OSHO a megvilágosodott mester idézetei: (beszélgetős fórum)

"Ne maradjon benned egy parányi zug se, amellyel nem vagy megbékülve... szeresd magad feltételek nélkül."

/OSHO/

"Ha a bal kezem és a jobb kezem harcolni kezd egymással, gondolod, hogy győzhet valamelyik? Elérhetem, hogy néha a jobb kezem érezze magát győztesnek, máskor meg hagyom, hogy a bal nyerjen. De egyik sem lehet valódi győztes, mert mindkettő az én kezem."

/OSHO/

"Amikor fényt hozol a szobádba, nem kell kiűznöd a sötétséget. A fény jelenléte elegendő, mert a sötétség egyszerűen csak a fény hiánya. Éppígy minden ostobaságod, őrületed."

/OSHO/

"A meditáció művészet: élet önmagaddal. Nem más, mint az örömteli egyedüllét művészete. Egy meditatív ember örömmel képes üldögélni egymagában hónapokig, vagy akár évekig. Nem sóvárog valaki más után, mert a saját belső extázisa olyan hatalmas, hogy teljesen kitölti."

/OSHO/

"A meditáció során egyre jobban kibékülsz önmagaddal - ez a lényeg: önmagaddal. Az pedig igazi csoda, amikor valaki kibékül önmagával. Mi általában vagy valaki másnak örülünk, vagy valaki másra haragszunk. De amikor önmagadnak örülsz, akkor valójában szerelmes vagy önmagadba."

/OSHO/

"Én az önszeretetet tanítom. Legalább ennyit tégy meg; ha semmi másra nem vagy képes - legalább önmagadat szeresd! És meg fogod látni, hogy ebből az önszeretetből lassan-lassan elkezd kiáradni és terjeszkedni a szeretet, és eljut felebarátaidhoz is."

/OSHO/

"Egy alacsonyabb síkon feltett kérdést csak egy magasabb síkról lehet megválaszolni; ugyanazon a szinten megmaradva a válaszadás lehetetlenség."

/OSHO/

"Az embereknek azt mondják, hogy segítsenek másokon, ám bensőjükben üresség tátong. Azt mondják nekik, hogy szeressenek másokat - szeressék a felebarátjukat, szeressék az ellenségeiket -, de arra sosem szólítják fel őket, hogy szeressék önmagukat. Közvetlenül vagy közvetve az összes vallás azt rágja az emberek szájába, hogy gyűlölniük kell önmagukat. Márpedig az önmagát gyűlölő ember senkit sem szerethet, csak színlelheti a szeretetet."

/OSHO/

"Szerettél valaha valakit olyannak, amilyen? Ha nem akarod jobbá tenni az illetőt, ha nem akarod megváltoztatni, ha az elfogadásod teljes és maradéktalan - akkor tudod, mi a törődés."

/OSHO/

"Aki nem marad, az a vendég, aki marad, az a házigazda. Ami tehát nem marad, az "idegen". Vagy egy derült napon, amikor felkel a nap, és a fénye besüt a házba az ablakon át, a por mozogni látszik a fényben - az üres tér azonban mozdulatlan. Ami mozdulatlan, az az üres tér, ami pedig mozog, az a por. Az "idegen por" a hamis gondolkodás, az üresség pedig a lényed természete - a házigazda, aki nem követi a vendéget az útján. Ez egy nagy felismerés. A tudat nem a tartalom - a tudat te magad vagy: a gondolatok jönnek-mennek, te házigazdaként maradsz. A gondolatok a vendégek - felbukkannak és maradnak egy darabig, megpihennek kissé, csak lakmároznak egyet vagy maradnak éjszakára is, azután ismét tovatűnnek. Te mindig jelen vagy. Mindig ugyanaz vagy, sosem változol - jelenléted örök. Magad vagy az örökkévalóság."

/OSHO/

"A két gondolat közötti szünet a "hua tou". És ez a kapu, melyen át beléphetsz a meditáció birodalmába."

/OSHO/

"A szentimentális embereknek, az érzelmes embereknek az érzelgés, a sírás semmibe sem kerül. Az együttérzést annál drágábban kell megfizetni. Az együttérző ember nagyon realista. Az érzelmes ember egyszerűen álomvilágban, ködös érzések viharában, fantáziákban él."

/OSHO/

"Az együttérző ember érez ugyan, de megőrzi érzelemmentességét. Érez, de sosem szentimentális. Megteszi, amit kell, ám a helyzet nem érinti meg."

/OSHO/

"Az együttérzés a színtiszta jóság, melyben az ego szikrája sem lelhető fel."

/OSHO/

"Az együttérzés alapvetően azt jelenti, hogy elfogadjuk az emberek gyarlóságait, gyengeségeit, és nem várjuk el tőlük, hogy istenekhez hasonlatosan viselkedjenek."

/OSHO/

"Légy önző! Minden fa önző: a gyökereibe szívja a vizet, és az ágakba, a levelekbe, a gyümölcsökbe, a virágokba juttatja a tápanyagot. És amikor virágzik, az illatát mindenkinek árasztja – ismerősnek, ismeretlennek, barátnak, idegennek. Amikor gyümölcsöktől roskadozik, megosztja másokkal azokat. De ha azt tanítjuk e fáknak, hogy legyenek önzetlenek, mind meghalnak, ahogy az egész emberiség halott - az emberek csak menetelő holttestek. És hová mennek? A sírjuk felé, hogy végül megpihenjenek benne."

/OSHO/

"Csak akkor szerethetsz másokat, ha szeretni tudod önmagadat. De a társadalom elítéli az önszeretetet. Azt mondja, hogy önző és narcisztikus dolog."

/OSHO/

"A tudatlan embert könnyű megérteni. Beleillik a társadalomba; vannak adott értékek és ismérvek, amelyekkel megítélhető. De évekbe telik, míg a társadalom értékelni tud egy zsenit."

/OSHO/

"Ha visszautasítod önmagadat, azzal lényegében az egész univerzumot elutasítod; ha elutasítod önmagadat, a létezést utasítod el. Ha elfogadod magadat, elfogadod a létezést; akkor nincs más tennivalód mint örülni és ünnepelni. Nem marad semmilyen panasz, nem marad sérelem; eltölt a hála érzése. Akkor az élet jó és a halál jó, akkor az öröm jó és a szomorúság jó, akkor a kedveseddel lenni jó és egyedül maradni jó. Akkor bármi történik, minden jó, mert az egész részeként történik. Csakhogy évszázadok óta arra nevelnek, hogy ne fogadd el önmagadat."

/OSHO/

"Minden jutalmunk a hamis embereké. Ha valaki ártatlan, nem adunk neki semmilyen jutalmat, semmi tiszteletet nem tanusítunk iránta. Az ártatlan kárhozott, szinte egy kalap alá vesszük a bűnözőkkel. Az ártatlant bolondnak véljük, a ravaszkodót tartjuk értelmesnek. A hamisságot fogadjuk el, a hazug ember illik a hazug társadalomba."

/OSHO/

"Nyelvezetedben eluralkodott a "kell" és a "kellene", pedig a valóság csakis VAN-ból áll."

/OSHO/

"Bármi is vagyok, teljes mértékben és egyedül én vagyok felelős érte. Ez nagy erőt kölcsönöz nekem. Gyökereket és középpontot ad. A felelősség gyökere pedig az, hogy szeretem magam."

/OSHO/

"Olyan mértékben ítélik el az önszeretetet, mint semmi mást a világon. És elérték, hogy a tanításuk nagyon logikusnak tűnjön. Azt mondják: "Ha szereted magadat, egoista leszel; ha szereted magadat, narcisztikus leszel. Ez nem igaz. Az ember, aki szereti önmagát, rájön, hogy nincs benne ego. Ha úgy szeretsz másokat, hogy közben nem szereted önmagad, ha úgy próbálsz szeretni másokat, az ego akkor üti fel a fejét."

