Főoldal » Fórumok » Egyéb témák » Pszichológus? fórum

Pszichológus? (beszélgetős fórum)

1 2 3
37. Nikike1988 (válaszként erre: 31. - Szöszi71)
2010. jún. 15. 13:53

Berci egy most 7hónapos labrador.

januárban vettük mert a másik kutyusom sajnos elpusztult.

aztán úgy alakult hogy költözünk és egyértelmű volt hogy Berci nélkül nem mert kettőnké:)

direkt megkérdeztük hogy nem lesz gond hogy hozzuk?Azt tudni kell hogy elég kis csintalan kutya bár melyik kölyök nem az és hát elég sok virágot tönkretett:(:(Anyósom ezért rágott be rá:(

Van egy kb 11szer 2méteres elkerített helye és anyósom szerint ott kéne lenni mindig mert hogy az egy kutyának elég de szerintem meg nem.Úgy néz ki már kezd leszokni a virág evésről szerencsére de anyósom meg olyanokat csinál hogy elveszi a víz akna tetejét úgy hogy nem is szól és mi van ha Berci beleesik?(bár szerinte nem )

Ha mi nem vagyunk itthon akkor ki sem engedik:(

36. border05 (válaszként erre: 35. - Norelia)
2010. jún. 15. 13:48
Ez nem semmi, nagyon ügyes vagy.
35. Norelia (válaszként erre: 34. - Border05)
2010. jún. 15. 13:47
Az a felettébb érdekes hogy ebben a félévben eljutottam odáig, hogy csaknem az egész alap szótagírást ismerem ami olyan 228 írásjel. ^^"
34. border05 (válaszként erre: 33. - Norelia)
2010. jún. 15. 13:44
Ez nagyon jó dolog, hogy a feszültségedet egy értelmes dologgal tudod levezetni.
33. Norelia (válaszként erre: 30. - Nikike1988)
2010. jún. 15. 13:41
Hát igen, már olyannyira elfajult a dolog hogy szinte semmit nem mondok nekik és nem is beszélek velük. Eléggé fura mert még mindig egy fedél alatt lakunk, de már nem sokáig. Találtam végre egy olyan elfoglaltságot amit ha ők felidegesítenek lenyugtat. Ez az az elfoglaltság ami alapjáraton tanulás, de valamiért én nem veszem annak a Japán nyelv tanulását. Érdekes, minnél idegesebb vagyok annál többet tanulok belőle. Talán csak azért mert Japánban megtaláltam azt ami nekem a legfontosabb, de nem tudom én azt tervezem, hogy 5 vagy 6 év múlva elmegyek innen. Talán akkor észreveszik mit értem el a segítségük nélkül. Habár még nem biztos
32. border05 (válaszként erre: 23. - Nikike1988)
2010. jún. 15. 13:41

Niki!

Én azt gondolom, hogy gyógyszer mindenképpen kell.

Lehet, hogy a Jarvis nem jó.

Én még nem is találkoztam vele, pedig jó pár fajta gyogyit ismerek.

Én nem hiszek a a sok dumában a pszichológussal, sokkal inkább a jó gyógyszer összeállításban.

Sajnos nem mindig lehet első nekifutásra eltalálni a megfelelőt.

Én másik pszichiáterhez mennék, de ez csak az én tapasztalatom.

31. szöszi71 (válaszként erre: 22. - Nikike1988)
2010. jún. 15. 13:37

Szegény, nem irígyellek.

Elhiszem, hogy bánt a kutyusod bezárása.

Valahogy pedig túl kell tenned rajta magad, bár tudom nem könnyű.

A párod nem szól az anyukájának, hogy ez így nem jó?

