Nem szeretem se a cicákat se a kutyákat!! (beszélgetős fórum)
Most kikapcsolom a gépet és húzok haza.
Vár a családom és a kutyáim.
További szép estét kívánok mindenkinek!
Erre én ugyanezt a példát tudom mondani,mint korábban: a kutya speciel nem feltétlen ideges veled, mert éppen rossz napja volt, és neked sem kell erőket mozgosítani arra, hogy mégoly bonyolult indokait megértsd.
:)
Ki merészelt ilyet írni?
Haladéktalanul gondoskodom a kivégzéséről! :))
bmkriszta!
Téged nem sejetlek hess hess hadjál békén.
Én nagyon szeretem mindkettőt, soha sem csalódtam bennük!
Az emberekkel sincs bajom, ha olyanok, akkor csak rájuk hagyom!
Persze, hogy így van. Dehát a kutyánktól, cicánktól nem is várunk el annyit, mint embertársainktól.
Viszont a feltétlen szeretet, ragaszkodás, ami árad felénk tőlük, sokszor kárpótol sok csalódásért.
Mondok valamit. A lányom 19 éves volt, amikor összepakoltuk, és elvittük egy országhatárral tovább, mert sikerült a felvételije az ELTE-re. A kutya nem gondolta, hogy egyből sikerül neki. Úgy gondoltuk, most megpróbálja, aztán még egy évig tanul, és azalatt csak hozzászokunk a gondolathoz. Dehát egyből sikerült, mennie kellett.
Itthagyta nekünk a cicáját, hogy vigyázzunk rá.
Komolyan nem tudom, hogy enélkül a cica nélkül hogyan vészeltük volna át a helyzetet. Így szegényre öntöttük rá minden aggodalmunkat és szeretetünket. Jól viselte.:)
Sokan mondják: a kutyájukban sosem csalódtak, emberben viszont annál többet.
S ebben lehet valami.
"hogy sokan jobban szeretik az állatokat az embereknél"
Igen, ez már inkább vitatéma lehet. Mert tényleg vannak, akik így gondolkodnak. Én nem szeretem jobban az állatokat, nekem az emberekkel sincs semmi bajom.
Nem is én kezdtem az összehasonlítást, ha megnézted, a téma abból indult ki, hogy sokan jobban szeretik az állatokat az embereknél, erre írtam, hogy lehetetlen összehasonlítani a kettőt, mert teljesen más platform, és ezért teljesen máshogyan is kell és tudunk viszonyulni emberhez és állathoz.
Magyarán, ugyanarról írtam, mint te, az, hogy az állatok külön személyiségek egy magától érthetődő dolog.
Dehogy!
Éppen azt írtam, hogy nem adnám a kezedbe a ... nyakam! :)
Szerintem a szeretetet nem kell összehasonlítani. Mint ahogyan azon sem filozófálgattam soha, melyik családtagomat szeretem jobban. Pedig őket is másként szeretem. Másként szerettem a szüleimet, másként a férjemet, másként a gyerekemet. Természetes, hogy a velünk élő állatot is másként szeretem.
Viszont volt nagyon kedves jóbarátom, akinek persze soha nem volt kutyája-macskája, és aki kissé értetlenül nézett rám, amikor elsírtam magam az elveszett cicám miatt. "Dehát csak egy macska, kerítek neked egy másikat, ha annyira hiányzik." És komolyan nem értette, hogy nem "csakegymacska", ami hiányzik, és hogy egy másik cica nyilván idővel pótolja a hiányt, de nem pótolja azt a bizonyos macskát.
Hát én erre gondoltam.:)