/OSHO/

"Szeress és szeress még mélyebben! Szenvedj és szenvedj még intenzívebben! Szeress totálisan és szenvedj totálisan, mert csak így megy keresztül a tisztátalan arany a tűzön, és lesz belőle tiszta arany."

/OSHO/

"Nincs több interpretáció: a bánat gyönyörű, mélysége van. Ekkor a harag is gyönyörűvé válik, hiszen élete és vitalitása van. A szex is gyönyörű, mert kreativitása van. Ha nem értelmezzük a dolgokat, minden gyönyörű. Amikor minden gyönyörű, te is ellazulsz. Ellazultságodban saját forrásodhoz ereszkedsz vissza, és ez hozza magával az önismeretet."

/OSHO/

"Legelőször is önmagunkkal kell barátságban lennünk, de nagyon ritkán találsz olyan embert, aki barátságos önmagával. Önmagunk ellenségei vagyunk, miközben hiába reménykedünk abban, hogy a barátja lehetünk valaki másnak. Azt tanították nekünk, hogy ítéljük el önmagunkat. Az önszeretet bűnnek számít. Pedig nem az. Az önszeretet minden más szeretet alapja. Csupán az önszereteten keresztül lehetséges az emberbaráti szeretet. Minthogy az önszeretetet elítélik, a szeretet minden egyéb lehetősége is eltűnt a Földről. Ügyesen kiszámított stratégia ez a szeretet elpusztítására. Olyan, mintha azt mondanád egy fának: "Ne tápláld magad a földből; az bűn. Ne tápláld magad a holdból és a napból és a csillagokból; az önzés. Légy önzetlen - szolgáld a többi fát." Logikusnak látszik, ezért veszélyes. Logikusnak látszik: ha másokat akarsz szolgálni, hozz áldozatot; a szolgálat egyenlő az áldozattal. De ha egy fa feláldozza magát, akkor meghal, nem lesz képes más fákat szolgálni; egyáltalán nem lesz képes létezni. Azt tanították neked: "Ne szeresd magadat." Szinte ez lett az úgynevezett szervezett vallások egyetemes üzenete. Nem Jézusé, de a kereszténységé mindenképpen; nem Buddháé, de a buddhizmusé - minden szervezett vallásnak ez lett a tanítása: "Ítéld el önmagadat, bűnös vagy, értéktelen vagy." És ennek az elítélésnek a következtében az emberi lények fája összezsugorodott, elveszítette a fényét, képtelen a megújulásra. Az emberek csak vonszolják magukat valahogyan. Nincsenek gyökereik a létezésben, gyökértelenek. Próbálnak mások szolgálatára lenni, de képtelenek rá, mert még önmagukkal sem barátságosak."

/OSHO/

"A nevetésedben igaz önmagad vagy. A boldogtalanságban azonban eltakarod eredeti arcod egy álarccal, amit a társadalom vár el tőled. Senki sem akarja, hogy olyan boldog légy, hogy táncra perdülsz az utcán. Senki sem akarja, hogy szívből nevess, mert még átkopognak a falon a szomszédok, hogy hagyd abba. A szenvedés elfogadható, a nevetés zavaró. A boldogtalan emberek képtelenek elviselni bárkit, aki nem boldogtalan."

/OSHO/

"Ha nem vagy önző, altruista sem lehetsz, ne feledd. Ha nem vagy önző, önzetlen sem lehetsz, ne feledd. Csak egy nagyon mélyen önző ember lehet önzetlen. De ezt először is meg kell érteni, mert első hallásra ellentmondásosnak tűnik."

/OSHO/

"Az önzetlen ember gyökértelen, hiányzik a középpontja. Súlyos neurózis gyötri. A természet ellenében működik; nem lehet egészséges, nem lehet egész. Szembe megy az élet, a lét, a létezés áramával - próbál önzetlen lenni. De nem lehet önzetlen - mert önzetlen csakis az önző ember lehet."

/OSHO/

"Légy önző. A szeretet önző."

/OSHO/