Önbizalom - feltételes vagy feltétlen? (beszélgetős fórum)
Gyönyörűen felépítetted!
Annyit hozzá tennék hogy:
ÖSZTÖNÖSEN MINDENKI ELÉGEDETT SAJÁT MAGÁVAL, CSAK AZ ÖSZTÖNÖSSÉG AZ EGY TUDATTALAN DOLOG.
Tehát ez megvan az emberben mint esszencia, akár tudatos, akár nem!
És itt jön be születéskor a környezet, ami olyan, amilyen! Vagy megtámogat minket, vagy nem!!
Vagy elfogad minket, vagy nem!!!
Ha nem fogad el, akkor formál, alakít, kondicionál a saját elképzelései szerint!
Ebbe egy idő után beletörünk és tiltakozni fogunk ellene, vagy előbb, vagy később!!
Gyermekeknél vannak olyanok, akiknél születésekor tudatosabb a saját mibenléte (értéke) mint másoknál.
Ezek a gyerekek ebből a szempontból kivételesebbek az átlagnál, csak azért, mert emlékeznek arra, hogy kik voltak egykoron.
És ebből vagyunk szép számmal, de nem ők alkotják a többséget, viszont hatalmas közösségalkotó erejük van!
Egész csoportokat képesek áthangolni.
Ha elégedett vagy az énképeddel, akkor miért izgat, hogy kivülről ki mit gondol rólad?
A diktátor kifele diktál, belül lehet nagyon is gyenge. Én itt nem látom az összefüggést. Mi köze van az önbizalomnak a diktátor szerephez?
Az ilyen infantilis, gyermeteg ember nagyon sok elutasítást kap a környezetétől. Megvetik, kiközösítik és néhol "jogosan". Azért, mert nem funkcionál rendesen és bolondnak vélik. 50 évesen csattogós lepkét tologatni nem éppen normális, ez tény! Hiányzik a komolyság és a felelősségvállalás az életéből.
Az ilyen ember úgy gyógyul a legjobban a pszichés rabságából, ha az emberek egyik fele elfogadja, a másik fele pedig elutasítja.
A szeretet és a gyűlölet tükrében ébred rá legjobban önmagára az ember. Mert abból rakja össze a dolgokat, akármilyen kóros az állapota!
Én meg úgy gondolom, hogy sokan nem is tudjuk, hogy mennyire nagy volt az önbizalmunk gyerekkorunkban, mennyire tudtunk hinni, bízni, remélni, csak hát ez ugye egy ösztönös dolog volt, nem éppen tudatos.
Az emberi lét pont abból áll, hogy tudatossá tegyük ezeket a dolgokat.
Csak éppen ezzel egy időben, gyerekkorunktól formáltak a külvilág véleményei, parancsai, eseményei, ami pont az ösztönös önértékelésünket tette tönkre.
Tehát valami volt, aztán elmúlt!
És voltaképpen a serdülő is azért lázad, hogy visszaszerezze azt, amit a világ elvett tőle, mert addigra kezdi felfogni, hogy mit tettek vele.
Ha a szocializáció normális keretek között ment végbe, akkor a lázadás elmarad és egy magabiztos, harmonikus életút rajzolódik ki.
Ha nem ez történt, akkor 50 évesen is lázadni fog, mert nem tette rendbe a 30-40 évvel ezelőtti sérüléseit.
Én ismerek ilyen embert, 50 évesen egy infantilis lázadó, hangoskodó, feltűnési viszketegséges, ahová lép ott konfliktust szül.
Mit ne mondjak, visszataszító látvány, mert olyan mint egy fejlődési rendellenességgel született gyermek. Változik, csak nagyon-nagyon lassan!!
Persze értem őt, és megpróbálom megértően kezelni.
Ezt ő érzi és szerintem sokat segít neki!
Amúgy kedvel engem. :)
Én meg úgy gondolom, hogy sokan nem is tudjuk, hogy mennyire nagy volt az önbizalmunk gyerekkorunkban, mennyire tudtunk hinni, bízni, remélni, csak hát ez ugye egy ösztönös dolog volt, nem éppen tudatos.
Az emberi lét pont abból áll, hogy tudatossá tegyük ezeket a dolgokat.
