Pénzt kérnek kölcsön Tőled, de Te nem akarsz adni... mit mondasz? (beszélgetős fórum)

Én sem indokolnám: egyszerűen nem. Egyszer kezesnek szerettek volna kérni (közeli hozzátartozó) - telefonon. Megbeszéltük a párommal és telefonon egyszerűen NEM-et mondtunk.

Nem indokoltunk.

Párszáz forintot, ételt, pelenkát, gyógyszert már sokszor adtam kölcsön, mert így kérték- kölcsön-, aztán nem kaptam vissza, átnézett rajtam ha találkoztunk, de mondjuk úgy, ezt bekalkuláltam a dologba, már hogy a megtérülést:) az átnézés rosszul esett, esik...

Nagyobb összeget csak a gyermekeimnek adnék ... senki másnak... ez alapelv...

valamikor volt egy kollégám , ő csinálta ezt , fizukor visszaadta a kolléganőnknek , aztán 1 hét múlva újból kért :( rettenetesen nehezen tanultam + beosztani , de figyeltem ezerrel , h más hogy csinálja ? :) aztán belejöttem én is :) az biztos , h nem segítség annak , aki rendszeresen kér és kap is , mert megszokja , h nem kell beosztani , valaki majd csak segít , de ez nem megoldás semmire !

ha vannak apróbb munkák , képtelenség rá embert találni ! pedig az ember azt hinné , h akinek annyira nincs az megpróbál !!!! tenni is valamit azért , h legyen !!!

En eddig folyton megszivtam az ilyennel. Szerencsemre vagy hala Istennek, nincs ilyen a kornyezetemben, aki kerne...

Az ember eldontheti kinek ad, kinek nem...

Van egy pár ember, akinek gondolkodás nélkül adnék, még akkor is, ha nekem ehhez összébb kellene húzni a nadrágszíjat. Sőt, azt gondolom ez visszafelé is működne.

Annak, akinek nem akarok adni, viszont simán megmondanám, hogy nem adok. Még csak nagyon magyarázkodni sem kezdenék.

Olvasom ezt a fórumot, olyan fura, ennyire kölcsönkéregető nemzet vagyunk?

Én hiába is gondolkozom, nem jut eszembe, hogy valaha kért volna valaki tőlem kölcsön (leszámítva az olyan eseteket, amikor pl. nem volt nála a pénztárcája).

Ennek ellenére (kérés nélkül) adtam kölcsön, vissza is kaptam.

Fogalmam sincs, mit mondanék, ha kérnének, de az biztos, hogy nem adnék:-)

Igen, nem erről van szó.

Ilyen nagy összeget én csak nagyon kevés embernek adok.

Nem, nem mentem. AZ első esetben meg lett a pénztárcám, mert épp figyelték a zsebeseket. A második esetben pedig nem volt nagy összeg benne.

És mint kiderül, gyerek osztálytársának anyukája. Én sem voltam rosszban velük, de olyanban sem, hogy kölcsönözzünk egymásnak.

Volt egy aki próbálkozott, de megmondtam neki, hogy nincs.

Volt olyan eset, amikor az osztályfőnök férje kért a szülőktől, azok meg szégyelltek nemet mondani. Végül amikor kiderült, nagyon sok pénzt kellett visszafizetni.

Mondjuk elég kellemetlen lehet egy olyan eset, hogy tényleg elhagyta a pénzét és nem tud monjuk hazamenni tömegközlekedéssel.

Engem pont nyelvizsga előtt loptak meg a vonaton. Pénzt sokat nem vittek el, mert a pénztárcámba nem tartottam, viszont az irataimat igen. A kollégáim kellett nyilatkozzanak, hogy én vagyok én, mert ugrott volna a nyelvizsga nélkül az államvizsgám is. De lehetett volna a havi pénzem is a tárcámban, akkor még nem volt bankkártyám.

Jól emlékszel..

Nem vagyok rosszindulatú, mondtam is, hogy bármikor segítek bárkinek..-nem pénzzel-, de nekem nem kerek, hogy pont az utolsó 20 ezrest hagyom el.

Az nem is olyan rossz.

Hiszen kamat is volt.

Megmondod, hogy ki az illető?

Kolléga, rokon, szomszéd, stb.?

Miért? Ez szerinted rendszeres az említett embernél?

Én nem olvastam sehol, hogy állandóan kéreget és mindig azt mondja, hogy elhagyta a pénzét. Lehet, hogy átugrottam egy-egy hozzászólást?

Egyébként én nem szeretem, ha indokolják a kérést. Ha kell valakinek pénz, akkor mondja, hogy adjak neki kölcsön eddig x összeget, de nem vagyok rá kíváncsi, hogy mire kell neki. Amúgy is kellemetlen neki, hát még magyarázkodva....

Ha tudok adni és akarok, akkor minden magyarázkodás nélkül megteszem, ha meg tudok vagy nem akarom, akkor megmondom, hogy nincs pénzem.