Randik, párkeresés 30 év fölött (beszélgetős fórum)

Jókat nevethettetek a fura fazonokon együtt. :D

Igen, amikor nem várjuk, akkor jön el. Kíváncsi leszek, most, hogy az életem kifordult, kórház, miegyeb.. . merre fog menni az utam. Mert most ha akarnék, se tudnék keresni. Nem tudok odamenni a randira. Na, de majd fogok én még járni. Addig meg szépen helyre kerül a kis lelkem is.

A bizalom sem utolsó a neten. Nekem egy éve volt az elettarsam a pasi, amikor kíváncsiságbol felregisztraltam oda, ahol megismerkedtünk. Kár volt. Oké, nem bíztam. Furán viselkedett. Az adatlapján még mindig az igazit kereste. Nem esett jól m

Igazából tini voltam, amikor latindiszkóban ismerkedtem. De jó volt együtt táncolni a helyes pasikkal. ;p Nem rohant így minden, mint most. Nem féltek a pasik sem, hogy a nő a pénzüket akarja. Simán elvoltunk és boldogan.

Bakker, Hope, ez nem semmi. Jól kifogtad a lehető legférfiasabb alfahímet. Nem is értem, miért nem mentél vele a hami után. :D

Igen, van a legalja is.

Naná, hogy nem a neten kéne keresnem, ha ennyi rossz ért. De nincs baráti társaság, nem járok el, félénk vagyok. Emellett lelkileg is törött. Eleve úgy indítok, hogy megfelelést kényszer van. Jól tudom, ez nagy hiba. Mégsem tudok ellene tenni. Másoknak adok tanácsot, az jóval könnyebb. :)

Egyetlen barátom van, tőle kérek tanácsot az élet különféle területein. Aki lelkileg labilis és a társában azt látja, aki maga is lenni akar, nos, annak nem könnyű az ismerkedés. Jól haladok, hogy magamtól felismerem a hibáimat. Már csak változtatni kell rajtuk.

Hope, aztán óvatosan! Nehogy kideruljon róla ez-az. ;)

Drukkolok!

Bemásolom életem legrosszabb randiját a naplómból :)

Életem leg****abb randiján voltam most. A fene nagy empátiám és kétségbeesésem eredménye (legfőképp, mert 1 (bal)f*** vagyok tartott déltől négyig...). Plusz pont volt, hogy azt mondta, ebédelni vinne, addig találjak ki egy helyet, hová mennék szívesen. A srác pontosan jött értem, első blikkre helyeske, épp az esetem. Kinyitja az ajtót előttem, majd közli, mikor beülök, hogy tőle akár a mekibe is mehetünk, mert nagyon éhes, van kuponja. Na, itt kellett volna kiszállni, de neeem... őbalf***ságom nem kapcsol ilyen gyorsan. Oké, megyünk a plaza felé, majd nem tudom milyen megfontoltságból jön az őszinteségi roham: nem kapcsolja be a biztonsági övét, hiszen nincs jogsija sem, mert elvették, ittas vezetésért. De ne aggódjak, most nem ivott. (erősen imádkoztam, hogy ez csak valami nagy poén legyen, de nem,,, utána még kifejtette, hogy a húsvétot emiatt a fogdában töltötte, de poén volt, mert kaptak bent csokinyuszit és sonkát, na meg nem kellett mennie locsolkodni sem.

Alig vártam, hogy beérjünk a Plázába, ***** nevű gyorsétkezdénél kötöttünk ki, én egy görögsalátába fojtottam a bánatom. Ő a pénztárnál enyhefokú vitába száll, hogy 3500-at kérni egy csontlevesért, rántott sajtért, két üdítőért, egy salátáért és egy kávéért, de ez már apróság volt az előzményeket ismerve. (utána újabb hiszti, hogy a tartármártásért még plusz összeget számoltak fel, és a sótartóval a kezében kaján vigyorral közölte, hogy akkor most ezt jól nem viszi majd vissza, hadd lakoljanak, hogy nem adtak ingyen mártást a sajthoz.)

A nagyszabású ebéd közben kiderült, hogy amit orron és szájon át fel lehet szippantani vagy bekapni az már neki megvolt, hogy pókerezés közben tegnap megivott egy üveg whiskyt, hogy van egy 13 éves lánya, akit nagyon nem akart (36 éves srác). Én közben már azon agyaltam, hogy hazafelé hány somlóit kell ehhez vennem az Éden cukiban, hogy mindezt lefojtsam. Bízom benne, nyomtalanul múlik majd el életem eme pár órája egyszer az emlékezetemből. Hazafelé közölte, hogy mennyire tele van, most már csak egy jó szex és egy nagyvécézés az, ami a legjobban hiányzik neki (utóbbit a legdurvább kifejezéssel mondta). Majd mikor kedvesen megköszöntem az ebédet még utánam szólt, hogy ha nagyon unatkozom még csak véletlenül se masztizzak, hívjam őt és szívesen jön. Bátorításképp mikor kikanyarodott az utcából még ütemesen rámdudált, és eltűnt a távolban.

