Ponyvaregény (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Ponyvaregény
Egyrészt, igen azt, hogy ha nincs gyereked, akkor ne ítélkezz más gyereknevelése, gyereke fölött.
Másrészt, nem voltak azonosak a körülményeitek, bár téged is anyukád egyedül nevelt, de a te családi légköröd biztonságos lehetett, legalábbis nem utaltál rá, hogy anyukád ivott volna, vagy pasikat hordott volna föl, vagy nem foglalkozott volna veled, vagy mit tudom én ...így eléggé visszataszító, hogy mégis magadat hozod fel jó példaként. Azt szerettem volna, ha ilyeneket írsz, mint az előbb, hogy meggyőzz arról, hogy te tényleg segíteni próbáltál, de már ki vagy és nem tudsz, mert nem hagyja, pedig neked sem volt egyszerű, de mégis akartál és megcsináltad.
Harmadrészt, igen például a véleményedet is meg akartam változtatni a barátnődről, meg a hozzáállásodat. Ha már idáig fajultunk, elmondom, hogy értsd: én is nagyon rossz körülmények közül jöttem, és volt olyan pont az életemben, amikor könnyen ítélkezhettek volna felettem, de a barátaim nem tették, hanem, mint ahogy az egyik hozzászóló írta is, nem értettek egyet velem, de elfogadták a döntésemet, és én ezért hálás voltam nekik. Aztán eljött egy pont, mikor volt lehetőségem és erőm meglépni a dolgokat, amit a barátaim szerint már évekkel azelőtt meg kellett volna lépnem, megtettem bár nagyon nehéz volt, és most ők velem örülnek. Joguk van hozzá, mert mellettem voltak, még ha nem is hallgattam rájuk mindig.
Szóval kb. ennyi: személyes érintettség.
hát itt...
nem hiszem, hogy említettem olyat, hogy van gyerekem. Én arra céloztam, hogy ha a gyerek akar (komolyan vagy komolytalanul) egy szakmát választani ebben a korban nem az a tiszte a szülőnek, hogy "letörje a szarvát", G nem tesz semmit rosszul azzal, hogy "támogatja" Nem biztos, hogy ő nem az lesz aki később teljesedik ki a tanulásban (megjön az esze, szokták mondani) Viszont ha G akarja ráerőltetni azzal nem értek egyet (még akkor sem ha 5-ös tanuló lenne)
Hogy én mivel foglalkozom, részlet kérdés. Egy tutui, nem vagyok irodalmár mert volt magyar órám :-)
Mondhatni felvilágosult vagyok a védekezésről és elég hatékonyan alkalmaztam - eddig :-) Egyéjszakásaktól mentesen
Az még nem nevelés ha néhány órát egy héten eltöltenek a nagyszülők a gyerekkel.
Igen, de nem rólad van szó, hogy nem segített neked senki, a legtöbb ember azért megtanulja ha kicsit nyitott szemmel jár, hogy nemcsak a saját értékrendünkből, elvárásainkból és személyiségünkből lehet és kell kiindulni.
Utóbbi esetében nagyon leszűkítjük és felszínessé tesszük kapcsolatunkat a külvilággal.
Ahogy elnézem, próbáltál segíteni csak nem az Ő szintjéhez mérten, ami persze nem a te hibád.
Ami az egész cikkben nekem is furcsa az, hogy magadhoz méred ezt az ismerősödet, mikor fényévek választanak el tőle mind gondolatban, mind élethelyzetben...miért van erre szükséged?
OMG!
Szerintem ez a felelőtlenség magasiskolája.
A férfiak nagyon kis százaléka tud uralkodni magán és időben kiszállni. Erre alapozni, hát nem volt valami okos dolog...
Ezt nem mondod komolyan, hogy ha te szólsz, hogy nem szeded a gyógszert, majd a barátod védekezik HELYETTED????
Ki lesz terhes, te vagy a barátod?
Ki volt abortuszon, te vagy a barátod?
Szerintem ez felelőtlen dolog volt, és én úgy gondolom, hogy a nőnek kell védekeznie.
Ezeket a dolgokat mind értem. Próbáltam is segíteni, csak éppen ha valaki nem hagyja, akkor nem tudsz rajta. És azt gondolom, hogy vele kapcsolatban van jogom arról a bizonyos magas lóról beszélni.
Tudom, hogy létezik hiperaktivitás, csak éppen - de ezt is leírtam már kismilliószor - nem fogadom el, hogy az a gyerek amelyik nem bír végig ülni 45 percet, vagy ha nm tetszik neki valami a földre vágja magát, arra rögtön ráhúzzák, hogy ja kérem hát hiperaktív.
Nekem sem segített senki!
De elmentem helyette főiskolára, amikor behülyített, hogy menni fog. Majdnem vettem fel a nevére diákhitelt, hogy tudja miből finanszírozni a tanulmányait. Felajánlottam, hogy ha szeretné, és az órarendjétől függően, vigyázok a gyerekre délután. Interneten kitöltöttem neki jelentkezési lapot, megérdeklődtem, hogy milyen kedvezményeket vehet igénybe mint egyedülálló anya. Mire megköszönte, befizette a jelentkezési lap árát (hozzá teszem ebben is segítettem neki, mert nekem utalta át a pénzt és én utaltam tovább a OFI-nak, majd augusztusban amikor rákérdeztem közölte, hogy most mégsem megy. Remélem kielégítő a válasz... Tanulni nem tudtam elmenni helyette.
Khm, szerintem te oltasz le mindenkit, akinek a véleménye a tiéddel nem egyezik!
Egyébként számomra nem egyértelmű, és persze semmi közöm hozzá, de te védekezés mellett lettél terhes? vagy mivel nem a nő dolga, vártad a csodát, hogy ő majd védekezik helyetted?
