Örökbefogadás-örökbeadás (beszélgetős fórum)

"Az ilyen örökbefogadást teljes úgy zajlik mintha az Alapítványokon keresztül menne."

Ezt ne hidd el, jogilag igaz, de a valós különbséget talán akkor látnád, ha meghallgatnád azokat, akik alapítvány vagy egyesület segítségével fogadtak örökbe. Az örökbeadó Anya számára pedig pláne nem ugyanaz, még ha ez Téged nem is igazán érdekel...

"Ha megtörténik a nyílt örökbefogadás az Alapítványnál utána, ha bármi gond lenne ők nem tudnának nektek segíteni mert ők csak egy közvetítők."

Nem szép dolog a civilek munkáját "közvetítéssé" degradálni, ha így látod, sokmindentől fosztod meg magad és azokat akiket ezzel a véleménnyel eltérítesz attól, hogy egyesülethez, vagy alapítványhoz forduljanak.

Mi is és később a lányunk is bármikor számíthat Zitára. Nyilván Ő sem Szupermen, nem ő fogja minden gondunkat megoldani, de nekünk lesz kire támaszkodni.

Igen ebben igazad van.

De ott van még egy ember aki az Életet adóval foglalkozik.Mert azt viszont megkérdezhetted,hogy bizony sokan felhívják,ha csak pár szóval is ezeket a nagyszerű embereket,és ugyan annyi idejük van rájuk,mint egy krízis helyzetben lévő anyára,Mert ők mindig azok maradnak.Hidd el így a könnyebb.Mert érző emberként,és nőként,ha valaki megnyugtatja őket,hogy minden rendben a babával,fejlődik,boldog gyermek,akkor könnyebben átvészeli a nehezebb időszakot.Mert ez nem csak akkor van mikor oda adja a babát.Ez végig kíséri az életét.És ha olyan életet adót fogtok ki esetleg,aki esetleg maga intézi ezt,amikor eszébe jut?belenéz az életetekbe.

Nem mondtam le gyermekről,de biztos nem könnyű.Sok sok sírás,és komoly döntés előzi meg a lemondást.

Ja és az alapítványoknál ki sem mondják azt,hogy örökbefogadás,sőt talán egyre több tegyesznél sem.Miben tudunk segíteni,ez a kérdés!Mert elsődleges cél,hogy haza vigye a babát/ha tudja/.Igen ezért előfordul,hogy többen meg gondolják magukat és hazaviszik.De nálunk ennél jobban nem örül senki?Ugye?

De egy magán úton örökbe adott baba életet adójának,esetleg meg sem fordul a fejében,hogy másképp is lehet.Látod én ezt a különbséget érzem azok az életet adók között,pedig a végeredmény ugyan az.

Nem bánásból írom ám ezeket a szavakat,senkit nem bántani akarok.

Beszélgetünk,és nem egyformán gondolkodunk dolgokról.

"Ez az anya pont olyan, mint amikor az Alapítványt felkeresi. Bajban van, és segítséget kér."

TŐLED? és Te miben tudsz neki segiteni amiben az alapitvány nem?

mondjuk szerintem Neked teljesen feleslegesen mondok bármit is, de mások okulására :) még egyszer megteszem:

"Neked csak az a jó szülő, aki megpróbálja egy párszor és utána hipp-hopp gyorsan örökbefogad egy kisbabát."

NEM. nekem nem az a jó szülő. de az a jó ÖRÖKBEFOGADÓ szülő. mivel úgy látom Te nem is szeretnéd megérteni mi a különbség a szülő és az örökbefogadó szülő között, hát hidd azt, hogy gonosz vagyok. nagyon. ha igy jobb, tessék :)

Mi, pénzért nem vennénk meg egy babát. A gyerek nem árucikk, akit veszek és eladnak!!!! Az ilyen örökbefogadást teljes úgy zajlik mintha az Alapítványokon keresztül menne. Ha megtörténik a nyílt örökbefogadás az Alapítványnál utána, ha bármi gond lenne ők nem tudnának nektek segíteni mert ők csak egy közvetítők. Minden problémát az embernek magának kell megoldani. Főleg ha nyíltan vállalja a babát. Mindegy, hogy közvetítőn vagy egyedül fogadja a pár örökbefogadni a babát, akkor is csak azon az úton tudja, ahogy az Alapítvány intézi csak ők ebből kimaradnak! Tudom, mert az egyik barátnőm ilyen helyen dolgozik!

