Nem kíván a férjem, de már én sem akarom (beszélgetős fórum)

Bakker, nekem nincs hitelem, se stressz, se keksz.:)

Persze, igazad van, de valamerre el kell indulni, hogy megtaláld az okot. Mellesleg lehet akár az is ok 100%-ig, ki hogy reagál rá. Van aki a bajban még többet vagy együtt a párjával, van akinél meg leredukálódik akár 0-ra is.

Sziasztok!

Bocs, hogy újként belelocsogok, de a közel 60 oldalnyi hozzászólás 3/4-ét végigolvastam, így - többé-kevésbé - megismertem mindenkit (aki azóta még nem töröltette magát).

Azért kukkantottam be ide, mert én is válthattam volna klubtagságit korábban, de tulajdonképpen megtapasztaltam mindkét oldalt is:S

Az első férjemmel beiratkozhattam volna ide a klubba nyugodtan, a mostani párommal viszont leginkább én voltam (azt hiszem) a hibás. Ettől függetlenül 13 és fél évnyi együtt élés és 4 gyerek után (kettő saját gyártmány, egyet hozott a párom és egyet közösen hoztunk össze:), elmondhatom, hogy a majdnem totál behalt kapcsolatunkat sikerült olyan szinten rendbe hoznunk, hogy a drágám most 40 után közölte: esze ágában sem lenne még egyszer 20 évesnek lenni:)

Az első házasságommal dettó az volt, mint Annybaby-nek és Pannika1-nek. Talán majd leírom, most kicsit hosszú lenne:)

Angeleyez-nek annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy én egyetlen dolgot bántam meg a 7 év házasságom alatt: hogy nem voltam hajlandó félresétafikálni! Legalább addig is jól éreztem volna magam:) Tehát ne legyen lelkiismeret furdalásod, bár érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy talán jobb lenne a férjed nélkül, akár a mostani szerelmeddel, akár csak a gyerekkel egyedül...

Annybaby! Egy aranyos, karakán nő vagy, de a legnagyobb hibád az, ami nekem is volt anno az ex-férjemmel: szereted, sőt szerelmes vagy belé és pont emiatt mindenben felelősnek érzed magad és képtelen vagy cserben hagyni. Nekem a házasságunk 2. évében jutott eszembe a válás gondolata, de 3 dolog tartott vissza:

1. szerettem a dögöt, ugyanannyira, mint az elején

2. nem akartam cserben hagyni (közös kégli nem volt még)

3. úgy éreztem nincs jogom megfosztani a gyerekeket az apjuktól (ő volt az anno aki nagyon gyereket akart, így mikor 17 évesen az első fogamzásgátlóm kikísérletezése alatt teherbe estem, ő volt az első aki a plafonig ugrált örömében, 9 hónappal a kisfiunk születése után pedig már úton volt a kislány is az öröme határtalan volt), mégis ő volt az, aki jottányit sem foglalkozott velük. Sokszor már aludtak a törpék, mire hazaténfergett az anyjáéktól...

Ő még csak nem is dolgozott, de szex az sehol, mert mindig fáradt volt. Én marha, meg este, miután lefektettem a törpéket dögbe vágtam magam, smink, harisnyatartó, kiskutyafüle. Nem mondom, hogy ez nem hozta meg az eredményt, de idővel felhagytam vele. Nem egy nagy élvezet (sőt semmilyen), ha az emberre félig beakasztva rámásznak, fűrészelgetnek párat, aztán mire belejönne az ember lánya, addigra apuci már dolgát végezve hortyog:S

Még 5 év kellett ahhoz, hogy levetkezzem a lelkiismeretem és annak ellenére, hogy még 7 év után is úgy szerettem, mint állat, egy este összecsomagoltam és közöltem vele, hogy akkor most én jobbra, ő balra. Ha nem kell együtt élni velünk, talán rájön érünk-e valamit? Mindezt úgy, hogy semmi biztos nem volt a hátam mögött, sem saját házunk nem volt, akkor éppen munkát kerestem, szerencsére találtam is és még mindig csak 25 éves voltam két gyerekkel (7 és 6 évesek). Az ex akkor volt 32.

