Pánikbeteg találkozót szerveznék Budapesten! (beszélgetős fórum)
Sziasztok!
Elejétől kezdve olvasom a fórumot, és nem akartam írni mert nem tudok elmenni a találkozóra. De látom, hogy kb egy idősek vagyunk. Igen ezt a neten olvastam, hogy ez a korosztály a leginkább érintett a témában.
Én majdnem minden pánikos fórumra írtam már itt a hoxán, ettől függetlenül mindig jó újabb és újabb tapasztalatokat olvasni. Engem már pszichológus gyógyultnak nyilvánított, de azért még nem vagyok teljesen túl rajta.
Ja a kétkedőknek ajánlom figyelmébe dr.Csernus és egyéb pszichiáterek videóit ezzel kapcsolatban a youtube-on. Tanulságos.
Sziasztok!:)
Szívesen elmennék én is erre a találkozóra,bár nem pánikbeteg,hanem nagyon erős szorongásos betegségem van kb 2.5éve már.
Úgy élem meg ezt az egészet,mintha hullámvasúton ülnék,most éppen elég mélyen vagyok.
Hosszú idő után, kedden egy új pszichológus nőhöz megyek.És a gyógyszer szedést is éppen fontolgatom.Attol eltekintve,h gyógyszer fóbiám van,már nem érdekel semmi,csak ismét önmagam legyek.
Sziasztok Lányok!
Az adatlapokon néztem, igencsak egykorúak vagyunk.:) Ez véletlen lenne? Vagy a mi korosztályunkat találja meg ez a betegség zömmel? Erre is kíváncsi vagyok ám.:)
Most viszont mennem kell, indulok lassan dolgozni. Délután nem vagyok gépközelben, napközis tanítónéni vagyok.:)
Szép napot Mindenkinek!
Halihó,
de sokat írtatok...
Na, majd visszaolvasok.
Én már megjártam a nyufigot, leadtuk a párommal a mnyp-ban maradós papírt. Flott ügyintézés volt, de korán keltünk, úgyhogy én még kicsit visszabújok aludni. Délután jövök :)
A férjem nem járt se pszichiáternél, se pszichológusnál :( mert ha jobban lesz, már nem foglalkozik vele. Szerencsére nem sokszor jött elő, és többször lightosabban, mint durvábban. Azért a legutóbbi óta bármily szabadelvű is vagyok, naaagyon nem örülök bizonyos fogyasztásainak. De úgy gondolom, neki kell falba vernie a fejét, más úgysem használ.
Ha még néhány pánik roham kell, hogy komolyan vegye, akkor nincs mit tenni. Remélem, mellette tudok lenni, ha beáll a baj, és remélem, hogy lép valamit. De bízok a legjobban, hogy már túl is van az egészen :))
Csak a saját példámból indulhatok ki.
Az ember jó ideig megpróbálja "eltüntetni" a rohamokat. Jönnek a kifogások, hogy most nincs kedvem moziba menni:)
Én folyamatosan a takarításra hivatkozva maradtam otthon:)
Ezzel el lehet húzni egy darabig, én például végig hittem, hogy majd elmúlik. Ezzel elvoltam 7 évig, mire rászántam magam és orvoshoz mentem. Aztán 7 év gyógyszer következett:(
A jó színészség nem biztos hogy adott.
Mikor először kórházba vittem a férjem egy "vaklárma" kedvéért, akkor félrevonult, és "semmi, semmi, semmi bajom nincs, menj csak ki" volt, mikor utána mentem idővel.
Volt, hogy nem vonult félre, csak annyira nem tud színészkedni, hogy nyilvánvaló volt, hogy nincs ott (legalábbis nekem világos volt).
Egyetértek, bár a legtöbb pánikos (köztük valaha én is) nagyon jó színész, főleg abban a környezetben, ahol ezt hisztinek tartják. Az exem sosem vette észre, ha rohamom volt, vagy csak nem akarta?
Ezen most gondolkodnom kell:)
Hát igen.
Én érettségi előtt voltam fél évvel, amikor az első pánikrohamom volt.
Ifjúsági osztály a kórházban, nem találtak semmit. Mit mondott a főorvos anyumnak?: Semmi baja a gyereknek, egyszerűen hisztizik, jól s.ggbe kell rúgni.
Csak újra bekukk, nem tudok aludni.
A gyógyultak táborát erősítem én is, egy fantasztikus pszichiáternő segített nagyon sokat!
Majd bekukkolok még, hogy mikor és hol lesz a tali.
Szép álmokat Mindenkinek!
én úgy látom,hogy csak a külsőt látod és csak azt hogy" ki vannak szolgálva"...netán csak egy rossz indulat,vagy egy irigység szól belőled?esetleg az anyagi helyzetükből ítélkezel???hidd el nem tesz különbséget ez a xar ,hogy ki gazdag és ki szegény...
magamból ki indulva nem tudom mi a francot unatkoznék heti 50 óra munka,gyerek,házimeló mellett???valamit nagyon eltévesztett akkor ez xar ha csak azokat találja meg akik unatkoznak...