Főoldal » Fórumok » Szépség & Egészség fórumok » Pánikbeteg vagyok! fórum

Pánikbeteg vagyok! (beszélgetős fórum)


2006. szept. 15. 11:04
Na igen,mindenki nagyon okos tanàcsokat tud osztogatni addig amig nincs ilyen pròblèmàja.Viszont igazàn csak az tudja megèrteni,hogy milyen nehèz lekuzdeni ezt a betegsèget aki pànik beteg.
42. Seila (válaszként erre: 41. - 33e0394ae2)
2006. szept. 14. 21:19

Szia!

Sajnos sokan vagsyunk evvel a problémával. Nem gondoltam volna. Akik nem ismerik ezt a betegséget közelebbről, (nem is sejtik milyen problémákkal bírkozik meg az ember, sokszor anélkül, hogy ezt magunkon kívül tudná bárki) nem értik meg. A volt férjem például feltünési viszketegségnek hívta :-( El is váltunk :-) bár nem e miatt. De azóta jobb a helyzet.

Én rivotrilt kapok be, ha érzem a vesztemet.

41. 33e0394ae2 (válaszként erre: 40. - Seila)
2006. szept. 14. 15:00

Szia!én èvekig Seropramot szedtem aztàn Citapramra tèrtem àt.Szerintem segit,de csak felszinesen.A xanaxot viszont jònak tartom a rohamok lecsillapitàsàra.

Sajnos itt nàllunk nem tudom hol lehetne reikit tanulni,de majd utànna nèzek.

Egyèbkènt màr az is jò,hogy az ember nincs egyedul a problèmàjàval:)

40. Seila (válaszként erre: 39. - 33e0394ae2)
2006. szept. 14. 11:03

Szia Katesz!


Nem probáltál másfele segítséget kérni?

Nekem hat éve a körzeti nem ismerte fel a betegséget és xanaxot kaptam. Semmit nem segített.

Neked?

A kineziólógus és a természetgyógyász sokat segíthet, én most kezdtem egy terápiát, remélem hatásos lessz, bár pont ma pocsékul érzem magam.

Két hónap rosszabodást igért, de utána javulást.

Sokan dicsérik a REIKI jótékony hatását!

Ez nekem is sokat segített!

2006. szept. 13. 16:27
Sziasztok.én màr tobb mint 8 ève szedek antidepi tablettàkat,de csak annyit èrtem el,hogy ritkàbban jonnek ràm a rohamok.Leginkàbb akkor szoktam bepànikolni amikor autòba kell ulnom,vagy màs kozlekedèsi eszkozre.Szornyu ilyen korlàtok kozott èlni.Ràadàsul minden nap szenvedek miùtàn 60Km-t kell vezetnem a munkahelyemig.Csak ùgy merek elindulni,hogy beveszek egy fèl Xanaxot,hogy nehogy rosszul legyek.
38. Darien
2006. szept. 13. 13:53

Sziasztok!


Én majdnem tíz évig küzdöttem ezzel a problémával. A gimnáziumban kezdődött, és a legutóbbi munkahelyemen csúcsosodott ki. Kórházba kerültem miatta, és utána otthon is pihennem kellett egy hetet.


Azóta néhányszor átéltem kisebb-nagyobb rohamokat, de a legtöbbet a tánc és a meditáció segített. Nekem szerencsém van, mert csodálatos családom van, édesanyám és a testvéreim támogattak mindenben.


Tény, hogy lehet a pánikbetegségre lehet gyógyszert szedni, de ez csak tüneti kezelés (az én esetemben legalábbis az volt, abba is hagytam, mert nem bírtam az "x" betűs nyugtatót). Az igazi okokat fel kell tárni - szakember segítségével, de az nagyon erős önkontrollt és önismeretet igényel - és bizony azoknak a megoldására kell koncentrálni.