30. Nikike1988 (válaszként erre: 29. - Norelia)
2010. jún. 15. 13:35
pedig ezzel csak elveszik a kedvedet a dolgoktól:(
29. Norelia (válaszként erre: 28. - Nikike1988)
2010. jún. 15. 13:34

Hát igen a kezdet nem olyan egyszerű, de megéri rá áldozni. ^^


Nos hát igen. De mindennel ugyan így vagyok a takarítás a tanulás szinte nincs kivétel. >.< Még abban is amit a legjobban szeretek (rajzolni) abban is csak kritizálnak és hát mondhatni nem rajzolok rosszul. :(

28. Nikike1988 (válaszként erre: 26. - Norelia)
2010. jún. 15. 13:30

:(:(

az a legrosszabb:(

el is megy gondolom a kedved a dologtól:(

27. Nikike1988 (válaszként erre: 25. - Norelia)
2010. jún. 15. 13:30

én is arról álmodom hogy egyedül éljek a párommal és Bercikével (a kutyánk):)

de ez nem olyanegyszerű

26. Norelia (válaszként erre: 24. - Nikike1988)
2010. jún. 15. 13:29
Nálam szinte mindig leszólnak ha főzni támad kedvem és itthon vannak. hogy azt nem így kell csinálni azt nem úgy ezzel kergetnek el itthonról. :(
25. Norelia (válaszként erre: 22. - Nikike1988)
2010. jún. 15. 13:27
Hát lehet hogy az lenne a legjobb ha a pároddal vennétek egy kis házat és odaköltöznétek.
24. Nikike1988 (válaszként erre: 21. - Norelia)
2010. jún. 15. 13:27

szerintem anyósom is lustának tart pedig mondhatom hogy szinte mindent megcsinálok.

az a gond hogy bármennyire is igyekszem mindig van valami amit szerinte rosszul csinálok...

23. Nikike1988 (válaszként erre: 20. - Border05)
2010. jún. 15. 13:25
depresszió és agora fóbia bár szerintem ez inkább szociális fóbia szóval nem tudom
22. Nikike1988 (válaszként erre: 19. - Szöszi71)
2010. jún. 15. 13:24

kb 3hónapja költöztünk ide a párom anyukájához.

A nagyszüleimmel éltem előtte de ők nagyon gyerekként kezeltek és ez volt a legnagyobb ok hogy elköltöztem onnan.

A pszichiáter is javasolta.

Azóta velük teljesen más lett a viszonyom.Örömmel megyek oda:) ezt a részét nem bántam meg hogy onnan eljöttem de itt sem jó sajnos:(

Hoztuk a kutyánkat is de anyósom nem szereti őt és ez nagyon bánt:(

Azt szeretné hogy mindig bezárva legyen...

21. Norelia (válaszként erre: 17. - Nikike1988)
2010. jún. 15. 13:24

Én is ugyan így vagyok vele ahogy te is. Állandóan azt mondják rám hogy Lusta, te semmit nem csinálsz benzeg én hajtom magam. Amikor hiába a szülők mégse ismernek eléggé. -.-

Mert ha ismernének tudnák, hogy valami pszihés probléma van e mögött. Meg aztán az idegeim is kicsit kivannak. >.<

20. border05 (válaszként erre: 17. - Nikike1988)
2010. jún. 15. 13:19

Szia!

Van hivatalos diagnózisod?

19. szöszi71 (válaszként erre: 17. - Nikike1988)
2010. jún. 15. 13:18

Már bocsi, de anyósod csak hátramozdít lelkileg. Ennek elég mélyreható oka lehet, hogy nincs önbizalmad.

Egyébként még nekem sincs, néha meg egyáltalán. Nagyon is együtt érzek Veled, nekem is voltak és vannak hasonló érzéseim. A párod ebben nem tud segíteni?

18. Nikike1988 (válaszként erre: 16. - Szöszi71)
2010. jún. 15. 13:16

az én párom is mellettem áll mindenben de nem elég sajnos:(

néha őt is kikészítem sajnos és sokszor rajta töltöm ki a bajaimat:(

2010. jún. 15. 13:15

nagyon elegem van mindenből:(

nem tudom hogyan lépjek előre?

az önbizalmam nulla,ha egyedül kell mennem valahova akkor vagy el sem megyek vagy nagy nehezen ráveszem magam de tiszta ideg vagyok,szorongok.

Anyósom kitalálta hogy semmi bajom csak nem vagyok önálló stb..még jó hogy azt nem találta ki hogy lusta dög vagyok.

16. szöszi71 (válaszként erre: 14. - Nikike1988)
2010. jún. 15. 13:15

Igen, nagyon magamalatt voltam.

Közben volt a válásom is, stb.

Szerencsére a párom mindig mellettem volt, de nem volt elég, szakember kellett hozzá.