Még mindig nagyon bízom benne, hogy ez egy igen rossz rémálom, és mindjárt kelnem kell

A netes társkeresésről... Rendkívül nehéz az, ha az ember így ismerkedik, de igen, egyszer fent, egyszer lent. Én vidéki vagyok, ez nehezíti is a dolgot, de mint írtam, sosem mennék bulizni :)

és kitartok :)

Nekem lassan könyvet lehetne írni az eddigi történeteimből. :) Most így utólag vicces a dolog, akkor, mikor épp zajlik, nagyon nem esik jól :)

Ja, a randim meg jelentkezett :) Elvileg a jövő hétvégét együtt töltjük :)

Igen, a dolog titka a szemlélet.

Én két időszakban összesen kb. 3 évig voltam tagja netes társkereső portáloknak, a férjem hasonlóképpen. Sokszor beszéltük, hogy akár könyvet is írhatnánk a tapasztalatainkról.

Ami miatt én kitartottam, az az volt hogy nagyon sok emberrel lehet így megismerkedni, sokkal több a lehetőség mint a hétköznapokban vagy akár egy szórakozóhelyen. Idővel az ember megtanulja kiszűrni azokat akikkel egyszer sem szabad találkozni.

Vannak történetek amiken így tizenév távlatából is jót mosolygunk és vannak olyan jó emlékű találkozások is amiből ugyan kapcsolat nem lett, de mégis valami miatt szép emlék maradt.

Az is nagyon igaz, hogy nem lehet minden randi előtt görcsösen azt gondolni, hogy talán most, talán ez lesz az... ismerkedni kell, beszélgetni, keresgélni, de nem mindenáron akarni.

Nekem ami meghatározó volt ebben a pár évben, hogy miközben újabb és újabb emberekkel leveleztem, beszélgettem, találkoztam, egyre jobban megismertem magamat is, az igényeimet egy kapcsolatban, azt hogy mit tudok adni és mi az amit várok. Hogy miben tudok kompromisszumot kötni és mi az amiben semmiképpen. Szerintem a 3 év alatt legalább 300 pasival leveleztem, beszéltem és legalább százzal találkoztam is. Sokfélék voltak, volt bunkó, volt kedves, volt aki tetszett de én neki nem, és volt akinek tetszettem de ő nekem nem. Egy biztos: amikorra a mostani férjemmel találkoztam, már pontosan tudtam kit/mit keresek, és amikor szembejött akkor felismertem. Azt gondolom, a mostani kapcsolatunk és a házasságunk szempontjából nagyon jó dolog hogy mindketten végigmentünk ezen a folyamaton, jobban értékeljük amink van, jobban megbecsüljük egymást és a kapcsolatunkat.

Úha! Ez nem semmi.

Hasonló velem is megtörtent :

Egy ital nappal, nyáron. kiülős helyiség, belváros. Emberünk picit csapzott volt, kellemetlen szagú, koszos körömmel. Nem tetszett annyira, ezt közöltem is vele. Mármint, hogy nem. Napokig jöttek az anyázós - ribizős sms-ek. Jó ideig nem tudta elfogadni. Kocsija nem volt, azt hiszem. Kedves és tisztelettudó volt a randin.

Igazából én aszondom ', mindegy, hol és mikor, ha megvan a szikra, akkor megvan Ő is. :)

De nem akarok megijeszteni senkit ezzel a történettel, csak ugye ilyen is van.

Én már óvatos vagyok. Sosem hagyom elmenni wcre a pasit, nehogy megint lelépjen és ott maradjak a számlával. Majd futás! Nekem ritkán volt szerencsém. Ismerősöm elit társon volt. Máig fizeti, nem tudja megszüntetni és a havidíjat vonják tőle. Durva.

Működnie kell, kell hogylegyen normális, bár én eddig nagyon mellényúltam többször. Hazugságok megcsalás, szóbeli agresszió, rengeteg sérült ember... a legjobb a zaklatóm volt, igazi pszichopata, aki a nem-re úgy reagált, hogy folyamatosan fenyegetett mindenfélével, majd én fenyegettem feljelentéssel.

A többinek hosszú kapcsolata volt és én egy lettem volna a háremben. Most a 30 as éveimben úgy gondolom,van remény, ez nincs korhoz kötve, csak még túl kell tennem valahogy a kizárólag negatív tapasztalatokon.

Nagyon kell vigyázni... a fickónak a legutóbbi taláálkán megmondtam, nincs meg a vonzalom, és mire haza értem, már trágár üzenetek vártak e mailben a közösségi oldalon. Nagyon sok iszonyú ijesztő fenyegető üzenet. És ez a fickó nagyon kedvesen mondta szóban, hogy haza visz attól, hogy mondtam hogy nem, ne gyalogoljak, szálljak be a kocsijába... ahhoz képest 20 perc múlva b.. megelve lehordott mindennek. Biztos vagyok benne, ha akkor beülöka kocsiba, engem megver.

Ó, Szilvika, ne mondj ilyet, mindenkinek megvan a párja! Amúgy nemrég az elittárson láttam egy tolókocsis srácot, a vívócsapat tagja, naaagyon helyes volt. No, nem mondom, hogy ott nézelődjetek, nekem sajnos nem jött be, a 3 hónap alatt 1 randim volt csak onnan.