Csak éppen ezzel egy időben, gyerekkorunktól formáltak a külvilág véleményei, parancsai, eseményei, ami pont az ösztönös önértékelésünket tette tönkre.
Tehát valami volt, aztán elmúlt!
És voltaképpen a serdülő is azért lázad, hogy visszaszerezze azt, amit a világ elvett tőle, mert addigra kezdi felfogni, hogy mit tettek vele.
Ha a szocializáció normális keretek között ment végbe, akkor a lázadás elmarad és egy magabiztos, harmonikus életút rajzolódik ki.
Ha nem ez történt, akkor 50 évesen is lázadni fog, mert nem tette rendbe a 30-4
Valami ilyesmit fogalmaz meg John Bradshaw is:
(Nem véletlenül készítettem ezt a képet, még annak idején!)
"Katt" a képre, úgy nagyítja!
Mi van akkor, ha a hozzá nem értő (átlagos) szem úgy fürkészi az önbizalmat, hogy "NO CSAK, EZT A BEKÉPZELT EMBERT!!! HÁT EKKORA EGOISTÁT MÉG NEM LÁTTAM!! MILYEN ALAPON MER ILYEN NAGYKÉPŰ LENNI???"
Mert bizony ilyet is látok, hogy ha egy kicsit pozitívabb, jókedvűbb, magabiztosabb, EMELKEDETTEBB valaki, azt a "kisebbek" úgy fordítják, hogy el akarom nyomni őket és egy DIKTÁTOR vagyok!
Ilyenkor átélik a saját "lelki halálukat", hogy egyrészt olyan dolgok vannak bennük, amelyek hamisak, másrészt ez a hamis sokkal kisebb a másik ember valóságához képest. Ilyenkor az illető még jobban összezsugorodik és úgy éli meg, hogy el akarják tüntetni. Mintha az a másik akarna "megölni" lelkileg, holott ÉN nem tudom elengedni a gyengeségeimet.
Egy-két nagyobb tanító is leírta, hogy nagyon könnyű összetéveszteni az átlagembernek az emelkedett tudatot az egoizmussal.
Mit lehet ilyenkor tenni??? :) :Y
Ez nem jó dolog az anyuka részéről.
Nem jó, hogy állandó fenyegetettség érzést és agressziót nevel a gyerekébe.
Túl sokat nézi a tévét és rossz helyen állt a békemenetben.
Egy anyukát hallottam a minap az egyik járaton, amint beszélt az egyik ismerősével. A gyerekekről volt szó!
Nem jut eszembe a mondat, de valami olyasmit sulykol a gyerekének, hogy ő csakis NYERTES lehet.
A gyereke elég visszahúzódó, elég sokszor engedelmeskedik a társainak, rájuk hagyja a dolgokat.
Az anyuka most arra trenírozza, hogy védje meg magát, és tartsa meg vagy vegye el azt, ami NEKI JÁR!
Szerintetek ez jó dolog az anyuka részéről?
Én írtam, hogy baromság.
Nem azért, mintha védekeztem volna.
Hanem mert a kérdésemre sem kaptam választ, csak az állítás ismételgetését, miszerint kétféle önbizalom van.
Ki találta ezt így, ki hol publikálta, ki cáfolta és ki adott igazat? Vagy ez nem tudományos tény? Akkor meg minek ilyen vehemenciával védeni?
Nem védem magam, nincs mi elől.
Az önbizalmam nem nagyon régen építettem ki, és köszönöm, semmi baja, még csak nem is hasadt.
Azelőtt nem volt. Egyszerűen nem volt. Most már van. Nem törhetett, mert nem volt.
Írom ezt egy bő gatyában és hülyepiros kardigánban, a fejem a magam nyírta frizurám alatt tartózkodik, és poros a gépem sarka.
Gondolom, ezt el lehet könyvelni abba a rovatba, hogy kit mennyire érdekel a környezet elvárása.
Az engem sosem érdekelt. Úgyhogy mivel ez nem a válaszok fóruma, ide se jövök többet, aztán majd csak lejjebb csúszik idővel a hozzászólt rovatok között.
Mint még sokaknak, persze hogy nem volt fáklyásmenet az életem, de szépen sikerül feldolgozni. Nincs mit keseregni utólag és üldögélni a romokon. Sérelmeket nem dédelgetek és nem tartogatok.
Ja, és még egy nagy titkom van:
nem elemezgetem magam folyamatosan.
Nem véletlenül írtam ám olyan hosszú bevezetőt ehhez a témához.
(Annyira komolyan vettem, hogy előbb "word"-ben megfogalmaztam, többször átírtam és onnan hoztam át ide.)
Az Önbizalom - Te vagy magad.
Minden mozdulatot, szavad, hanglejtésed, még a lélegzeted is arról árulkodik, hogy MENNYIRE BÍZOL MAGADBAN.
Ha tudod, hogy mi az önbizalom, van ilyen és olyan fajtája - amiről írtam -, akkor meg tudod ítélni magad, hogy te hol tartasz és hogyan tehetsz szert több önbizalomra.
(Csak zárójelben: volt olyan vélemény, hogy a túlzott önbizalom az beképzeltség, önteltség. Annyit mondok erről, hogy ezek egymástól olyan messze vannak, mint Makó...
Az önteltség, beképzeltség az valótlan értékeken alapuló önámítás, amit az illető a külvilágba szeretne "exportálni". Ezek az illetők szakértő szemek előtt percek alatt lebuknak.
Az önbizalom valós értékeken alapul, az önteltség meg nem.)
Nagyon fontos!
Nem azoknak a legfontosabb az önbizalomról, a reális önértékelésről beszélni, akik úgy általában rendben vannak magukkal (hű, de keveset ismerek...), hanem azoknak, akiknek olyan önbizalom hiányuk, kisebbségi érzésük van, ami zavarja a mindennapi életvitelüket.
Azért nem kezdek bele példákba, mert hetekig írhatnám, mert nincs olyan élet szituáció, ahol ez nem jelenik meg.
----
Volt olyan vélemény, hogy: baromság ez a fórum.
Tudom, hogy miért mondta.
Azért, mert őt nagyon-nagyon mélyen érintette ez a téma. Így védekezett. Teljesen jellemző, agresszív elutasítás. Biztos, hogy volt egy nagyon erős "önbizalom törése" és ezért fokozott indulattal vette a témát.
Látjátok? Aki esetleg agresszívebben beszól, ingerültebb, az nem biztos, hogy "rossz, kekeckedő" - csak őt érzékenyen érintette és ezt szerette is volna kifejezni - lehet(?), hogy nem tudatosan.
----------
Egy kopogtatás az ajtón, egy köszönés, egy kézfogás, egy "kérek 10 deka párizsit" elmondása, beleszólás a telefonba, mind-mind Te vagy és az említettek mindegyike pontosan elárulja, hogy mennyire vagy jóban önmagaddal, mennyire tiszteled magad, azaz mekkora az önbizalmad.
-------
Utaltak a hozzászólásaikban többen arra, hogy a feltételes, meg a feltétlen az valahogy nem érthető a számukra.
(Attól, hogy sokunknak egyértelmű, attól még lehet, hogy van, akinek nem jön ez le. Semmi gond.)
Nézzük konkrétabban, jó? (Már látom lelki szemeim előtt, hogy többen, ha olvassák ezt, már hegyezik az újukat, hogy leírhassák: "hát, ezt az öntelt, okoskodó frátert!" Nekik üzenem: én csak olyan információt osztok meg, amiről tudom, hogy sok ember talán először hall és ha tud róla, akkor esélyes, hogy kellemesebbé teheti az életét. Szerintem ez elfogadható érv amellett, hogy ilyenről írok.)
Hol hagytuk abba...? Ja,(még mindig jelleg szerinti) példák.
Feltételes önbizalom.
Az ennek a jellemzője, hogy nagyon gyorsan és nagyon nagy mértékben mozog az önbizalmad innen oda, nagy a kilengése.
Ez azt jelenti, hogy egészen kis negatív vélemény, utalás a személyedet illetően teljesen letör, kedvetlenné tesz, akár elrontja az egész napodat (sőt, nem ritkán még az éjszakádat is).
Szerinted neked, aki egészen jóban léve magaddal, vidáman elindultál azon a napon, és a fentieket élted meg, milyen önbizalmad van?
Feltételes, vagy feltétlen?
........
Az önbizalmat folyamatosan ápolni kell!
Igen, úgy mint a testünket, az önbizalmunkat ugyan úgy ápolnunk kell.
.
Már elmúlt éjfél, most itt abbahagyom, megyek pihenni, de még majd írok.
Nem értek veled egyet. Miért ne lehetne másnak más tapasztalata véleménye valamiről, ami miatt neki a szavaiddal élve, baromság.
Ez nem biztos, hogy önbizalom megerősítés miatt van, hanem egyszerűen neki nem jön be egy téma, fórum. Egyszerűen más a véleménye.
Pl. engem nem érdekel a visszajelzés, van annyi eszem, hogy nem vagyunk egyformák, mindenkinek nem felelhetünk meg. Részemről nem is akarok. Aki szeret ilyennek szeret.
;)
Szándékom volt :)
A feltétlen önbizalom egyenlő az önteltséggel.
Egyszer kétszer visszaüt majd.
OK, köszi a pozitív visszajelzésedet.:)
Üdv: VE
Azt én nagyon is pontosan tudom, nem is az öngyógyítás igényével néztem bele az új fórumba.
♥
Guruljka!
Annyira aranyosan tudod leb.szni az embert, hogy azt már jó olvasni.
Üzenem: ne spekulálj az önbizalmadon!
Az úgy jó ahogy van. Megegyeztünk?
De Zöldföldim, hát még más se hiányzik nekem, mint hogy még az önbizalmam is mérlegelgessem. Sok minden megfordult a fejemben, de az nem, hogy ezt kotorjam elő, mert mittudomisén, még ma hiányzott valami szellemi pác.
Ahogy elővezetted, minden apropó és bevezetés nélkül, úgy éreztem, képen hajítottak egy lapát porral.
Ahogy próbáltam beleolvasni, azt látom, hogy már ezt is ketté kell bontani. Akinek eddig egy se volt, ríjon hangosabban, aki megszerezte magának azt az egyet, legyen - azért is!!! -hiányérzete, engem meg, aki feleslegesnek látom a ződzizi rágását, üssön meg a guta.
Merek ellened ágálni, a többi meg nem érdekel, de az az igazság, hogy ez se nagyon. Az energiáim felesleges pazarlásának tartom.
:)
OK, vegyük már viccesre, mert másként már nem megy!
Egyébként én is a vizilovakkal vagyok.
(Na, ha most ideír egy "zöld" polgártárs, hogy részletezzem a vizilovakkal való kapcsolatomat, akkor..........)
Tehát nem érted, hogy az önbizalom mennyire fontos az ember életében.
Ugye érthetem így, amit írtál?
----
Életed minden gondolata és tette az önbizalmad függvénye:
- merek kérni repetát az oviban? Igen, ha nem vagyok Twist Oliver.
- merek visszakérdezni a tanártól az általánosban?
Attól függ, hogy eddig mit tapasztaltam.
- merek megszólítani egy csajt a gimiben?
Attól függ, hogy hova teszem magam.
- merek..., merek..., merek...
Tudod, azt jelenti a "merek", hogy magamat mennyire értékelem.
(Pl. a jelenlegi USA elnök, Trump, mert jelölt lenni és nyert.)
Kérdezd meg magadtól, hogy "mit merek?"
Ez megmutatja az önbecsülésed szintjét és milyenségét.
Nem értem, mert nem is érdekel.
Azt hiányolom, hogy nem tudom valami jelöléssel megakadályozni, hogy lássam.
Épp elég értelmetlenség az életemben a fordításelmélet.
További ajánlott fórumok:
- Az öndicséret bűzlik. Ez igaz? Avagy mi az egészséges önbizalom?
- Kismama vagy szülés biztosítás... Létezik? Milyen feltételekkel?
- Túl zárkózott vagyok és önbizalomhiányos, ezért lelépett?
- Értékpapír jogi vizsga: feltétlenül kell hozzá tanfolyamot végezni (elég borsos ára van) vagy elegendő könyvből felkészülni rá?
- Van valakinek ismerőse, rokona az MTV -nél?Milyen feltételek kellenek ahhoz, hogy felvegyenek egy filmet vagy egy műsort videóra vagy dvd-re
- Ha "megmutatjuk" már az elején, hogy mennyire önbizalom hiányosak vagyunk