15. Nikike1988 (válaszként erre: 13. - Chrissy28)
2010. jún. 15. 13:13

rájöttem utólag hogy a pszichiátertől nem várhatok sokat mert ő egyből gyógyszert adott:(míg a pszichológus azt mondják inkább beszélget..


a napló vezetés már eszembe jutott sokszor de valahogy elmaradt...

14. Nikike1988 (válaszként erre: 10. - Szöszi71)
2010. jún. 15. 13:10

nagyon érdekesen hangzik.

utána fogok nézni részletesen a dolognak

te depressziós voltál?

13. Chrissy28 (válaszként erre: 1. - Nikike1988)
2010. jún. 15. 13:09

Nagyon fontos, hogy pszichológusoddal megértsétek egymást. Ahány pszichológus annyi féle, és nincs mindig meg a klikk..


Antidepresszáns is van nagyon sok féle.

Az egyiknek az egyik jó, a másiknak a másik. Szóval ez is személyenként más.


Ezek a beszélgetések azért fontosak, ha jó a pszichológus, mert ő messzebb áll tőled, mint mondjuk barátok vagy a család, és a megfelelő perspektívába tudja helyezni a problémáidat.


Egy jól beállított antidepresszáns pedig jól 'alátámaszt', amíg helyre nem jössz, és rendbe nem teszed a 'felső régiókat'.


Ezek még nagyon jók:

De vezess pl egy naplót, pl egy titkosat, ami csak a tiéd, és írd le pontosan mi történik veled. Mikor érzed magad jól, mi váltja ki, és mikor nem jól és azt mi váltja ki.

Akár pontozhatod is a hangulatodat mondjuk 1-től 10-ig, bizonyos tevékenységek mellett. Talán ebből kiderül, hogy mi bánt.



Ami szerintem még nagyon fontos, saját tapasztalat mind: vizsgáltasd meg a pajzsmirigyed. Nálam utólag kiderült, hogy az volt a tettes, hogy nagyon sokáig nem éreztem jól magam.

2010. jún. 15. 13:04
Hát szerintem, jó kérdést adtál fel körülbelül én is ilyen cipőben járok, csak még fiatalon. >.< Habár ha az ember többet beszélget a barátaival lassacskán megoldódik a probléma. Én is voltam már pszihológusnál meg gyereknevelési tanácsadónál, de semmit nem segítettek rajtam a doki csak gyógyszert írt fel, de az a baj hogy az néha sokkal többet ront mint használna, és csak akkor használ ha páciens el is hiszi hogy használ. Nálam se használt. Szerintem keress olyan embereket akikben megbízol találkozz velük és legyetek jó barátok. A legjobb barátok tudnak a legjobban segíteni. ^^
11. b826c5a02d (válaszként erre: 1. - Nikike1988)
2010. jún. 15. 13:03
mindenképp kineziológushoz menj!
10. szöszi71 (válaszként erre: 9. - Nikike1988)
2010. jún. 15. 13:03

Eleinte mikor Anyukám mondta, kételkedtem benne. Viszont mikor már nagyon elegem lett és nem bírtam az érzéseimmel és a depimmel akkor elhatároztam, hogy mégiscsak hallgatok Anyukámra és kérem a kineziológus segítségét.

Elég érdekesen zajlott le a "kezelés", de nagyon hatásos volt, a végére agyilag nagyon elfáradtam, de könnyűnek és vidámnak éreztem magam.

Igen, beszélget is Veled, de sokmindent Te kell hogy elmondj neki.

Az izmaid rezdülése által tudja megállapítani, hogy mire van szükséged. Ez egy nagyon összetett dolog egyébként.

Próbálj meg rákeresni a neten, hogy utánna olvass.

Sztem nagyon jó, nekem bevált:)

9. Nikike1988 (válaszként erre: 8. - Szöszi71)
2010. jún. 15. 12:58

:)

és pontosan hogyan zajlik egy ilyen "kezelés"?

igazából nem tudok erről semmit.

beszélget veled mint egy pszichológus??

bocsi ha hülye kérdés:S

8. szöszi71 (válaszként erre: 6. - Nikike1988)
2010. jún. 15. 12:56
Én tapasztalatból ajánlom Neked:)
1 2 3

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook