erőből (márpedig láthatóan nem) akkor egy hozzáértő segítségét kérni. Elsősorban egy gyerekpszichológiában járatos pszichológusét, akinek a véleménye mögött nem rögtön ártó szándékot feltételez az anyuka...
Felváltva csináltuk.
Nézd,nem tudok mit írni. Miért nem intéztem el, h a férjem el tudja vinni a gyereket. Ez a kérdésed. Értem.
Nagyon szívesen! :)
Az a baj, hogy amíg az ember fel nem ismeri a saját helyzetét és nem arra akar választ keresni és főleg találni, addig segíteni sem lehet.
Hű, de nagyon köszönöm, hogy idelinkelted, ez a szöveg annyira tetszik és szerintem passzol ehhez a helyzethez (is):
"A gyerekek idegesítőek, ha állandóan velük kell lennünk, kiszívják a vérünket, lerágják a húsunkat, amellett, hogy aranyosak, kedvesek, jókat lehet velük marháskodni, de csak akkor, ha az anya kipiheni magát. Ha az anya időnként azt érzi, hogy „úristen, megfojtom ezt a gyereket” (akit egyébként imádok), nem tudja, hogy ez természetes; azért van így kiborulva, mert nincs biztosítva az ő személyes pihenőideje. "