Én lassan gyógyulófélben vagyok, sőt talán már túlságosan is megerősödtem. :)


Mindenkinek, aki ezzel a problémával küzd, javaslom, hogy nézzen körbe a természetes gyógymódok terén is.


Dari

37. Seila
2006. szept. 12. 12:19

Sajnos azt veszem észre, hogy egyre több fiatal küzd ezzel a problémával.

Régebben a lányomnál is voltak tünetek, pedig csak most hat éves. Ha valamiért össze lett szídva, ő rosszul lett. Azt mondta Anya rosszul vagyok, fáj a nyakam. Ez vajon előjel, hogy jobban figyeljek rá? Biztosan. Most Kineziologus segítségét kértem .

36. Seila
2006. szept. 12. 12:17

Irtam egy cikket a "pánikbetegség" cimmel. Kerestem valami másfajta megoldást. A benne leírtak talán másnak is segíthetnek, mindenesetre, én most kezdtem, és remélek!!!!

Ha valakinek kérdése van szivesen válaszolok!

Az e-mail címem piriczki.monika@freemail.hu

35. reni79
2006. szept. 7. 10:31

Én 16 éves korom óta küzködök vele.Buszon kezdődött.Azóta nem merek egyedül tömegközlekedéssel utazni.Autóval járok igy picit könnyebb.Sajnos nálam az erősebb formája van meg.Szedek gyogyszert de nem nagyon segit.Pedig jópárat kiprobáltam az évek folyamán.Bizonyos mértékben már tudom kontrolálni a rohamokat.

De nem akarom igy leélni az életemet.Amit igazából 11 éve nem tudok élvezni.Hogyha valaki szenvedett már ebben a betegségben és meggyogyult

teljesen legyen szives és irjon hogy sikerült neki.Elöre is köszönöm.

2006. szept. 6. 20:13
Fel:)
33. Mókica (válaszként erre: 32. - Pepe921)
2006. szept. 4. 03:38

Felhozom a topikot, hátha erre jár valaki aki már átélt ilyet, és tud neked segiteni:)

Remélem hamarosan te is jobban leszel.

Vigyázz magadra!

2006. szept. 3. 13:00

Sziasztok.

én 16 éves vagyok, de már egy éve vagyok pánikbeteg, főleg most, hogy elkezdődött az iskola.

Orvsotól orvosig jártam, de hiába.Jelenleg havonta látogatom a pszichológust.De sajnos olyanokat hallok, hogy hónapokba, vagy évekbe is tellhet, mire meggyógyulok.

Csakhát nekem suliba kell járnom, nem maradhatok ki.

Valaki segítsen nekem.

Olyan valaki, aki már valamennyire kiláballt ebből a betegségből. segítsetek nekem, hogy minnél előbb jobban legyek. nem várom, hogy egyik napról a másikra jobban leszek, mert tudom, hogy ez nem fog menni. Viszont mindent megtettnék annak érdekében, hogy minnél előbb jobban legyek.

Leírom az email címemet, és aki tud nekem pár tanácsot adni, azt agyon szépen megkérem hogy írjon nekem.

előre is köszönöm

Címem:pepe921@freemail.hu

31. Mókica (válaszként erre: 28. - Seila)
2006. szept. 3. 03:29

Szia!


Én is reikis vagyok! Nagyon sokat segitett nekem is leküzdeni a félelmeimet, önbizalomhiányt....stb

Én úgy érzem nem véletlenül kezdtél te is ebbe bele, kérlek ne add fel, mégha nehéz is most...de megéri! Mikor meditálsz csak féig csukd be a szemed, igy is jó;) Hátha nem leszel rosszol:)

Van 3 meditációm, amit elküldenék neked, pont ezek a dolgok megoldásában segitenének neked!Csak kérlek igérd meg, hogy szorgalmasan csinálgatod őket napi szinten:)))

Az én életem nagyon sokat változott mióta reikizem...perzse a mai napig vannak nehéz pillanataim is, de ezt el kell fogadni...sajna minnél jobban küzdesz valamiért annél távolabb kerülsz a megoldástól!