Én nem szeretnék szórakozó helyekre járni, hogy megtaláljam a párom. Egyszerűen úgy érzem, hogy számomra nem az a megfelelő tér, ahol megtalálhatnám a nekem valót. Munkahelytől otthonig kocsival járok, hétvégén pedig nem igazán szórakozok, így nehéz lesz, tudom...

A baráti társaságból sem nagyon találtam meg a nekem valót.

Még nem keresett a srác, remélem, este kapok róla hírt :)

Én is éppen ugyanezt gondolom. :D

Megannyi értelmes, órákon át tartó beszélgetés után találkoztam csak. Mire odaert hozzám, kiszallt a kocsiból, és mondta, hogy mellette sétáljunk. Vagy otthagyott a kaja számlával. Általában csak simán lekövéreztek. Hm. Így nekem se sok önbizalmam maradt.

Az én fordulásom az lett végül, hogy megorobaltam barátkozni és nem társat keresni. Úgy értem, ismerkedni különféle helyzetekben emberekkel. Például most megyek kórházba, rehabra 3 hétre Igaz, nyomorék vagyok, de hány mozgássérültnek van társa. Amire ismét járni fogok, hátha lesz a kórházban valaki, akivel összeismerkedünk. 35 leszek júliusban. Amíg tudtam járni, adtam magamra, csini voltam. Mindent megtettem, hogy megfeleljek. Itt rontottam el, tudom. :) Most másként lesz.

Én is így gondolkodtam, sok idióta egymás után, irreális elvárásokkal így elég hamar meguntam és a netes társkeresést igen hamar fel is adtam, de az oldalról nem töröltem magam. Pár hét után jutott eszembe ismét felnézni és akkor volt egy olyan levél ott amire már hosszú ideje vártam. Nem görcsöltem, nem kerestem kétségbe esve vagy jobban mondva mindenáron csak úsztam az árral. Előtte ezt rengetegen mondták nekem és nem hittem nekik, azt gondoltam hogy egy kapcsolatért tenni kell és éjjel-nappal randikra járni amik sokszor voltak rosszak, szánalmasak és nem egyszer megalázóak ezzel jó megtiporva az amúgy se magas szinten álló önbizalmam.

Így visszagondolva lehetett látni a jeleket, hogy mely randik voltak még az élő találkozás előtt halálra ítélve, de mégis erőltettem. Ezt nem szabad.

Próbáljatok meg szemléletet váltani, borzasztó nehéz. Nehéz nem azt gondolni, hogy olyan lesz a következő, mint az előző (megcsal, kihasznál, semmibe vesz stb) pedig ha így gondolkodunk bevonzzuk a rosszat. Nem vagyok egy spirituális alkat, de ebben van valami.

Ha a mostani gondolkodással nem jártatok sikerrel akkor érdemes (szerintem) 180 fokos fordulatot venni az agyakban. Sok sikert mindenkinek 30 alatt és azontúl :)

Sziasztok!

Én tiniként jártam latin dizsibe. Ma már egy ismerősöm van, barát viszont senki. Felnőttem, tovább vitt az élet.

Sok-sok éve neten próbálkozom. Hát, hagyjuk.

Meglátásom szerint ott pár perc lergása alatt több tucat képre kattintsunk. Nem tetszik a haja, a ruhája színe? Sebaj, ott van másik ezer. Az internet kiszolgalja a ceggünket. Mindenki aranyos és kedves társat keres. Én pl ilyen vagyok. Akkor miért nem kellek? Mert nincs meg bennem a tökéletes. Azaz : 40kilo,szoli,műköröm, magassarkú. Van véleményem. Ó, igen, sok pasinak bejon a vagány stílus. Amikor meg ott ül velem szemben, csak makog. Sosem látom többé. Egyik randi a másik után. Tudnék mesélni.. .. Nem fárasztok senkit, mind tudjuk, hogy vannak horror történetek. :)

Igen, volt netről egy éves kapcsolatom. Együtt éltünk. Megcsalt és volt egyéb baja is.

Ma elég nehéz megfelelni. Régen elég volt, ha rendes volt, már jött a házasság. Irigylem azokat, akiknek sikerült a net.

Szóval, vannak figurák mindkét nemnél.

Drukkolok a sráchoz.

Szikvi

Ismerek több, ma boldog házasságba élő párt akik neten ismerkedtek meg.

Sok szerencsét. Szerintem is működik.

Sziasztok! Én csak szeretném, ha közösen ki tudnánk beszélni magunkból azokat a dolgokat, amiket megél az, aki 30 fölötti és randizik.

Én az interneten ismerkedek, mert a munkahelyemen nem igazán tudnék, szórakozni meg nem járok már (nem is hiszem, hogy ilyen helyeken találnám meg a párom).

Most várok egy visszajelzést egy sráctól. Nemrég váltunk el, nagyon jó volt Vele. Holnapig nem tudom, mi lesz a jövő, mert elment osztálytalálkozóra, és csak holnap este jön haza onnan... szóval drukkoljatok! :)