Nem tudom már eltartani a felnőtt fiamat! Mit tegyek? Ki mégsem lökhetem! (beszélgetős fórum)

húú..hát ez kemény lehetett..Megkönnyeztem az írásodat!

Szívemből kívánok Neked minden jót!!!!

Hát igen, ha a nagypapának csengője lett volna, villamos lett volna!

Sajnos nagyban vétkes vagyok én is, hogy hagytam idáig fajulnia dolgot. Akkor kellett volna sokkal határozottabban közbelépni, amikor az OKJ-sulit ellógta, ehelyett újabb bizalmat szavaztam meg neki, és támogattam, hogy egyetemre menjen. Nem volt könnyű, hiszen rokkantnyugdíjas vagyok, nagyon meg kellett húzni a nadrágszíjat, de tanulás nélkül nem megy semmire a mai világban.

Most itt tartunk, és ezt a helyzetet kell megoldani, elsősorban az ő okulására, de nem mellékes az sem, hogy ha így mennek tovább a dolgok, fel kell adnom a jelenlegi lakásunkat, mert nem fogom bírni a költségeket. A lányom már-már menyasszony, nem sokáig lakik már velünk, és ilyen körülmények között képtelen vagyok egy önkormányzati panellakást fenntartani, ahol csak a lakbér havi 25 ezer.

Nekem az ütötte meg a szemem, hogy egy ellógott OKJ-s suli után még befizettétek egy fizetős egyetemre.

Akkor mire gondoltatok, azt nem fogja ellógni? Akkor kellett volna foggal körömmel ragaszkodni ahhoz, hogy az a szakmai vizsga meglegyen, de ez már késő bánat.

Be kellene vezetnetek, hogy a heti kajáját, vagy az ahhoz valókat ő vegye meg és hozza haza. Nem havonta adok pár ezret aztán le van tudva.

Szabjátok, meg, hogy hetente mennyi krumpli, tészta stb kerüljön haza általa. Ha cigit tud venni folyamatosan akkor majd erre is kerít.

Ha meg nem hoz haza nyersanyagot akkor ne is egyék főtt ételt. Én biztos tartanék mindig kéznél egy kis szikkadt kenyeret, egy kis zsírt és mást nem adnák neki, sőt én is csak ezt ennék vele együtt, hogy lássa csak ez van.

Persze ha te feltöltöd a hűtőt, kamrát akkor van miből dőzsölni, miért kellene neki megmozdítani a kisujját is.

Neked kell változtatnod és veled együtt fog ő is változni.

Nem tudom,de végig olvasva a hozzászólásokat a körülöttem levő példák teljesen másak. Nem egy idős nénit tudok, hogy együtt él a 40, 42, 56 éves nőtlen fiával.Ezek az emberek dolgoznak, meg isznak. Valószinű nem marad már mit letenni az asztalra de soha nem panaszkodnak, néha elejtenek egy egy szót amiből az ember következtethet, hogy azért nem rozsás a helyzetük, meg többet is el várnának a gyermeküktől, de azért szépen élik minden napjaikat együtt és nem birnák ki egymás nélkül.

Én nem tudom, hogy mit csinálok majd amikor oda kerülök, hogy gyermekeim nagykorúak lesznek, de ha a helyzet úgy hozza is eszembe nem jutna elküldeni otthonról.Azt gondolom amig egyedül voltam, egyedül örültem és egyedül sirtam, ők belőlem vannak vagyis három személy egy egységet alkotunk, ha fázunk együtt fázunk, ha éhezünk együtt éhezünk.De ha nekem fussa egy szelet kenyérre akkor azt velük is megosztom.És azt sose felejtsük el , hogy mindig lesz vhogy, nem szabad elcsüggedni ilyen dolgokon és pont azon, hogy a gyermekünk legyen a terhünkre.Nem vagyunk egyformák, mindenkinek vannak gyengéi, ezt tarsuk szem előtt.

Ne értsd félre, közel sem azért írom, hogy vigasztaljalak, de rengeteg ilyen van.

A lányod se tudna hatni rá? Mennyire vannak jóba?

Érdekes,mert van pár dolog,ami miatt virnyákolok..viszont,amikor ilyet olvasok,akkor zizzenek rá,hogy másnak milyen rossz..

ez is olyan sorsszerű valahol..valaki problémája eltörpülhet egy másik emberétől..és fordítva is..

látod,én pl.Mamámat márcsak álmaiban látom,más meg lehet úgy van vele,-bár már CSAK ott látná..

Ez az, be is kellene tartani! Mert addig már eljutottam, hogy kimondjam a nemet, de képtelen vagyok végigvinni.

Érthetetlen, hogy mindazokért a rossz húzásaiért, ami ide juttatta a fiamat, ő egyáltalán semmi felelősséget nem érez, mindegyik balul sikerült lépésre van remek magyarázata, hogy ki mindenki más hibáztatható ezekért. Valami álomvilágban él.