Ez az anya pont olyan, mint amikor az Alapítványt felkeresi. Bajban van, és segítséget kér.

Mivel jobb az a baba, akit Alapítványon keresztül hoznak el.? Ott is az Anyuka szemébe kell nézni és ott is fáj az Anyukának az, hogy oda kell adni a babát. Ha haza mentél a kicsivel akkor úgyanúgy érzeheted magad, mert tudod, hogy valaki szenved, hogy oda kellett adni másnak az kincsét aki 9 hónapig a szíve alatt hordott. Mindenkinek mindenféleképpen fáj és fájni fog!!!!!!

Enikő drága!

Pontosan tudjuk,hogy min mentél át.Olyan nagyon vágytam gyerekre én is.Persze mindig van remény mondogatták az orvosok.

Hidd el,mindenki aki babára vár,az olyan lelki és testi szenvedésen megy át,olyan mélységeket él meg.

Igen Anyák akarunk lenni,és nem egyformán.Mert Te sokadszor hittél abban,hogy majd a következő lombik sikerül.Én meg sem próbálhattam,mert azt mondták,az orvosok hogy nem!!!!

Teljesen mindegy honnan,de hidd el egyforma mélységből jövünk.

Nekem is volt olyan időszakom,hogy mindent megmozgattam volna egy babáért.Kétségbe esve agyaltam,hogy a protekció honnan legyen.

Olyan lelki gödörben voltam,már 3 év is elmúlt és nem volt babánk.Lassan 40 leszek én is,gondoltam,hogy ez nem igaz,hogy nem csörren a telefon.Aztán megcsörrent.És hazajött.Az ÉN gyermekem.Mert Ő a miénk!

Kívánok baba illatú estéket,neked is minél előbb.

"úgy gondolom, hogy azoknak az éveknek a száma amit valaki a vér szerinti gyerek "összehozásával" tölt nálam személy szerint forditott arányban van azzal, hogy mennyire lesz jó örökbefogadó szülője a gyerekének"

Ezzel mélységesen egyet értek. Nagy baj van ott, ahol az örökbefogadás a vérszerinti gyerek pótlására tett utolsó kétségbesett kísérlet.

És még valami: a 18 év lombikozás, a rengeteg értelmetlen áldozat számálja nem nyújtható be. A 10 lombik a Ti döntésetek volt, nincs kin számonkérni. Engem az érdekelne, mi változott... Mi az ami miatt mondjuk a 2. lombik után még nem elég jó az örökbefogadott gyerek de a 10. után már megteszi, persze csak ha egészséges, csak ha fehér a bőre és csak ha lány...

Egy kérdés: ha most választhatnál, hogy ha akarsz terhes leszel és világra jöhet a vérszerinti gyermeked, vagy megérkezik az örökbefogadott szívszerinti gyerek, mit választanál? Azt hiszem aki az "alkalmassági határozattal" a kezében még mindig az elsőt választja, alkalmatlan örökbefogadó szülőnek.

Igen.Pontosan.KÖLCSÖNÖS szimpátia esetén.És azért van rutinjuk,hogy kit kinek ajánlanak.

Nálunk nem volt kölcsönös szimpátia,/titkos/nekünk is habitus,külső jegyek/nem az elsők voltunk/,de mintha a miénk lenne.Látjátok ez az egy felejtődik el a magánúton.MINDIG a gyermeknek kell családot keresni,és soha nem fordítva.

És gyerekestül segítenek az életet adónak.

Nem tudom elhinni,hogy a magasan kvalifikált,és a kevésbé magasan kvalifikált Életet Adó,teljesen mindegy EGYEDÜL küzdjön meg lelkileg ezzel a mérhetetlen fájdalommal,és örök lelki ismeret furdalással.

Az Élete adók közül igen sokan felhívják az alapítványt,egyesületet,Tegyeszt hogy minden rendben van,hogy pár szót váltsanak.