Beledöglöttem a dologba, mert azért a szerelem nem olyan, amiről úgy döntök, hogy mától leszokok róla! A gyerekekkel szemben a lelkiismeret furdalásom hatalmas volt, viszont a lelket is ők tartották bennem.

A férjemmel szemben meg semmi lelkiismeret furdalásom nem volt, mert miután külön költöztünk becsajozott, a hátam mögött felhalmozott tartozások meg rám maradtak.

Hogy mikor szerettem ki belőle? Soká... Minden nap jött, olyan volt mint a házasságunk elején. A gyerekekkel sokat foglalkozott, sőt! Érdekes módon én is kívánatos lettem hanyatt-homlok, pedig addig sem hanyagoltam el magam. A különköltözésünk után többet szexeltünk, mint korábban bármikor. Aztán egyszer csak rájöttem mekkora lúzer vagyok! ÉN VAGYOK A FELESÉG ÉS VELEM CSALJA A BARÁTNŐJÉT! Ez a felismerés elég is volt ahhoz, hogy az évekig imádott pasiból kiszeressek. Utána már nem volt semmi köztünk.

Ő tulajdonképpen még ez után is nyugodt volt, azt hitte, majd idővel lenyugszom és visszahívom. Le is nyugodtam, de a világ is kinyílt előttem. A gyerekek kaptak egy nyugodt, kiegyensúlyozott anyut.

Egyébként az én férjem sem járt félrekufircolni, ezt ő is a mai napig eskü alatt vallja (pedig 13 évvel az után, hogy elváltunk nem oszt-szoroz, én pedig sose kérdeztem). Biológiai szükségletei voltak néha, de azt meg elintézte a gyors numeráinkkal, vagy saját maga pikk-pakk.

Baccus, csak beköszönni akartam, de egy fél kisregény lett belőle:S

Hát igen, ráadásul hamarosan szexualitásod csúcsán leszel, bár jelen esetben idézőjeles is lehetne a csúcs, hehe.

Nincs valami, ami nagyon faragja, stresszes munka, vagy bármi? Bár ez se minden esetben lehet ok.

Nem nagyon olvastam vissza, elnézést.

Á, annyit nem fájhatott, az giniszrekord' lenne.:)

Meglepődve olvasom ezt a fórumot, jobbakat kívánok.

Üdv a klubban!:-(

Én ezt nem értem,mi lett a férfiakkal???

Ezt a kérdést én akartam kiírni :)))

Úgy látszik, nem vagyok egyedül a problémámmal.

Keríteni kéne egy jó pasit, de honnan??

Ez azért nagyon jó, mert tudom, hogy a férjed akarja is most a szexet. Így remélhetőleg menni fog.

Nálunk azonban hiába beszéljük meg újra és újra, és rágjuk át, és szembesítem a dolgokkal, vagy nincs konklúzió, vagy azt mondja, hogy majd lesz jobb, de aztán SEMMI NEM VÁLTOZIK.Ő a 1-2-3 hónap szexkihagyást is egy-két hétnek érzi! ://///

Azt hazudják, hogy azért hazudtak, hogy megkíméljenek, vagy mert majd ők megoldják. Pedig csak azért hazudtak, mert így sokkal kényelmesebb, nem kerülnek konfliktus helyzetbe. Nem minket, hanem magukat kímélik ilyenkor, ez teljesen egyértelmű.

Ja, és az utolsó vérig hazudnak, még a bizonyítékok feltárásakor is finomítanak.

Én is ez miatt vagyok ki.

Hazugsághegyek, hogy "megkíméljenek", közben sokkal inkább magukat akarják fényezni, aztán meg ha kiderül, még nekünk kellemetlen. :S

Már igyekszem nem venni tudomást a negatív dolgokról. A fontos dolgokra figyelek, koncentrálok, és amíg nem gördít elém akadályokat, addig én sem szólok.