Egyébként tényleg igyekszik, mindig újabb és újabb dolgokkal próbálkozik, hiszen ezek vacak a munkahelyek tegnap voltak, ma meg már nincsenek, tisztában vagyok azzal is, hogy gyakorlatilag képzetlenül nem várhat magas fizetést. Lám, keresem magam is a mentségeket számára.

Amellett, hogy haragszom, sajnálom is, és nyilván bűntudatot is érzek, mert lehetett volna szebb gyermekkora is.

Csúnya, 5 éven át tartó válást kellett végigélnünk, és ő még kisgyerek-korában is teljesen korrekt volt, nem húzott se ide, se oda, 9-10 évesen határozottan leintett engem is, az apját is, ha egymásra rosszat mondtunk, de tudom, hogy eközben nagyon sokat szenvedett, főleg nem is a pénzhiány miatt, hanem az örökös családi viszálykodás, gyűlölködés miatt.

A történethez tartozik, hogy van még egy 24 éves lányom is, aki viszont mióta dolgozik, rendszeresen havonta ideadja a rezsi harmadrészét. Gondoljátok csak meg, milyen érzés neki látni, hogy az ingyenélő öccse meg büntetlenül élhet léhűtő módon.

Hú,nagyon határozott és erős vagy!:)

Gondolom ez szükséges is,hogy valahogy átvészeld a helyzetet.És gondolom a gyerekeid is segítenek:),meg a cicád:)

Persze, illő, de mindenhol lehet olvasni, hogy egyre később repülnek ki a gyerekek, mert esélyük sincs saját lakásra és olyan munkára, amiből fent tudnák tartani magukat és az albérletet.

Egyébként már akkor kellett volna lépni, mikor elkezdte ellógni a sulit, az biztos. Viszont egyáltalán nem valószínű, hogy egy OKJ vizsgával, gyakorlat nélkül szép pénzt lehetne keresni.

A mi családunkban is van 2 nagyon hasonló eset, egy 22 éves fiú és a húga, még véletlenül sem akar egyik sem dolgozni komolyan (pár forintot azért keresnek néha), nem csinálnak otthon semmit, és fel nem merül, hogy önálló életet kezdjenek, pedig nekik még jó végzettségük is van. Ha találkozom az anyjukkal, mindig megkérdezem, mi újság ezen a téren, de mindig csak az a válasz, hogy "továbbtanulnak", a "gyerekemet nem teszem ki" és hasonlók. Teljesen hagyja magát kihasználni sajnos.

egyrészt.. másrészt nagyon hibásak a szülők is, és nem csak a papa!!

attól mert ezt látta a gyerek, nem lesz ilyen, ha a másik oldal jó felé terelgeti, megérteti vele, hogy az a rossz út, és nem vezet sehová..

:(

Te hogy éled ezt meg?

Teljesen igazad van,és örülök,hogy ilyen jól ,és pozitívan látod a dolgokat.szerintem sok ember megirigyelhetné ezt a jó hozzáállást,így talán könnyebb is,mintha panaszkodnál.Bár persze néha az is jó,de hosszútávon ez sokkal jobban megéri,talán levesz egy kis terhet a válladról,ha belegondolsz ebbe,hogy van rosszabb helyzetű ember is.

Tetszik ez a hozzáállás:)

Anyámnak volt egy kedvenc mondása: "Örülj, hogy eldobtalak magamtól, mert ha nem teszem, akkor nem itt tartanál"

Én meg most mondom neki ugyanezt..örüljön, hogy eldobtam magamtól, mert ha nem teszem, nem itt tartana (nem lenne hajléktalan)

egyelőre nincsenek, barátom van, meg neki vannak gyerekei (meg tündéri szülei). szeretek velük lenni, akkor érzem, hogy milyen, amikor rendes családban van az ember.

egyébként ez kétélű dolog, gondolom, homokóra is ismeri ezt az érzést, hogy az ember megtanul ezzel a "hendikeppel" együtt élni, mindig arra gondolok, hogy mások betegek, fogyatékosok, rosszul látnak, vagy sose volt lehetőségük tanulni... nekünk egy ilyen hátrány jutott, ettől függetlenül úgy érzem, az élet nagyon sok mindennel kompenzált engem, főleg szellemi és érzelmi téren, alapvetően nem gondolom, hogy szerencsétlen életem van, sőt.

azt hiszem, vannak, akiknek sokkal rosszabb.

jó tudom, ez kicsit ilyen afrikában-éheznek-érv:D de nem árt tudatosítani, mielőtt az ember nagyon belelendül a panaszkodásba, hogy a világ egyes részein - vagy akár az embertől karnyújtásnyira - milyen szerencsétlen sorsok léteznek, és ennek megfelelően méltósággal, de a jobbra törekedve élni az életét.

Na befejeztem a filozofálást:D hol a topiknyitó? :)