Hiszem, hogy te is megtudod csinálni, csak ne add fel! Okés:)))


Ha adsz nekem e-mail cimet elküldöm neked őket;)

Ezeket használom én is napi szinten! Teljesen kieggyensúlyott, erős vagyok. Ha esetleg negativ gondolataim vannak, félelmek törnek rám, már nem tudnak elhatalmasodni felettem....mert tudom, hogy ahogy jönnek úgy el is mennek...csak hagyni kell őket ;)))


Fel a fejjel:) Puszi

30. Mókica (válaszként erre: 29. - Pocokdnb)
2006. szept. 2. 22:58

Te szegény, nagyon sajnálom, hogy a családod nem áll melléd, pedig erre lenne pont szükséged:(

Ügyes vagy, hogy elmész a dokihoz! Nagyon jól gondolkozol, és hidd el nem lesz semmi baj.

Ha szükséged van valakire, aki csak meghallgat, vagy szeretnéd elmondani mi bánt , ide nyugodtan jöhetsz, támogatunk amiben csak tudunk:DD

Fel a fejjel, erős vagy! Végigtudod csinálni:)))

2006. szept. 2. 22:03
Sziasztok! Én egy 19 éves lány vagyok és bár mindneki hülyének néz én tudom hogy pánikbeteg vagyok.Az iskolában rendszeresen érzem hogyha nem megyek ki a teremből elájulok.Ilyenkor szédülök remegek hánynom kell és félek hogy elájulok.Annnyira kínos,rettegek attól amikorkihivnak a táblához vagy felelnem kell.Anyáméknak mondtam hogy már régóta ez van dee azt mondják hisztizem csupán.2 napo mulva iskola után elmegyek rgy pszichologushoz.CSak az bánt az egészben hogy senki sem áll mellettem mindenki hülyének néz,pedig amikor anyám volt depresszios én segitettem neki...mostanra szinte mindentől és mindenkitől félek,de tudom nem hagyhatom el magammert most érettségizem majd.Kérlek irjatok vmi biztatót.
28. Seila (válaszként erre: 27. - Kisgé)
2006. júl. 12. 19:13

Az nekem is jól jönne! Bár most mondják azt, hogy jól nézek ki, de nekem ez a plussz hét bocsi most már csak öt kiló kicsit sok.

Az önbecsülésem, most táptalajon van, és ápolgatom rendesen :-)

Csak azt nem értem, ha minden rendben van, akkor miért jön villámcsapásszerűen? vagy éjjel? az egy dolog hogy "elernyesztem" magam, és nem törödök vele, és vissza is tudok aludni, de miért jön még mindig?

Nem találom a választ.

27. kisgé (válaszként erre: 26. - Seila)
2006. júl. 12. 15:49
Akkor nagyon jó úton vagy! Hidd el, hogy rendbejössz, hidd el, hogy elég erős leszel nemet mondani és nem felvenni a bántásokat. Tudod mikor bántódunk meg, ha nincs elég önbecsülésünk. Ezt kéne fejlesztened!!!! Most adott hozzá a légkör!!! Nekem önbecsülésem attól lett, hogy lefogytam!:))))
26. Seila (válaszként erre: 23. - Kisgé)
2006. júl. 12. 12:05

Szia!

Köszönöm a dicséretet, nagyon jól esik :-)

A párommal két éve vagyunk együtt, bár ez is viharosan indult. Nem rossz értelembe, de a lelkemet megviselte. De minden jóüra fordúlt. és azóta boldog vagyok melette. Most már tudjuk a lányommal, mi az hogy család, összetertozás, szeretet, megbecsülés, ragaszkodás, és még sorolhatnám

25. Seila (válaszként erre: 24. - 3b4055e2b2)
2006. júl. 12. 12:02

Hiába tudom, hogy el kell engedni a rosszat, mindig azt hittem sikerül, de amikor újra jön a bántás, akkor visszajön. Mindig mondták ne vegyem a lelkemre, de ez nekem nehéz. Lehet hogy ezt kell megtanulnom ebben az életben, és ezért "kaptam" ezt a betegséget. Megtanuljam, hogy el kell engedni a rosszat. Az a baj ésszel jobban felfogom, mint lélekkel.

