Otthon, gyerekkel - bele lehet fásulni? (beszélgetős fórum)

Kedves NomNom! De, elolvastam a fi. kezdő bejegyzését. Nem írja sehol, hogy nincs lift a házukban. Annyit írt, hogy panelban laknak. Viszont, ha ide idézed, akkor szívesen elhiszem.

Nem képzelek semmit a fi. hátterébe. Arról írok véleményt amit olvasok, amit megoszt a fórumon. Ha tetszik neked, ha nem.

Teljesen érthető, hogy megterhel ez az időszak. Kitartás! Ahogy telik az idő, egyre könnyebb lesz. Jön a tavasz, egyre többször tudtok kimozdulni. Szerintem praktikus lenne beszerezned egy csatos hordozót. Ha azzal mentek el sétálni, nem kell a babakocsival bajlódni. De arra is jó, hogy magadra tudd kötni a kicsit, amíg leszenveded a babkocsit.

Keress a környéken baba mama közösséget, baba foglalkozást, kerekítőt, baba barát fitness órát, barmit. Ismerkedj más anyukákkal a játszótéren.

Ha most még nem is tudod a kicsit rábízni a ferjedre, hamarosan ez is változni fog. Ahogy nagyobb lesz, jobban el fogják tudni tölteni az időt kettesben.

Kitartás! Hamar elmegy ez az időszak, és egyre könnyebb lesz.

Nagyon nagy örömmel éltem át ezt a korszakot. Soha vissza nem térő 3 év, hogy éjjel nappal a gyerekeddel legyél. Soha nem voltam belefásulva és nem szenvedtem. Visszamenni dolgozni és oviba adni volt rossz.

Nem vagyunk egyformák.

Biztos van egy kis szülés utáni depressziód, de abból ki lehet jönni. Életed egyik legboldogabb időszakának kellene lennie. Nem vagyunk egyformák.

Menj vissza dolgozni.

Na ez egy teljes mértékben haszontalan hozzászólás, ráadásul el sem olvastad a helyzetét mert akkor tudnád hogy nincs lift náluk.

Nem az a gond, hogy nem tudja “milyen szerencsés” (a hátamon égnek áll a szőr mikor valaki ilyen hülyeséggel próbál mást nyugtatni). Nem mindenki éli meg lelkileg olyan könnyen ezeket s hónapokat és nem úgy működik hogy egy kapcsolót átkapcsol és hirtelen minden rózsaszín lesz.

Szerintem van egy kis posztpartum is a dologban, és nem tudhatjuk még mi. Ne próbáljuk már megmondani neki mit kene éreznie ha nem azt érzi.

Na most írni akartam neked privatban de látom nem tudok. 😅

Nagyon hasonló érzéseket éltem át, én elgondolkodnek a helyedben, hogy nem lehet-e enyhébb szülés utáni depresszió.

Nem mondom h nem jobb mióta a kicsi bölcsis én meg dolgozom, de azért így is nehéz minden nap hazaviszem, egyből éhes, kb WC-re nem tudok elmenni, aztán mosógépet, mosogatógép ez berakni kivenni, főzni stb. Bem könnyű munka mellett egy másfél évessel. Simán értem miért van mindig az amerikai filmekben bejárónő. 😅

Na mindegy de mai napig vita tárgya, hogy mindig olyan későn jön és nem marad ideje neki is kicsit a gyerekkel lenni.

Szerintem is úgy kene hogy 1-2 este meg te jársz el. Én nyáron futni jártam egyedül, nagyon jó volt.

De értem mire gondolsz és mit érezhetsz, iszonyú sokáig volt ez a szorongó érzésem itthon a picivel.

A legkönnyebb babakocsit sem lehet gyerekkel együtt levinni és nincs mindenhol lift. Gondolj bele, hova teszed a gyereket közben? Hónod alá? Vagy fent hagyod egyedül a lakásban és visszamész érte? Vagy előbb leviszed őt, lenthagyod egyedül és aztán visszamész a babakocsiért???