Nekem elveim vannak,abból nem engedtem.Mert itt emberek egész életére kiható,az egyik oldalon mérhetetlen fájdalom,a másik oldalon egy életen át tartó hála és szeretet,akár nyílt,akár titkos.Köztünk egy gyermek,akiért egy életen át 2 Anya imádkozik.Mert az életet adó is Anya/nagy betűs/.Persze szoktuk mondani,az Anya én vagyok,de magamban mindig hozzáteszem az egyik.

Mi itt a vitát nem tudjuk eldönteni.Nem is akarom.

Csak egy cél lebegjen minden örökbefogadó előtt,a legkevesebb fájdalmat okozva az életet adónak,a legjobb megoldást a gyermeknek megtalálni!

Eszterkat!

Szóval neked már csak az a jó szülő, aki nem bizakodik ilyen hosszú időn keresztül, hogy még lehet kisbabája. Neked csak az a jó szülő, aki megpróbálja egy párszor és utána hipp-hopp gyorsan örökbefogad egy kisbabát. Tudod, minden ember másképpen éli át a veszteségét. Mi, akik többször megpróbáltuk a lombikozást mindig úgy gondoltuk, hogy majd egyszer sikerül. Úgy érzem, hogy aki nálam jobban szeretett volna kisbabát, az hazudik! Csak a barátok és rokonok tudják, hogy mennyi szenvedésen, műtéten és majdnem meg is haltam, hogy babánk legyen. Ahhoz, hogy ezt a sok szenvedés az ember feldolgozza idő kell hozzá, ugyan úgy mint az örökbeadónak, hogy örökbeadja a babáját. Soha nem tudja feldolgozni és nem gondolni a fájdalomra, de az idő enyhíti majd rajta.

Amikor mi úgy gondoltuk, hogy tovább nem veszélyeztetem az életem akkor már másnak elindítottuk az örökbefogadást. Nem várakoztam. Mindig tudtuk, hogy gyermek nélkül nem szeretnénk élni és szeretnénk egy életet elindítani a világba.

Nem tudom, hogy te szülő vagy-e és egyáltalán milyen?! De én is kételkedem a te jóságodban és szeretetedben. Mintha egy kicsit gonosz is lennél!

javitsatok ki ha rosszul tudom: nyilt örökbefogadásnál az alapitványoknál az örökbeadónak minden esetben lehetősége van "kiválasztani" azt akinek a javára lemond a gyerekéről (vagy nemet mondani arra akit az alapitvány ajánl?). igy nem értem a magánút "hiveit", hogy miről beszélnek amikor azzal "takaróznak", hogy ők csak jót tesznek a vér szerinti anyával hisz ŐK megadják neki a választás lehetőségét.

ehhez még csak annyit - és igérem eldugulok, hogy én biztos vagyok abban, hogy az aki terhesként NEM egy minden segitséget, biztonságot adni tudó, törvényességet betartó alapitványhoz fordul hanem magánúton akarja örökbeadni a gyerekét, azt egyetlen egy dolog vezényli: a pénz. és nem csak azt a segitséget kéri majd az örökbefogadótól amit egy alapitványtól alapből megkapna hanem jóval többet.

és... én alapvetően elfogadó s rugalmas vagyok (s egyáltalán nem érzem úgy, hogy nekem bármi is járna) de azt hiszem egy ilyen vér szerinti anya gyerekét nem vállalnám fel...

és a gyerekem szemébe sem tudnék nézni később. mondjuk nekem alapból kicsit rossz érzésem van (bár tudom nem kellene :) hisz a gyerekeim azért az enyémek mert mi jobb körülményeket tudunk nekik biztositani - no, remélem ez utolsó mondatom nem volt félreérthető :)

Kedves Trapiti!

Nincs olyan ember a földön, aki teljesen egészséges lenne! Senki sem tudja, hogy holnap mi történik vele. Ma egészségesnek mondjuk magunkat, holnap meg már haldoklunk. Ez a két szélsőség. Egészségügyi tartományon belül, ezer egy egészségügyi állapot van. Mi csak az átlagos állapotú kisbabára gondoltunk. Mi is tisztába vagyunk azzal, hogy holnap már küzdhetünk esetleg valami betegséggel. Mint ahogy azzal is tisztába vagyunk, hogy egy influenzába is meg lehet halni. Az ember csak bizakodik, hogy ez vele nem történik meg. Persze ahogy tud, vigyáz magára! Pedig ez bármikor, bárkivel meg történhet. Ezt senki sem tudja biztosítani, hogy holnap is olyan lesz a babánk, mint ma. Vigyázni kell rá és mindent megadni neki,, amire szüksége lehet. Ha netán meg baj lenne, akkor küzdeni érte.

„25 éves egészséges, diplomás két nyelvvizsgás "gyereket" kellene örökbefogadni. . . „

Ő sem biztos, hogy egészséges lenne! De azért szeretném!!!!! Persze, hogy lehet a saját babánknak is betegsége. Azért még szeretném és küzdenék érte! Nem várom el, hogy azonnal teljesüljön a kívánságom.

Amúgy nem is azzal van a gond, ha valakinek kikötései "elvárásai" vannak. Hanem azzal, ha azt gondolja, jár neki, hogy a vágyai mindenki másnál hamarabb azonnal teljesüljenek.

Az hiszem 18 év várakozás, az nem azonnal lenne!!!! De mi is sorban állunk, valahol és ha másképpen nem, akkor majd boldog szülők leszünk!!!! Nem kívánom senkinek sem azt, amin én ezen időszakon keresztül mentem! Mindeni érezze át a másik fájdalmát is és akkor talán boldogabb világban élnék. Nehogy azt hidd, hogy nekem nincs szívem. Ha tehetném, minden olyan kismamának segítenék, aki bajban van. Az egyik ember azon az oldalon van aki azért szenved mert nem lett babája, a másik ember meg azért szenved mert nem tudja megtartani a babáját. Itt mind a két fél szenved!

Még valami: Ne nagyon legyenek illúzióid, a magán úton örökbeadott babák nagy része ha lehet, még nehezebb körülmények közül jön. Több köztük a teljes mértékben gondozatlan terhesség, az olyan aki az utolsó pillanatig titkolja stb.

Nem hiszem, hogy csak ilyen nő nem tudja felnevelni a babáját. Lehet olyan is, hogy egész végig szerette volna felnevelni és járt is orvoshoz csak valami probléma az utolsó pillanatban történt nála.

Számomra már az sokat elárult a lányom szülőanyjáról, hogy volt benne annyi kurázsi, hogy segítséget kért, eljött a lakóhelyéről az anyaotthonba, hogy ne kelljen rejtőzködnie. . .

Nem mindenki szeret anyaotthonba menni, főleg akkor, ha otthon még van egy-két gyermeke! Őket ki nevel majd? Nem kell mindig csak a rejtőzésre gondolni! Mindenki másképpen csinálja. Kinek az jó, hogy otthonba megy, kinek az, hogy az utolsó pillanatban találja meg a babájának a szerető családot. Nem vagyunk egyformák!!!!

Köszönöm a segítségedet!

Enikő: természetesen, TE tudod a legjobban. hisz RÓLAD van szó, ugye? csak és kizárólag rólad. fenntartom, hogy igencsak sajnálom az összes gyereket aki magánúton jut el az örökbefogadó szüleihez.

"Amikor az ember ennyi időn keresztül küzd azért, hogy babája legyen és nagyon sok orvosi beavatkozáson megy keresztül akkor, igen is ragaszkodik ahhoz, hogy egészséges babát neveljen fel… Azért mert már ennyi évesen igen is sokat számít 1-2 év és ezért saját kezdeményezésen belül is meg szeretnénk próbálni az örökbefogadást, ezért most elitéltek minket?"

őszintén. igen, nagyon is elitélendőnek tartom az ilyen magatartást. és sajnálattal kell közölnöm, hogy én úgy gondolom, hogy azoknak az éveknek a száma amit valaki a vér szerinti gyerek "összehozásával" tölt nálam személy szerint forditott arányban van azzal, hogy mennyire lesz jó örökbefogadó szülője a gyerekének. valószinűleg egyszerű a gondolkodásom, de én úgy gondolom, hogy ha valaki képes tizensok évet eltölteni azzal, hogy gyereket akarjon és nem akarja elfogadni, hogy nem lehet: az vérszerinti gyereket akar, nem GYEREKET. aki igazán gyereket akar nem tud 18 évet várni.

talán lesz olyan aki megérti, hogy miről beszélek: nem arról van szó, hogy aki mindenáron vérszerinti gyereket akar az ne lenne jó anya. viszont aki mindenáron vérszerinti gyereket akar és csak legutolsó reményként akar örökbefogadni amikor már kissé ki is futott az időből (s ráadásul még úgy is gondolja, hogy neki aztán CSAK a tökéletesen 100%-os gyerek felel meg) nem lesz jó ÖRÖKBEFOGADÓ szülő. lehet vitatkozni, ez a véleményem.

Nagyon nehéz dolgok ezek.De igen a magánúton lévő örökbe fogadás nem könnyű.Mert sajnos nagy részük titkolt terhesség,és én hallottam olyant is,hogy az Életet adó eltitkolt bizonyos dolgokat,/terheltség a családban/,mert félt hogy nem "viszik el" a gyereket.

A másik az erre illetékes szerveknél/GH,Bölcsö,Tegyesz/,elmondanak dolgokat,mert felvilágosítják őket,hogy vannak akik elfogadják a gyermeküket.Származás ,egyebek szempontjából.

És olyan nagyon kiszolgáltatott így is az Életet adó,de tudod van aki fogja a kezét,és segítsen.

Ha szerinted valaki magánúton akarja örökbe adni a gyermekét,mert "fél" egy teljesen biztos ,anyaszállással rendelkező,orvosilag kezelt terhesség végig viteléhez,az bátran vállalja a terhességét,az adott élet térben?

Ezek még inkább titkolják.Tudod a mi Életet adónk is segítséget kért.Bár mi titkosak vagyunk,de elköltöztették a 2 gyermekével a falujából/gyámügy és a Tegyesz/,és MINDEN segítséget megadva megőrizték a titkát!!!!

A másik nekem az anyagi része nem tiszta!Mert aki ilyen helyzetbe került,és nem "akar" olyan egyesülethez stb.. fordulni,ahol ha kell az ország másik végébe is elviszik,hogy a titkát megőrizze,ott vannak vele a szülésnél,és a jogi dolgoknál,akkor nekem az jut eszembe,Isten bocsássa meg,ne így legyen,hogy pénzért megy a dolog!!

Ja,és te teljesen megtudsz bízni majd az életet adóban???

Mindent tudni fog rólatok,hisz ez nyíltabb lesz a nyíltnál is.

Bízom benne,hogy megtalál a babátok ,és valóra vágyik az álmod.

Azt tudom semmi nem történik véletlenül az életben.

akkor Ti már rutinosak vagytok...

de ismét ne legyenek illúzióid. Azt hogy "nem sérült" nem gondolhatod komolyan. Legfeljebb nincs kivel megosztania...

Egyébként amikor arról írtam, hogy rengeteg dolog van, amit Te sosem fogsz tudni (és akarni) megtenni a szülőanyáért, azok teljesen "hétköznapi" dolgok... csak hogy konkrét példákat mondjak: iskolai igazolások, utaztatás, orvoshoz járás, családi bonyodalmak, családtagok-szülők mindenféle gondja, anyagi nehézségek... stb stb stb

A szégyene és a szegénysége (legtöbbször) miatt Ti sosem lesztek azok, akikre támaszkodhat, pláne nem az ügyvédetekkel az oldalatokon. Itt az Ő érdekeiről nincs szó, az biztos. Csak arról, hogy döntsön, adja a gyereket és tűnjön el a színről. Az hogy esetleg még évek múlva is jó lenne ha lenne valaki akit felhívhat egy kis megnyugvásért, esetleg tudni szeretne legalább annyit, hogy jól van a gyerek, vagy csak jó lenne valaki aki ismeri a történetét és nyíltan beszélhet róla, az Téged csöppet sem érdekel...

Az ismerősöktől meg 20 év múlva kérdezd meg, hogy jó ötlet volt-e. Nekem olyan ismerőseim is vannak, akiknek a "magán úton örökbefogadott" gyermeke már nem 1-2 éves, és jönnek a problémák amivel nem nagyon van hova fordulni.

Egyébként ha érdekel mostanában lesz az egyik Ágacska délután témája a "magán úton közvetített örökbefogadások buktatói".

"igen is ilyen babáról álmodunk és csakis ilyen babát nevelnénk fel"

Én meg azt gondolom, hogy ez nem lehet komoly... ha ezt komolyan gondolod, talán egy 25 éves egészséges, diplomás két nyelvvizsgás "gyereket" kellene örökbefogadni...