Hála az égnek mostanában csak nagyon ritkán húzom fel magam a volt férjem miatt, és van körülöttem két csodálatos ember, a párom és a lányom. Ők rengeteg erőt adnak.

24. 3b4055e2b2 (válaszként erre: 21. - Seila)
2006. júl. 12. 11:06

Kedves Seila!


Naplódat olvasva tudom, hogy jó úton vagy! A felismerés már benned van , mostmár csak el kell fogadnod, hogy ne kapaszkodjon sérült lelked abba a fájdalomba!Lehet élni úgy is , hogy élvezem az életem ! Túl rövid ez az élet, hogy ilyen dolgok miatt elszalasszam a szépséget életemből, azáltal, hogy nem hagyok teret a jónak!

23. kisgé (válaszként erre: 21. - Seila)
2006. júl. 12. 09:20

Szió!


Én is elolvastam a naplódat! Nálad a pánik nem kémiai folyamat, az tuti. Ez az ember tönkretett. Megalázott, nem figyelt rád, elvette az önbecsülésedet, Te pedig nem bírtad elhagyni, ami miatt konfliktusba keveredtél magaddal, mert legbelül gyengének és elesettnek érezted magad. Nem akarom mindezt bemagyarázni neked, de én is éreztem már ezt, szerencsére nem engedtem így elfajulni. Nagyon durva, hogy emberek hogy tönkre tudják tenni egymást!!!!!!!!!!!!!!

Szerintem van reményed, csak el kell hinned! Olyan szép a családiod és Te is!!!!! A párod, akivel vagy, mióta vagytok együtt? Ő támogat?

22. Venes
2006. júl. 11. 22:02

Sajnos ezen átestem, nem is olyan régen.

Féltem mindentől. Halálfélelmem volt. Mindig azt hittem, hogyha megbántok valakit, akkor vége a vele való kapcsolatomnak, szóval elrontottam valamit és nem kellene léteznem. Majd beleőrültem, szinte mindenbe.

21. Seila (válaszként erre: 20. - 3b4055e2b2)
2006. júl. 11. 21:31

Kedves Shilaila!

Te egy nagyon kedves és értékes ember vagy! Köszönöm a szavaidat. Én még nem jutottam el addig a szintig mint Te,de azon vagyok.

Leírtam hogy szerintem mi okozta ezt a dolgot nálam. Legalábis amit most gyorsan le tudtam írni. HA érdekel esetleg, akkor a naplómban megtalálód ( NAPLÓ )

20. 3b4055e2b2 (válaszként erre: 18. - Seila)
2006. júl. 11. 21:24

Kedves Seila!

