Ponyvaregény (beszélgetős fórum)

az kemény:)

nekem is van ilyen ismerősöm. szült egy gyereket, és azóta tulajdonképpen hátradőlt, és várja, hogy történjenek a dolgok, ő megtette, ami tőle elvárható:))

amúgy én lesz@rom az ilyen embereket, mármint az olyanokat, akik gyerek nélkül ilyen sodródóak, de akinek gyereke van és úgy sodródik, arra mérges vagyok. mert magát mindenki úgy szopatja, ahogy neki jólesik, de egy tök ártatlan gyereket belekeverni, hát, az már más műfaj.

Igen, igazad van, csak teóriákat gyártottunk az írás alapján.

Amit leírtál, abból következtettünk, ezek szerint rosszul. Sajnálom.

Viszont a cikk maga is elítélő hangnemben íródott, legalábbis sokunknak ez a véleményünk.

A teóriákért elnézést, a többiben maradok a véleményemnél.

Végig olvastam az összes hozzászólást, és ismét elszomorít a tudat, hogy általában véve értelmezési hibák merülnek fel az olvasókban.

Nem beszéltem ki senkit, ezeket a dolgokat a barátnőmnek is ugyanúgy elmondtam, csak mintha falnak beszélnék. Kettőnk közül én akartam jobbat neki, mint ő magának, vagy nekem. Pontosan ismeri a véleményemet az életéről, a gyerek megtartásáról, mindenről, amit a cikkben leírtam, de - mert jajdeszerencsétlenvagyok hozzáállása van mindenhez, nem jut soha egyről a kettőre. Kissé profánul, de lényegében addig ült otthon munka nélkül, amíg el nem jöttek hozzá hogy te kellesz nekünk. Ez mi ha nem LUSTASÁG? Mi ha nem NEMTÖRŐDÖMSÉG? Az én véleményem az, hogy ha az embernek van egy gyereke, vagy felnőttnek gondolja magát annyira, mint G., akkor igenis, az élet egyéb dolgaihoz is felnőttként kell(ene) hozzáállni, nem pedig csak mondogatni, és pl. lenézni a másikat, aki - bár ugyanúgy otthon lakik/lakott, mint ő - de tudja mit akar az élettől. Csak a kerekebb történet miatt, G akkor szüntette meg velem mindennemű kapcsolatát, amikor elköltöztem a barátomhoz, és felelősségteljes felnőtt életet kezdtem élni. Miért?

Azt pedig kikérem magamnak, hogy bárki a hozzászólók közül ítélkezzen felettem, egy cikk miatt. Én aki felett ítélkezem azt ismerem több mint 10 éve. Aki(k) viszont felettem ítélkeznek nem ismernek engem. Milyen alapon?

Megnyugtat azonban a tudat, hogy Volpentinger másokkal ellentétben értette mit akarok írni. Ez is valami. :)

Egyetértek, Nálad a pont!

Lehet Eszter, hogy nem így szeretted volna elmesélni ezt, nem erre kihegyezve, de így sikerült, és nem egy, nem két ember véleménye és olvasata szerint....EZEN érdemes elgondolkodni.

Szóval azért érettségizni csak kellett...érdekes nekem nem adtak nyelvvizsgát, hiába érettségiztem...vagy esetleg valamilyen emelt szintű iskolát végzett el az a szerencsétlen?

Ezzel a folyamatos megválaszolgatással semmit nem javítassz a helyzeten. Az a cikk egyszerűen rossz indulatú, mivel nem arról szól, amiről írni, akartad, hanem arról, hogy te mennyivel királyabb vagy. Arról akartál írni, hogy a gyereket ne használjuk fel okként, hogy nem csinálunk semmit a sorsunk javításáért, viszont belecsempészted a saját életed eredményeit, amit viszont gyerek nélkül értél el, és így nagyképűnek és rosszindulatúnak tűnsz emiatt. Ne csak azokat a kérdéseket válaszold meg, amire kitalálsz valami frappánsat, hanem azt is, amire nem tudsz mit mondani.

Sokat! Az első 10 évében konkrétan részt vettem. Az elmúlt egy évben nem vettem részt és már nem is igen szeretnék.

Annyira tetszik, hogy egynéhány hozzászóló nem is feltételezi hogy alapja lehet annak amiket írok.

Igazad van, itt valóban nincs joga senkinek ítélkezni feletted.

Esetleg szólnál a barátnődnek, hogy nézzen már be ide és kommentálja a cikkedet?

Erre nem vagyok hajlandó válaszolni, mert nem hiszem, hogy okot adtam arra, hogy ítélkezzen bárki is felettem.

Egyébként pedig ajánlom hogy vegyél egy helyesírási kézikönyvet :)

Valamit nagyon félreértettél: egyáltalán nem becsülöm alá. A tehetetlenséget utálom,és azt, hogy saját tehetetlenségét a legtöbb mai anya a gyerekére fogja.

Mi is felnőttünk úgy, meg az anyáink is,hogy nem mindig voltak ott a szüleink, és mégsem lettünk gyámoltalanok. Kicsit úgy érzem, hogy néhány éve túl van misztifikálva ez az egész gyerekkérdés.

Hm..... most nem fogom újra végigolvasni, de felemás volt a vélemény. Valószínűleg G sok mindent elcseszett, én azt mondanám fele-fele arányban az ő felelőtlensége és a körülmények az okok. A gyermeket megtartani hiba volt. Viszont tudom, hogy amikor egyedül maradsz és körülötted felfordul a világ, és senki nincs, aki helyrerakjon, akkor nem mindig lehet meghozni a helyes döntést, és az akaratot is nagyon el lehet veszíteni. Tehát G felemás, a gyerek megtartása sokat lendít negatív irányba...

A cikkíró pedig. Én elképzelhetőnek tartom, hogy jóindulatból írta meg, viszont úgy fogalmazta, hogy könnyen kiforgatható. Egy dolog van, ami nagyon irritál benne, hogy nincs ott, hogy Ő mit tett érte, mint barát. Hiszen látta, ott volt, tudta min megy keresztül, és az nincs benne a cikkben, hogy ő mivel segített neki. A saját érdemeire lehet valaki büszke, szerintem azzal sincs semmi gond, ha elmondja-leírja, hiszen elérte. Csak itt most nem értem miért kellett.

Ennyi.

Amúgy a te véleményed pontosan mi?

Szegény G a körülmények áldozata?