Akit Te szülsz, azzal is lehet bármi, és a "nullkilométeres" újszülött rövid- és hosszútávú jövőjét, egészségi állapotát gyakorlatilag alig lehet előre jósolni. Attól hogy néhány naposan minden rendben vele, még bármi lehet...

Amúgy nem is azzal van a gond, ha valakinek kikötései "elvárásai" vannak. Hanem azzal, ha azt gondolja, jár neki, hogy a vágyai mindenki másnál hamarabb azonnal teljesüljenek.

Még valami: Ne nagyon legyenek illúzióid, a magán úton örökbeadott babák nagy része ha lehet, még nehezebb körülmények közül jön. Több köztük a teljes mértékben gondozatlan terhesség, az olyan aki az utolsó pillanatig titkolja stb.

Számomra már az sokat elárult a lányom szülőanyjáról, hogy volt benne annyi kurázsi, hogy segítséget kért, eljött a lakóhelyéről az anyaotthonba, hogy ne kelljen rejtőzködnie...

Sziasztok!

Amit elfelejtettem leírni, hogy már több ismerősöm ilyen módon megtalálta a várva várt babáját és nagyon boldogok. A szülőanya sem sérült, mert ő már eldöntötte, hogy nem akarja, vagy nem tudja felnevelni a picit. Ilyenkor már ezerszer átgondolja a szülőanya, hogy mit is tegyen. Az ilyen ismerősöktől veszem az erőt és bízunk abba, hogy mi is megtaláljuk a kislányunkat, aki már valahol, vár ránk!!!!!

Enikő

Sziasztok!

Nagyon sok ember, nem tudja megérteni a másik problémáját, mert nem vagyunk egyformák. Kaptam tőletek nagyon sok jó tanácsot és hát igencsak durva hozzászólást. Amikor az ember ennyi időn keresztül küzd azért, hogy babája legyen és nagyon sok orvosi beavatkozáson megy keresztül akkor, igen is ragaszkodik ahhoz, hogy egészséges babát neveljen fel. Ez nem azt jelenti, hogy akkor már a leendő babájától szigorúan mindent megkövetel és majd a gyermek soha nem fog megfelelni a szülőknek. Tudjátok, hogy egy szülő a gyermekének a legjobbat szeretné de, mindig kell tudni és érezni, hogy az a gyermek mire képes. Nem is ismertek minket de egyből a legrosszabbnak mutattok be. Azért mert már ennyi évesen igen is sokat számít 1-2 év és ezért saját kezdeményezésen belül is meg szeretnénk próbálni az örökbefogadást, ezért most elitéltek minket?

Egy ilyen örökbefogadásnál gondoljuk, ha nem lennénk szimpatikusak az örökbeadónak, akkor nem bízná ránk a gyermeke felnevelését. Ez viszont igaz az örökbefogadóra is, ha neki nem szimpatikus az örökbeadó, akkor nem beszélnek tovább semmiről. Ebben a kapcsolatban a kölcsönös szimpátián múlik a következő beszélgetés és későbbiekben az esetleges örökbeadás.

Az Alapítványoknál is lehet nemet mondani, ha valamiért nem fogott meg az első pillanatara a baba. Úgy érzem, hogy igenis eldöntheti azt a leendő örökbefogadó anya, hogy együtt tud-e ezek után élni a leendő gyermekével. mert ha „ megerőszakolja magát” az a elkövetkezendő anya és gyermek kapcsolat rovására megy.

Az is egyéni jog eldönteni, hogy mennyire sérült gyermeket vállal. Mindeni más szintet állít fel magának. Ebben se vagyunk egyformák. Attól még a másik nem jobb vagy rosszabb!!!!!

„Ha hosszú évek alatt 10 lombikon át küzd valaki a vér szerinti gyermekért, mert nem tud lemondani arról hogy ő horhassa ki, szülje meg, hogy az ő génjei örökítődjenek tovább, akkor miért várja, hogy néhány hónap alatt egészséges, problémamentes, full extrás gyerek pottyanjon az ölébe amilyet talán sosem tudott volna szülni???”

