Nem bírom tovább.... (beszélgetős fórum)
Azért voltál tapintatlan, mert te, indítottad a fórumot, te nyígsz, hogy nem bírod.
Nem illik visszakérdezni, hogy de neki mennyi a baja, hány éves?
Azt szokták mondani, aki sír, hogy nincs neki, kevés van neki a javakból, el kell venni, aki hallgat annak adni.
Aki nagyon beteg, és volt itt a Hoxán is jócskán sajnos, azok méltósággal viselték a nagyobb betegségeket, fájdalmakat. Többen végig dolgoztak szinte a halálukig, hogy tereljék a figyelmüket a bajukról. Más meg önmagának generálja, mert minden lélegzetet, szívdobbanást figyel magán, önmagát hergeli bele, hogy szinte naponta éli meg a haláltusáját, ahelyett, hogy azt mondaná, minőségi életet élek azért is. Ha az van megírva menni kell, megyek.
Amíg van kedved vitatkozni, addig nem féltelek, még nem adtad fel. :) Nem is kell, gyógyulj meg!
2 hete férjemnek eltört a csuklója munka közben, meg is kellett műteni, hetekig munkaképtelen, nagy fájdalmakkal....
Jött az egyik ismerősöm, és előadta, hogy a férjemnek mennyivel jobb, hogy eltört a keze, bezzeg neki huzatot kapott a válla, és valami rotoros (vagy ilyesmi) betegsége lett és hogy hetekig milyen fájdalmai voltak :D :D :D
Láttam, amit írtál, és a versenyzés nem a legjobb szó rá, de határozottan hajaz egy ismerősömre, akinek bármit mondasz, neki sokkal rosszabb.
És hát mindezt a férjed éli át,lehet hogy ő egész másképp adná elő ezt a nagy erejét, nem mintha el akarnám venni az érdemét.
Elnézést, de ez a "csak akarni" kell, ez nálam kiveri a biztosítékot, főleg, hogy nem látunk a másik életébe...
és egyáltalán nem mindegy, hogy hány évesen éli át illetve mennyi idő óta cipeli a betegségek terhét valaki.
Tényleg nem. Egy sétát kellene egy ilyen embernek tenni a Tűzoltó utcai Gyermek Klinikán, ahol a csecsemőtől a kamaszokig találhatók nagy fájdalmakkal élő és mégis tűrő, élni akaró gyerekek, akik felnőttebbek a felnőtteknél sokszor.
És napi szinten találkozom ilyen-olyan betegekkel, Kálmika hidd el, a legnagyobb betegek viselik méltósággal a fájdalmaikat.
Kedves Forumindito. Teljesen mindegy ki hány évesen beteg, de ha ez "megnyugtat" férjem jelenleg 37 éves, azaz baromi fiatal. A betegsége kb 22 évesen kezdődött. Egy ritka autoimmun betegseg végig söpört a testén, kinyirva mindkét veséjét amibe majdnem bele is halt. 23 évesen dializisre kellett járnia majd vese transzplantacion esett at, a vese kb 12 évig működött majd leállt, lassan 4 éve újra dializisre jár és várjuk a csodát, hogy mikor kap vesét. Időközben számtalan sikertelen kéz műtétje volt mert a dializishez egy speciális ér osszekotest csináljak, 5szor műtötték a kezét majd végül arra jutottak nem megfelelőek hozzá az erei és beraktak allandora egy kanult a mellkasaban.
Heti 3szor jár dializisre, 3x4 ora, mellette dolgozik, sokszor colt kórházban extrém magas vérnyomással, sokszor van rosszul kezelés után. Napi 1-1.5 liter folyadékot ihat mert nincs vizelete, mivel a vese nem szűr ezért a méreganyag az egekben van amitől ízületi fajdalmai vannak és gyomor problémái.
Nem adja fel, nem panaszkodik, SOHA!!!
Az én szememben egy hős, kevesen bírják ekkora erővel végig csinálni mindent mint Ő, ezen kívül helyt áll a munkahelyén, itthon amiben csak tud segít.
Aki azt írta mindenki másképp visel el dolgokat, igen ..ez így van ám szerintem legtöbben hál Istennek bolhabol csinálunk elefántot, mellette én is megtanultam mi az az igazi fájdalom és probléma
Nem lenne szabad gyógyszerre inni.
Jobbulást!
Neked meg ahhoz nincs közöd, hogy mit kérdez a FI. Azt kérdez amit szeretne és egyáltalán nem mindegy, hogy hány évesen éli át illetve mennyi idő óta cipeli a betegségek terhét valaki.
A FI-nak szól a többi: valami alternatív gyógymódot nem próbáltál? Mi lenne, ha próbaképp elhagynál 1-1 gyógyszert? Lehet hogy jobban lennél. Nem akarok bele szólni és nem is értek hozzá de a gyógyszerek sincsenek túl jó hatással a közérzetre. Pl. talán a szédülésed is valamelyiktől van de nem tudom, csak ötletelek.
VAgy meg kellene próbálnod valami természetgyógyászt, hátha ők tudnának valamelyest segíteni.
A másik ötlet az, hogy talán jó lenne egy olyan barátot vagy barátokat szerezni akik hasonló cipőben járnak vagy legalábbis nagy terhekkel küzdenek. Talán együtt könnyebb lenne az élet, ha folyamatosan meg tudnátok osztani egymással a gondjaitokat.
Ha az orvos és te sem találsz megoldást, mit vársz ettől a fórumtól?
Ha azt írják vágj eret magadon, megteszed?
Ha azt mondom ne foglalkozz vele, kösd le magad valami hobbival, vagy munkával, megteszed?
Nem hiszem. Most is biztos arra gondolsz, te vagy a világon a legszerencsétlenebb.
Tégy belátásod szerint, sok dolog tényleg rajtunk múlik.
Bocs, hogy beleszólok, de...
Nem hiszem, hogy bármit is változtat a te helyzeteden, ha Pasionella történetesen azt válaszolja, hogy a férje idősebb, mint Te vagy, és hogy a betegségeinek száma, súlyossága nagyobb (vagy kisebb) mint amivel Te bajlódsz.
Mindenkinek a maga keresztjét kell vinnie.
tudom,mindenki a magáét érzi a legnehezebbnek. 43 éves múltam. 13-14 éves korom óta szorongásos depresszió amire rengeteg gyógyszert kipróbáltak mire beállt ez a 3 féle amit már míg élek szednem kell. mellesleg áramos kezeléseket is kaptam,mert nem bírtam mozogni sem beszélni.-. aztán 2009-ben erős fejfájások miatt mr vizsgálat agykamra szűkületet mutatott ki,szintén csak fájdalomcsillapító a megoldás. agyalapi mirigy jóindulatú daganata,ami miatt hormonzavarom van.
vérnyomásproblémák,pajzsmirigy-alulműködés,pajzsmirigy-ciszta,petefészek ciszta és mióma és a rengeteg gyógyszer vagy tudja a franc mi miatt szinte állandó szédelgés amin nem tudnak segíteni.hát,csak ennyi..