Nem bírom!!! (beszélgetős fórum)

"A jó anya sosem hiszi el magáról, hogy jó. ;) "

Lehet, hogy mégsem vagyok annyira szaranya? :D

Nyugodj meg! Nincs veled semmi gond, nagyon sokan vannak így rajtad kívül is, de nem merik felvállalni amit éreznek, mert attól félnek, hogy mit szólnak mások.

Ne akarj tökéletes lenni, nem kell a lakásnak állandóan ragyogni. Míg a nagyok oviban vannak, próbálj minél többet pihenni. Oszd el a teendőidet, hétköznap elég, ha főzöl, hétvégén pedig vond be a párod és a fiukat is a munkába!

Nagyon jó játék a gyerekeknek, ha mindent összeraktok egy kupacba a szoba közepére és utána egyesével vissza mindent a helyére. Így legalább szórakozva tanulják meg, hogyan rakjanak rendet.

Havonta legalább egyszer csináljatok gyerekmentes programot a férjeddel!

Minden jót!

Ja és anya csak egy van mégha nem tökéletes akkor is! - ezt ne felejtsd el.

Így van.

Erre szoktam azt mondani, hogy a házimunka az, ami akkor látszik, ha nincs elvégezve.

Egyébként meg tényleg lopj Magadra egy kis időt, mert így valóban felőrölnek a hétköznapok! Aztán, ahogy nőnek, könnyebb lesz - illetve más dolgok miatt lesz nehéz. :) (Tudom: 20, 17, 12 éves gyerkőceim vannak.) Én is éreztem így - de hányszor?! -, mégsem hiszem, hogy "meg kellett volna állni 1-nél"! A jó anya sosem hiszi el magáról, hogy jó. ;)

Kitartás!

Nincs mód rá, hogy egedül legyél pár napot? Vagy legalább néhány órát?

Még az is megoldás, hogy beveszed a lesz@arom tablettát és elfogadod hogy négy hím mellett nem lehet patent rendet tartani;)

Meg bejött a november, én is most depisedtem be. Nálunk is nagyon nehezek a hétvégék, ráadásul nekem a férjem sincs itt se este, se szombaton..

Nekem 3 hetes a legkisebb, de valahogy az tartja a lelket bennem, hogy ugyanakkor tudom, hogy mennyire hamar felnőnek.. Egyébént meg citromfű, Sedatic, meg ilyesmi, hogy a nehéz pár héten túljussál..

És ha van módod, tényleg szerezz segítséget, az nem szégyen. Nekem most van egy "Otthon segítünk" alapítványos nénink. Objektíve nem egy nagy dolog, mert heti két órát van itt, de a gyerekek imádják, neki nincs más dolga, minthogy játszon velük, vagy éppen szépen nyugodtan megfürödnek együtt... Nekik nagyon sokat jelent, én meg legalább addig csak egy-két dolgot csinálok egyszerre, és nem ötöt.

Biztos vagyok benne,hogy a legtöbb anya pont így érzi,és közben szereti/szeretitek a gyerekeiteket.De objektíven nézve nagyon fárasztó 3 kicsit nevelni.

Amikor oviban vannak,szánj időt csak magadra,legalább heti 2-3 szor 1 órát.nem kell ragyogni a lakásnak.

Pakold el mélyebbre a játékokat,amit ritkábban használnak,annyival is kevesebb pakolnivaló

Most olvasom a cikkedet (2009.12.21)...hát...nem csak a gyerekekkel van a gond ezek szerint. :-(

vagy ez már megoldódott? lehet nem is a gyerekekkel van a gond, hanem úgy mindennel?

Akkor ez a világon mindenkire igaz. Olyan többgyerekes nincs, aki hosszabb-rövidebb ideig ne ment volna át ezen a szakaszon. Attól lesz jobb, hogy igenis van kiszállás, mert az igényeket, adott esetben a családi kapcsolatokat kell kicsit átrendezni, meg a saját fejben rendet tenni, hogy mi is a fontos valójában. Ettől lesz ez a dolog több, hogy dolgozni kell vele, hogy jobb legyen.

Meg a gyerekek felnőnek hamar, a kicsi mehet bölcsibe, oviba jönnek újra a dolgos hétköznapok, az a legtöbbeket hamar helyrerázza.

Úgyhogy nem kell dramatizálni.

És a nagyok nem járnak oviba?

a férjeddel próbáld megbeszélni, hogy vigyázzon rájuk egy kicsit, mert bele fogsz őrülni amire a házasságod is rámehet. nagyon ismerős érzés ez egyébként, én visszamentem dolgozni a megőrülés előtt, de most meg az a baj h nincs időm a gyerekre, szóval csöbörből vödörbe :-D

Semmi másra nincs szükséged, mint egy pár napot pihenni!!!

Beszélj a férjeddel! Meg kell oldanotok, hogy kikapcsolódhass. Elfáradtál, kiégtél. Ez senkinek nem jó. Minél előbb lépjétek meg!

Sziasztok!

3 pici fiú anyukája vagyok (6 éves, 4 éves, és 10 hónapos), és úgy érzem, hogy nem vagyok jó semmiben sem. Nem tudok rendet tartani normálisan, nincs türelmem a gyerekekhez, és a férjemhez meg pláne...kudarcot vallottam azt hiszem. Minden nap megcsinálom a dolgom, és nem látszik meg semmi!!!

Nap végére megint mindenhol ruhák, csetres szemét és retek mindenhol :(((((((

Mi a megoldás??? Akkor van rend, ha nincsenek itthon...akkor minden ragyog. Segítségem nincs sajnos. Néha úgy érzem, nem bírom már, kiakasztanak a fiúk...nem tudom őket lekötni, unom már az együtt játszást, nem élvezem, és most ítéljen el aki akar, de ez van. Legszívesebben itthagynék mindent, és elmennék vhová ahol egyedül lehetek.