Ha Trapiti veszi a bátorságot, hogy ilyent le mert írni, akkor igen is ilyen babáról álmodunk és csakis ilyen babát nevelnénk fel. Mivel mindenki azt szeretné, hogy egészséges utódja legyen! Azért mert én nem szülök, még igenis nevelhetek egészséges babát.

Köszönöm Bejor segítségét és levelét!

Üdv.: Enikő

Csigavéééééééééér hölgyeim!!!!

Megint felborzolódott a kaki a biliben.:)

Nem ér ennyit az egész.

De én csendben megjegyzem.....jó a nyílt öf.

Mi ezen mentünk keresztül, senki nem sérült lelkileg.

trappiti, nem vagy egyedül. csak nekem már kezd (elnézést) tele lenni mindenem az ilyesfajta hirdetésekkel. leendő anyucikkal akik annyit, de annyit szenvedtek egy gyerekért, hogy azt SENKI más a világon meg nem értheti. akik tizensok (!!!)éveket vártak már egy gyerekre és már nem képesek kivárni néhány évet, hogy legálisan és mindenki számára (tehát nem csak az ő számukra) megnyugtató és vállalható módon örökbe fogadhassanak egy gyereket. akik 40 felett is úgy gondolják, hogy nekik joguk van egy "magyar", újszülött, egészséges kislányhoz/kisfiúhoz. természetesen. mert ők megérdemlik.

nagyon sajnálom a leendő gyereket. mert nem lesznek képesek olyan tökéletesek lenni sohasem amilyet anyuci elvár tőlük. és emellett úgy gondolom (egyre inkább - minél több hasonló hirdetést olvasok), hogy a TEGYESZnek (vállalva a nem túl kellemes jogi következményeket) igenis végre-valahára vennie kellene a bátorságot is jól megszűrni az örökbefogadni vágyó szülőket!!!

mellesleg pedig biztatnék minden kismamát aki nagyobb lakásra, új autóra vágyik (mert ugye ki nem?), hogy jelentkezzen és hagyja hadd licitáljanak a semmire :) az ilyen hirdetések feladói. ők tényleg megérdemlik, kockázat meg ugye nincs :) húúúúúúúúúú, minimum két napja dühöngök!!!

Szia!

Gondolom,az első mondat szól nekem,és a többi enikő68-nak.:-)))!

Én is ezt érzem TISZTELET a kivételnek,hogy magánúton adják az egészséges gyereket,aztán viszlát.

Nem jogom senkit bírálni,nem is teszem,de nem tartom helyesnek ezt az utat,még ha jogilag oké is lehet.

Ja és akkor még nem beszéltünk az anyagiakról,mert a magánúton azért van anyagi vonzata.Aki a gyermek érdekeit nézi,segítséget kér.Gólyahír,Bőlcső,Tegyesz..Miért mondom ezt???

Mert az életet adóval foglalkoznak,megőrzik a titkát,és még szülőket is választhat a gyermekének,ha létre jön a szimpátia.Hála és szeretet veszi körül őket.

Már kezdtem azt hinni, hogy egyedül vagyok a véleményemmel...

Nagyon nehéz helyzet az, amikor megszületik egy gyerek, aki egészségesnek indul, aztán valami történik. Vagy mert nem vettek valamit észre ami már korábban is ott volt, vagy mert egyszerűen a szülés és a születés egy nagyon veszélyes dolog, bármi megtörténhet...

Ezekkel a helyzetekkel bizony előre számolni kell... Mit teszek, ha hónapok óta ígérem hogy örökbefogadom a babát, a szülőanya esetleg épp emiatt nem kért mástól segítséget. Jogilag persze semmi nem kötelez, de mégis ha születik egy beteg baba??? Vagy majdnem meghal, mint az én lányom, aztán minden szakember azt állítja lehet hogy mozgássérült marad, lehet hogy sosem fog járni az oxigénhiány miatt... Vagy megszületik, de valamilyen kisebb-nagyobb rendellenességgel... Vagy egyszerűen csak nem olyan az egész, nem érzed, hogy a Tiéd... Akkor mit teszel? Kisétálsz az ajtón magad mögött hagyva babát, anyát, mindnet? Vagy utolsó utáni pillanatban mégis valamelyik civil szervezet keres majd szülőket? Vagy eldöntöd, hogy akármilyen gyerek születik is, akkor is akkor is elfogadod (a lombikos terhességek nagyon nagy hányada végződik koraszüléssel, más komplikációval, gondolom ha a vérszerinti születne így, akkor nem gondolkodnál, hogy hazaviszed-e...)

Ez lehet hogy durván hangzik, de mielőtt belevág az ember, ezeket tisztázni kell. Ha nem, annak tragikus következményei lehetnek.

A mi lányunkat először egy olyan házaspárnak ajánlották fel, aki a Tietekéhez nagyon hasonló helyzetben volt, negyven-x évesen, 10-12 lombik után, "végre lemondtak a vér szerinti gyerekről". Amikor bementek a kórházba a leendő "anya" még a gyerek ágyához sem lépett oda, kintről nézte. A leendő "apa" tesztelte, figyel-e a tapsra. Kettő (!) percükbe telt, hogy megállapítsák, fogyatékos, nem kell, és ez azonnal meg is telefonálták Budavári Zitának. Ők, akik már annyit szenvedtek... de miért is? A kérdés - bár kegyetlenül hangzik - az hogy terhes akarsz lenni, szülni akarsz, vagy egy gyerek anyja akarsz lenni. Ha hosszú évek alatt 10 lombikon át küzd valaki a vér szerinti gyermekért, mert nem tud lemondani arról hogy ő horhassa ki, szülje meg, hogy az ő génjei örökítődjenek tovább, akkor miért várja, hogy néhány hónap alatt egészséges, problémamentes, full extrás gyerek pottyanjon az ölébe amilyet talán sosem tudott volna szülni???

Kedves Enikő68!

Én is átmentem sok mindenen,míg örökbe fogadtunk egy babát!

Szenvedtünk,reménykedtünk,és végül sok év várakozás után megérkezett a babánk.

Mindenki úgy csinálja,ahogy neki jó.De igazad kell adnom,hogy magánúton/nem lehetetlen,tudom,van 2 ismerősöm is,igaz külföldön élnek/,nagyon rizikós.Egy,nem foglalkoznak úgy az életet adóval,mintha jelentkezik bármelyik alapítványhoz,egyesülethez,de még a Tegyesznél.

Na most ha a kórházi védőnő aki még szólhat,ők az alapítványoknak,ill.van kórház ahol csak titkosan lehet/tudom,nem helyes de így döntöttek/értesítik.Az életet adó magán úton,nem biztos,hogy olvassa a hirdetéseteket,és én szívből remélem,hogy a krízis helyzetben lévő nők,inkább segítségért fordulnak, ahol megtarthatják a titkot.Mert egyedül ez nehéz.De a babának sem mindegy,hogy titkolt,ne adja Isten,leszorított,és orvosilag nem követett terhességből születik.

Egészséges babát akartok.Toleránsok vagytok a származásával?

Az pedig nem igaz,hogy roma babákat nem fogadnak örökbe,amit dzseni79 irt.Kb.40 pár van az egyik szervezetnél,aki ilyen vagy félroma babára vár.

De azt tudom,hogy van egy 3. személy is,ebben a történetben és az az életet adó,akit esetleg utána,mint az alapítványok,egyesületek,és a gyámügy pszichésen vezet.Mivel úgy gondolom,hogy ez egy komoly döntés,bármilyen korú és végzettségű ember hozza meg,lelkileg egy élet is kevés talán hogy feldolgozza. Ebben segítenek neki,és ti nem tudtok.Gondolom,az örökbefogadás után nem akarod,hogy az életetekbe lásson,de kihez forduljon???Más nem tudja a titkot!

Összetett dolog,de nem jó sem nektek sem az örökbefogadónak.Aláirtok mindent,és szülés után kiderül,hogy esetleg a baba beteg??Mit csináltok??

Tudod nem bántani akarlak,eszembe sincs,sikerüljön,úgy ahogy te szeretnéd.

Én nem vállaltam fel ezt az utat,nekem fenntartásaim vannak vele,még ha jogilag minden tiszta is.De az örökbefogadás nem jogi dolog/szükséges része/hanem 3 egyenrangú fél /a gyermek is/emberi és igen sok érzést megmozgató,felelős döntése,ami mindenkit végig kísér a történetben!!