Na...
Még mindig itt tartunk??? Nem egészen értem, hogy miért baj az, hogy én nem vállaltam. Le a kalappal azok előtt akik igen. A barátnőmnél az szúrja a szememet, hogy ő aztán mindig mindent el akart érni az életben, de amikor megszületett a gyereke, akkor csak széttárta a karját. Számomra ez a döbbenet! Közben vágyik arra, hogy több legyen, szeretne főiskolára menni, szeretne jobb állást, de ezért nem tesz egy keresztbe szalmát sem! Ugyanakkor ha beszéltünk róla régebben, akkor az volt rá a válasz, hogy neki gyereke van! Mivel ez a gyerek még kicsi (10 éves), ilyenkor még nem nagyon akarnak komoly olyan szakmát, mint pilóta, általában azt akarják, azt mondják, amit az anyjuk neki mondd. Azt hittem ez itt neked egyértelmű, hiszen van gyereked. Mivel pedig az anyja stewardess akart lenni, de nem lett az, a gyerekéből csinál majd pilótát. A gyerek ezt hallja kb. 10 éve, persze, hogy az akar lenni. Így értettem.
Te mivel foglalkozol?
Mi a főiskolán elég magas óraszámban pszichológiát is tanultunk, előtte, én a középiskolában is tanultam, ezért merem a véleményem kategórikusan kijelenteni.
Abból a szempontból jó anya G., hogy vállalja, és ország-világ előtt védelmezi a gyerekét. Foglalkozni viszont nem foglalkozik vele.
Nem tudom, hogy te hogy vagy vele, én ha szednék fogamzásgátlót nem a férjemet küldeném le az orvoshoz. Mint ahogy tisztasági betét sem ő vesz nekem. Nálunk ez így szokás, bár mondom, nem tudom, hogy egy éjszakás kalandoknál ez hogy van, mert ilyenben nem volt részem, és nem is igen szeretném.
A segítségről pedig csak annyit, hogy - de ezt is kb. 15x megmagyaráztam már - hogy nem azt akarnám, hogy a szüleim neveljék az én gyerekemet.
Ennyi. Remélem így már érthető. Nem gondolom, hogy a szavaim egymást "kiütik".
"8 hetes magzat egyre inkább emberi formát ölt!
További izgalmas események:
A babád szemhéja, fülei, felső ajka és - a hamarosan imádnivaló - orrának hegye elkezdenek formálódni. Hamarosan úszóhártyás ujjakat és lábujjakat fog növeszteni – melynek néhány hónapon belül tudatában leszel, amint a kisbabád elkezdi tornaóráit a hasadban.
A baba apó szíve 4 határozott kamrára vált szét, és most már tényleg ketyeg – 150 ütem/perc sebességgel. Ez kétszer több, mint a te nyugodt szíved üteme"
Szóval nem áll meg az a nézeted, hogy a 12. hét előtt nem is nevezik embriónak.
pfff
Én úgy gondolom, hogy mindig a nőn múlik, hogy születik-e gyerek és mikor születik meg.
Ergo, ha te nem akarsz gyereket, te, mint nő védekezel!
Ez nem régimódiság kérdése, egy nőnek kell védekeznie, ha nem akar gyereket, mert ő esik teherbe, ő hordja ki, ő szüli meg.
Én abortuszellenes vagyok, de úgy gondolom, hogy vannak élethelyzetek és szituációk, amelyek esetében számomra elfogadható az abortusz. Itt gondolok pld. arra, amikor nemi erőszak során fogan egy gyermek.
JÓ lenne valami statisztikát találni, de én úgy gondolom, hogy az abortuszra jelentkezők nagyon kis százaléka lett védekezés mellett terhes.
Én nem akarok senki életében vájkálni, de Eszter ismerve a védekezésről valott véleményedet, nem hiszem, hogy te tettél volna a terhességed ellen.
A cikkedre visszatérve pedig, az a baj, hogy önmagadat piedesztára emelve szidod a másikat. Pont ettől lesz visszataszító:-S
Bármennyire is vitted, a saját gyereked vére tapad a kezedhez. Innentől kezdve semmire sem vitted. És azzal értek egyet, aki azt írta, hogy attól hogy pici egy élet, vagy nagy, még élet. Ha most elmenne a babám, megsiratnám.
Tudomány, tudomány... És a lelkiismeret? A józan ész?
Ne haragudj! De nem tudom kiverni a fejemből a hiperaktivitásról, a gyerkekről elejtett egy két gondolatod...nem voltak jó érzéseim.
EGY ÉLET A KEZEDBEN
Ha a gyerekek kritizálva élnek, megtanulják, milyen megbélyegzettnek lenni.
Ha a gyerekek ellenségeskedésben élnek, megtanulnak veszekedni.
Ha a gyerekek kicsúfolva élnek, megtanulnak szégyenlősnek lenni.
Ha a gyerekek megszégyenítve élnek, megtanulnak bűnösnek lenni.
Ha a gyerekek toleráns légkörben élnek, megtanulnak türelmesnek lenni.
Ha a gyerekek bátorítva élnek, megtanulnak bizalommal élni.
Ha a gyerekek megdicsérve élnek, megtanulják megbecsülve érezni magukat.
Ha a gyerekek méltóságban élnek, megtanulják az igazságot.
Ha a gyerekek biztonságban érzik magukat, megtanulnak hinni.
Ha a gyerekek hitelesen élnek, megtanulják, mit jelent szeretni.
Ha a gyerekek elfogadva és barátságban élnek, megtanulják megkeresni a szeretetet a világon.
A TE GYEREKEID HOGYAN ÉLNEK?
Dorothy Law Holtz