Nálunk sincs megoldva a tárolás. Nekem a csomagtartóban volt, de nincs mindenkinek kocsija-garázsa. A lépcső alól tuti ellopták volna percek alatt.

Aki földszintes családi házban lakik, nem is sejti, mekkora logisztika kell egy elinduláshoz gyerekkel emeletesből. Pláne, ha lent jössz rá, hogy fent maradt a nyunyóka vagy a cumi…

Ne add fel!

En tinikent cibaltam neha fel-le a babakocsit (a tesom miatt).

Senkit nem ismersz, nem vagy joban a lepcsohazban? Egy ilyen szituban sokan szivesen segitenek, ha nincs lift.

Vagy dobd fel a kozgyulesen, hivd ossze, hogy a helyzetre tekintettel szeretnel egy babakocsit lent hagyni, ahol legkevesbe zavar.

A legtobb ember nem lelketlen, es tobb a segitokesz, mint hinned.

A kondizast nem lehetne megosztani?

Neha o megy, neha te? Ha csak egy alkalommal a heten.

Fel sem méred milyen szerencsés vagy?

Van férjed, akinek munkája van. Van gyermeked, akivel otthon töltheted az idődet, elláthatod, játszhatsz vele, babusgathatod, nevelheted.

Panelben általában van lift. Minden nap vidd le a gyermeket, mert szüksége van rá!

Régen volt akinek babakocsira sem volt pénze, ölben vitte a gyermekét.

Vigyél rendszert a napjaitokba, hogy jusson minden nap magadra is egy kis időd! A gyermeknek is erre van szüksége.

Beszéljétek meg a férjeddel, hogy egy héten két este meg te mégy el edzeni/úszni/stb. Vagyis azt csinálni, ami a te hobbid.

A többit a babakocsiról, bölcsiről, munkáról már leírták a többiek előttem.

Miért nem viszed sétálni a kicsit a babakocsival?

Férjednek van munkaideje, ezt tudtam, mielőtt összeházasodtatok. Ha több szabadidővel rendelkező férfit akarsz, miért mentél hozzá a jelenlegihez?

Nem érzem magam nőnek, amióta anya vagyok. 😔 Heti egyszer visz rá a lélek, hogy rendbe tegyem a hajam, dobjak egy normális sminket.

Igen, minden energiám a kicsi körül forog.

Aztán nagyon rossz az is, hogy nincs kihez szólni szinte egész nap, a gyerekünk 7,5 hónapos, férjem reggeltől délutánig dolgozik.

Késő délután pedig edzeni jár.

Néha irigylem tőle ezt az időt, őszintén,de tudom, hogy neki ez egy kikapcsolódás és régebben is sportolt.

Akkor vagyok nyugodt, ha ő itthon van, mert sokat jelent ez Nekem. De ő ezt nem érzi át szerintem teljesen. Van vita abból, ha edzeni megy. Aztán megbánom, hogy megbántottam!! 😔

Panelban lakunk, megőrjít, hogy csak akkor tudunk kimenni sétálni, vagy bárhová, ha az idő engedi,illetve, ha van segítségem levinni az emeletről a babakocsit... Barátnőim nincsenek.

Össze vagyok zavarodva.

Rá vagyok függve a férjemre.

Ok nélkül tudok veszekedni, komolyan a semmiért, aztán lehiggadok és tisztán látok. De ez megy kb 5 naponta, és félek, hogy ezzel a viselkedésemmel egyszer elkergetem magam mellől.

De fáradt vagyok!

Sokszor érzem azt, hogy feladnám...,ám nagyon szeretem a kisfiam és a férjemet. Valahogy kimerültem és nincs ami vissza hozná az életkedvemet.

Nincs önbizalmam, nincs kedvem viccelődni sokszor... Nem vagyon önmagam, én nem ilyen voltam! 😪

Vége lesz ennek, ha nagyobb lesz a gyerek?

Te hogyan élted át ezt a "korszakot"?