Örömmel látom, hogy tudod a lényeget!"EZT AZ EMBER CSAK MAGÁVAL RENDEZHETI LE!" Én például mindig bepánikoltam amikor elvárásokat kivántak tőlem.Szerettem volna jó gyerek lenni,jó tanuló,ügyes kezü,jó háziasszony,jó anya, jó szerető és még sorolhatnám mi minden!16 évvel ezelőtt elmentem reiki tanfolyamra és csak azért jártam a mesteri fokozatig mert nagyon jó személyiségfejlesztő tréningeket tartott a mesterem! Ez idő alatt rengeteg blokkot szakitottam fel magamból,kezdve a gyermekkoromtól. Majd amikor jöttek az összefüggések , sok visszaigazolás ,szép lassan el tudtam engedni, megbocsájtani/de csak ugy, hogy beleképzeltem magam a nekem fájdalmat okozó embertársam helyébe/megérteni, hogy mindennek meg van az oka és ennek igy kellett történnie!Nálunk napi téma volt apám részeges kirohanásai.Sőt amikor már nagyobbacska lány voltam fizikai bántalmazásait is viselnem kellett.Az volt a mottója:asszony ,gyerek verve jó! Anyámat látva, hogy tehetetlen és türi, nekem semvolt soha bátorságom ellenszegülni! Visszatérve a reikis időszakomra rájöttem, hogy a teljes megaláztatás a szeretet nélküli gyermekkorom teljesen befolyásolta az életemet. Ha valamibe beleakartam kezdeni, sorra kudarcra voltam itélve, mert már az elején megtorpantam, hogy nem vagyok rá képes!Majd emlékszem rá amikor a konyhámban egyedül merengtem azon, hogy mindig bepánikolok ha valamit lépnem kéne. Ekkor mint derült égből villámcsapás , hallottam apám hangját /Ő akkor már nem élt/mintha ott állt volna mellettem és azt mondta a maga gúnyos szavaival"édes gyermekem belőled soha nem lessz semmi! Ekkor ért a felismerés, hogy bár erre a mondatára nem is emlékeztem tudatosan/mert elnyomtam magamban/ elhittem neki, hogy Senki vagyok! Azóta, hogy szembe tudtam nézni ezzel a problémával nagyon sok gátat áttörtem! Szeretnek,bármit elintézek amit akarok,elismerik képességeimet és még sorolhatnám!Őszintén szeretem magamat mert én is egy lény vagyok és része a mindenségnek!Tehát pótolhatatlan az Egész mindenségből éppugy mint Te vagy bárki más aki jelen van az Univerzumban!Azáltal, hogy megtanultam magam szeretni , az embereket is szeretem!De nem mindenkire van közvetlen szükségem!Kivánom neked is, hogy a legnagyobb sikerrel nézz szembe a problémád gyökerével!Mert ahogy mondtad:EZT AZ EMBER CSAK MAGÁVAL RENDEZHETI LE! Ha már meguntad ezt a helyzetet és rájössz, hogy mennyi szépet szalasztasz el ez miatt az életedben, Te is elindulsz ezen az uton mint bármelyikönk!

19. kisgé (válaszként erre: 16. - Seila)
2006. júl. 11. 15:49

Hát igen, így nagyon nehéz! Azt lehet tudni, hogy mi okozza ezt nálad?

Az nagyon szép, hogy a párod melletted van, a férfiak nem nagyon bírják a stresszt sajnos!

18. Seila (válaszként erre: 14. - Jay)
2006. júl. 11. 15:37
A család segítene, de nem tud! Nincs mit segítenie! A párom mellettem van, de azon kívül, hogy feltöri az injekciót nem tud tenni semmit. Ezt az ember csak magával rendezheti le.
17. Seila (válaszként erre: 15. - Manon)
2006. júl. 11. 15:35
Teljesen igazad van, Bár meg szeretnék gyógyulni! Igazán kellemetlen amikor pl.ülünk a vendéglőben és azt érzem, hogy megint elönt a forróság, és kezdek zsibbadni, ott kell hagyni a társaságot, és utána magyarázkodni, meg gyógyszereket bekapdosni! Borzalom!
16. Seila (válaszként erre: 12. - Kisgé)
2006. júl. 11. 15:33
Nagyon nehéz valamit befejezni, még akkor is ha segítene. a meditációval vagyok igy. egyedül nem tudom sokszor csinálni, mertz ha behunyom a szemem, és huzamosabb ideig úgy tartom akkor elkezd velem forogni a világ... egyszóval nemhogy jó lenne de ,,,," pánikot "kelt
15. Manon
2006. júl. 11. 15:31

Gyógyulni gondolom nem fogsz soha, de legalább már nem olyan intenzív mint régebben!

Azért ennek is örülni kell, gondolom én!:)

14. Jay (válaszként erre: 13. - Seila)
2006. júl. 11. 15:31
A családod nem segít?

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook