Normális az, ha egy családban a kutya fontosabb? (beszélgetős fórum)
westieket nagyon lehet szeretni...
Sajnos én döntés elé kényszerülök, segíthetnétek benne mit tegyek.
Nekem is van egy westim lány kutyus Benji (tudom hülye a neve) lassan 5 éves
De úgy hozta az élet hogy férjem Németoban talált munkát, ha nem akarom hogy szétessen a család (6 hetente tud hazajönni) akkor ki kell mennünk nekünk is (van egy kisfiúnk 11 hónapos).
De nem találunk olyan albérletet ahová ki tudnánk vinni a kutyit... Most mi a fenét cisnáljak?
nálunk is nagyon fontos. Imádjuk, igazi kis családtag, de azért megvan a sorrendiség. Volt olyan amikor rámszóltak a családból, hogy :"hagyd már azt a kutyát!" Egyépként mindenki szereti, nagyon ragaszkodó. ő egy: Westie.
A spektrumon van egy műsor: A póráz két végén címmel. Érdekes, sok tanácsot tud adni, ha valakit érdekel.
...és még valami: "Szeretnék olyan ember lenni, mint amilyennek engem a kutyám lát"...
Nem!
Nekem is van két kutyám és imádom őket,de a családomnál nincs fontosabb a világon.
Attól függ, milyen a család:) A rokonait ugyebár az ember nem válogathatja meg:)
Egyébként a kérdező dilemmája azért nem volt annyira drámai. Ha a kutyára csúnyán szól a kedvesem,azt én is szóvá teszem. Ettől még nem fontosabb a kutya,mint ő. És ha gyerekkel csúnyán fog beszélni, azért is szólni fogok.
A kutyák egyébként igaz barátok.Ez pedig nem minden emberről mondható el.
Nekünk 2 gyerekünk 19-és 13 évesek van, ill 2 kutyánk 3 éves és egy 3 hónapos.
Imádjuk Őket. Mindenki megkapja a korának megfelelő gondoskodást a szeretet. Imádom a gyerekeim, és szeretem a kutyáim is.
Talán kutyákat mostanában jobban érdeklem mint a kamasz gyerekeim, de ez ebben a korban így van rendjén.
Akinek nincs kutyája az nem érti.....
Sziasztok! Ezt a fórumot akár én is indíthattam volna...Sajnos, nálunk is "Dömike" az első..a kert csupa kutyasz*r, mert a drága gazdik képtelenek összeszedni utána, bezzeg az ágyukba beengedik...
Ha megszületik a kisbabánk, le kell kanyarítanunk a kertből egy kisebb ebmentes övezetet, ahová kivihetem később "mászkálni" a csemetémet...- tehát nem a kutya lesz bezárva, hanem mi!!!:(( Szomorú, de így van...
Nem,egyáltalán nem normális dolog.
Az én anyósomnak is fontosabbak a kutyái mint az unokái.
Szerintem nem normális dolog. Azt is leírom miért. Amíg nincs gyerek, valamilyen szinten a kutya átveszi a helyét, hiszen róla is folyamatosan gondoskodni kell, nevelni, játszani vele. Nekem is volt kutyám, tudom hogy milyen.
Viszont ha már van gyerek a családban, akkor én azt mondom, a gyerek legyen a legfontosabb. Az egyik ismerősöm többet foglalkozik a kutyájával, mint a saját gyerekével. A gyerekkel kiabál, a kutyának gügyög folyamatosan. Szerintem ez nem természetes.
Sziasztok.
Nekünk három kutyánk van, és nagyon szeretjük őket a párommal.
Igaz, hogy még nincs gyerek, de szerintem akkor sem tudnánk megválni tőlük. (NEM IS AKARUNK)
Az, hogy valaki magához vesz egy állatot az ugyanolyan, mintha gyereket vállalna, mert a kutya nem önellátó, és maximális törődést szeretetet figyelmet igényel pont mint a gyerekek..,
Szóval a mi kis családunk egyenlőre úgy jó ahogy van, és ebben benne van az is, hogy ha megyünk valahova és vihetjük őket is soha nem maradnak otthon. :)
Az emberek: megbántanak, hazudnak nem őszinték.
A kutyák: tiszta szívből örülnek mindig, ha hazaérsz, nem alakoskodnak, és megérzik a hangulat változásaidat.
Én, ha szomorú vagyok akkor mindig rádöbbenek arra a dologra, hogy igenis több bennük az empátia mint a legtöbb emberben...
Van egy mondás "Minél jobban megismerem az embereket, annál jobban szeretem a kutyámat"
Rengeteg emberben csalódtam már, de a kutyámban SOHA.