Pánik tört rám... (beszélgetős fórum)
Figy.
3 gyerek nálunk is. Miért is ne mennénk sehova?! Nyilván nem minden hónapban, na de na! :D Mi hagyunk egymásnak magával törődő időt a férjemmel, egyébként meghülyülnénk. :) (én biztos)
adott napokon ő jár el edzeni, másik adott napokon én. Jövő hónapban kezdem a sulit, mivel ahol élek, nem találtam (szerintem) jó képzést, Pesten. Nehéz lesz, de megoldjuk. A picivel megyek minden héten, az ikrek meg itthon az apjukkal. A cél érdekében nyilván áldozatot kell hozzunk, ez 1 gyerekkel is így lenne.
A nyáron már a picit is könyörtelenül leadjuk a rokonoknak nyaralni, mert kettesben is lenni szeretnénk (és kell)
Ezt mind megtennénk 4 'darabbal' is. :)
Szóval dehogy kell x évig otthon ülni, meg mittomén, ne mártírkodj! :)
És most ülj le gondolkodni... tényleg.
Köszönjük szépen!!:)
Amúgy mi is most cserélünk majd autót is, mert kicsi lesz az öt személyes, főleg, hogy még majd kutyákat is szeretnénk...:)
Mekkorák a gyerkőcök amúgy?
Tegyük fel elveteted,4-5 év múlva rá néznél a 3 gyermekedre és azt gondolnád,hogy most itt lenne egy 4 éves is,és kb.már nem is lenne olyan nehéz...
Ha elboldogulsz 3 gyerekkel kizártnak tartom,hogy egy 4.-be belerokkanj.
Ezt persze mindenki maga tudja, de miért ne mehetnétek öt évig sehova?:) Mi a 11 hónapossal őszölni mentünk tavaly, mert a nyaraláshoz valahogy picinek éreztem (akkor még fél éves volt, én meg épphogy jobban éreztem magam a császár után stb.), de sokan mennek nyaralni is. Itthon állítottunk fel medencét, és abban lubickolt a nagy is, meg mi is. Most újra babát várok, és pont nyáron születik, úgy hogy most megint őszölés lesz belőle.:)))
Na, mindegy, ezek mi vagyunk, de szerintem három gyerekkel vagy elég talpraesett már, hogy megoldasz mindent, főleg, hogy akartad is ezt a babát. Gondolj végig mindent szépen lassan!
Azért írom, hogy a hormonok játéka, mert nekem is volt pár nap, amikor ki voltam a nem alvástól, akkor voltam főképp én is úgy, hogy Úristen, mi lesz stb. Szerintem ezt nem kell szégyellni, mindenkiben van egy ilyen, hiszen bármennyire is vágyunk rá, ilyenkor alakul ki az a bizonyos féltés, felelősség stb. Én is mindent végiggondolok, hogy lesz, s mint, és ez megnyugtat, már előre látok dolgokat és nem akkor fogok vele szembesülni. Szerintem többedik gyereknél ez méginkább előjön. Én most várom a harmadikat.
Ülj le, gondolkozz és tedd a pro és kontra serpenyőbe a dolgaitokat.
Írtam már, gondold meg, h 30 év múlva vajon hogy érzel majd....
Ha meg már eldöntötted, kb. minek a fórum, idegenektől....
Szia!
Nekünk is 3 gyerekünk van, a legkisebb nálunk is 2 éves. Nem szeretnénk több gyereket, élvezzük, hogy vége a baba korszakkal járó éjszakázásoknak és ahogy nőnek, önállósodnak a fiúk, úgy "nyílik ki" újra a világ...
Nem vágyunk több gyerekre, de ha becsusszanna, nem vetetném el. Mindig azt mondom a 3. fiamra, hogy vétek lett volna őt kihagyni és tudom, ha még születne gyerekem, vele kapcsolatban is ugyanígy éreznék...
Ha megviselt,akkor talán nincs is min gondolkodni,lehet eletedvégéig azon aggódni, mit tettél.mennyi idős lenne,mit tudna már,hogy bújna hozzád.
családban születtek három gyerek után ikrek,nagyon nehéz,lemondásokkal jár,de nem csinálnák vissza,olyan kis szeretet bombák.
Nekünk öt gyerkőcünk van. Persze, nem könnyű, de olyan sok öröm van bennünk! Mindegyik más és más személyiség, kiegészítik, szeretik, segítik egymást.
Az utcánkban lakik egy család, akiknél „becsúszott” egy nem tervezett gyerek. Sokat vívódtak, megtartsák-e, aggódtak, miként lesz tovább… És milyen jó, hogy vállalták, látnotok kellene őket, milyen nagy örömöt okoz az a kisgyerek az egész családnak!
És tudom, hogy más pedig soha nem tudja igazán feldolgozni, hogy megölette a gyerekét. Mindig arra gondol, most lenne 1 éves, most kezdené az iskolát, stb.
Nálunk harmadikra ikrek lettek.Én nem is a négy gyerek,inkább az ikrek miatt estem pánikba,de most-ők már 10 évesek-már azt mondom,könnyebb volt mint vártam.Nálunk két fiú,két lány,korban is így vannak közel-az ikrek lányok-,szóval én úgy érzem,tervezni se lehetett volna jobban.Sosem bántam meg,bár azért nem volt könnyű az eleje,akkor hirtelen négy,4 év alatti gyerekem volt.De én szeretem,hogy ennyien vannak,hátrányunk nem volt még belőle,és még most,amikor már egyedül nevelem őket-meghalt a férjem-,is úgy érzem,hogy nagyon jó így.
DE.
Ha te nem érzed ezt,ha nem akarod, ha kín,ha nyűg,akkor nem biztos,hogy vállalnod kell.Mert ha ennyien vannak,akkor több türelem,több szervezés,több munka,esetleg lemondás kell,amit csak úgy szabad vállalni,ha a másik serpenyőbe elég pozitív dolog kerül.Nem utolsó dolog,hogy anyagilag bírni fogjátok-e,mert itt ezt is át kell gondolni.Én azért vagyok ennyire pozitív, mert ha nem is gazdagon,de jó körülmények között, normális színvonalon élünk, nincs munkahely-problémám, és van segítségem, a nagyszülők-edzésre,egyéb helyekre hordani őket-.
Dehát saját gondolataid amik "begyűrűznek" nálad.:)
Gondolj bele, mennyivel rutinosabban látod majd el a kicsit! A nagyobban elmennek iskolába, oviba és akkor sem leszel egyedül a háztartásban.
Mi négyen vagyunk testvérek. Kétévente születtünk, majd a legkisebb tesóm 8 évre. Nagyon imádjuk, ő a család szeme fénye. Sosem bocsájtottuk volna meg anyámnak, ha lemond róla.