Nem akarok gyereket. (beszélgetős fórum)

Egyetértek. Mi is megbeszéltük, ha úgy adódik, hogy már nem megy egyedül, beköltözünk valami otthonba. Olyanba, ahol önálló lakrészünk van, a saját életünket éljük, és közel a segítség.

Szó sem lehet arról, hogy a gyerek azért ne élje a saját életét, mert a mienket kell élnie.

Pont az az igazi öröm, hogy NEM kell ránéznem egyetlen gyerekre sem 😂

De ez tényleg nagyon gáz, szerencsére mostanság talán már kevésbé tabu gyerektelennek lenni, de még így is hihetetlen hogy hogy kiakadnak rajta olyanok, akiknek különben semmi köze hozzá, meg ha szülnék is, a gyerekhez se lenne...

22 èves voltam mikor kezembe nyomták a meddősèget igazoló papírokat.

Elfogadtam. Időbe telt.

Èltem, jól szórakoztam mikor 25 èves koromban valami gyanús lett..

6 hetes terhes voltam.

Alig 2 éves volt,mikor a pofámba vágták,hogy egy utolsó önző szar vagyok ha nem szülök neki testvèrt...

Egyke maradt.

A saját kölyköm ès a 2 keresztgyerekem imádom. Tűzbe megyek mind a háromèrt,de más kölyköktől kiráz a hideg.

Te még szerencsés vagy ,hogy csak azt kaptad a "képedbe",hogy meg fogod bánni.

Nekem lazán megmagyarázták ,hogy akkor nincs semmi boldogság az életemben,és el sem tudom képzelni hogy mit jelent az igazi öröm ,mikor ránézel a gyerekedre.

Miért ilyen f@c némelyik nő ? Érthetetlen.

Imádom a testvéreim gyerekeit,de a többi hidegen hagy.

Akkor ne vállalj, ennyire egyszerű.

Nem törvényszerű, hogy az életünk csak gyerekkel lehet kerek.

Nekem van, de minden különösebb indoklás nélkül el tudom fogadni, ha valaki más utat választ.

Tényleg nem vicceltem. Megeshet, hogy nem lesz akkora szerencsénk, hogy hirtelen becsukjuk a szemünket. Hanem teszetoszán eléldegélünk 10-15 évet úgy, hogy nem tudjuk ellátni magunkat. Nem várhatjuk el, hogy törölgesse a fenekünket, otthagyva a munkáját. Megbeszéltük, mi oda költözünk, amit ő választ. Azért ne valami 8 ágyas elfekvőt...neki az itteni anyagiakra nincs szüksége, égessen fel mindent, megyünk.

Régen röhögtem volna, sajnos mostanra rájöttem, ebbe mindenki belefut élete végén, akár van gyereke, akár nincs.

Ez igaz. 🙃 A lányom monda is egyszer, miközben fenemód' neveltem, hogy fogalmazzak finomabban, mert ő fog dönteni arról, hova dugnak be 😎

A fiam alig lehetett több 5-nél, amikor közölte, hogy alkotmányos joga, hogy vacsorát kapjon. Nagyjából másfél órás alkudozás és válogatás után, amikor azt mondtam, hogy húzzon fürdeni és aludni, nincs vacsora, ez nem egy étterem. 🙃

Azóta mindkettőből családi szállóige lett.

"Egyébként nem értem, hogy egyes kérdéseknél miért annyira érzékenyek az emberek."

Mert nem lehet tudni, hogy mi van az érintett életében. Lehet, hogy meghalt a gyereke, lehet hogy a terhessége szakad meg, lehet, hogy elvesztette a férjét, és mással nem akar. Lehet, hogy nem válaszol, de a kérdés megnyomhat egy gombot, felszakíthat egy gyógyulófélben lévő sebet.

Ami a fizetést/bevétel illeti, csak olyannak szeretem megmondani, akiről tudom, hogy az övé több. 😎 Egyszer itt valahogy szóba került, akkor megmondtam, azt mondták, hazudok.

Látod neked sincs konkrét magyarázat, csak hogy kell, aranyos.

Fogadjuk el, hogy aki nem szeretne gyereket annak sincs magyarázata.

Én tudom, hogy miért van gyerekem!;)

A bátyámnak lett először. És amikor megláttam, azt mondtam, hogy nekem is kell egy gyerek. Nagyon aranyosnak láttam, ami valószínű, hogy az elfogultságomból eredt és semmi másból.

Férjet viszont nem szerettem volna, de lett.;)

Én erre nem tudok magyarázatot adni, mármint, hogy miért nem akartam férjet. Egyszerűen nem akartam.

A fogamzásgátlás modern módszerei rendelkezésedre állnak!😁

Élj vele bátran...😅

Én se szoktam kérdezgetni.

Van két kolléganőm, akiknek nincs gyerekünk és 40 felett vannak. Sosem kérdeztem rá, hogy miért döntöttek így, végül is elmondták maguktól.

Egyébként nem értem, hogy egyes kérdéseknél miért annyira érzékenyek az emberek.

Én simán válaszolok rá és egy kicsit sem zavar.

Ha meg olyat kérdeznek, akkor megmondom, hogy miért nem válaszolok rá.

A fizetés kérdése is ilyen. Ha a mellettem ülő megkérdezi, akkor neki nem válaszolok, csak annyit mondok, hogy titkosak a bérek;)

Ha viszont a szomszéd vagy rokonom, vagy barátom, akkor megmondom.

Persze, a szomszéd azért necces. Neki lehet, hogy azt mondom, hogy magánügy.

Szerintem sincs. Én pl. soha nem akartam. Úgy is mentem férjhez, hogy nem lesz gyerekünk.

Aztán egyszer baráti körben vendégségben barátoknál, miután egy délutánt eltöltöttünk a gyerekükkel, egymásra néztünk, hogy wooow, legyen nekünk is egy ilyen cukiság. És szinte azonnal lett is. Aztán akartuk, hogy legyen egy második is, mert annyira cukira sikerült az első. És nagyon szeret az élet, mert a lány után egy fiú jött.

Te miért akartál gyereket? Meg tudod magyarázni?

Nekem úgy hogy van gyerekem sem tudnám megmagyarázni, hogy miért "kellett". Vagyis nem "kellett" csak "véletlenül" lett, előtte gondolni sem gondoltam rá aztán meg szó sem lehetett róla hogy ne legyen, így megtartottuk, ebben abszolút egyetértés volt apukàval, én nem bántam meg, remélem a történet többi résztvevője sem.

Gyerekkori barátnőm idén lesz 40, mindene megvan, jóarc férj, ház, pénz, karrier. Nincs gyerekük, sosem kérdeztem miért nincs. Meddőségi kezelésre nem járnak, egészséges, aktív emberek, soha nem is hozzák fel a témát, pláne nem kérdezik meg a szülőktől hogy nekik miért kellett gyerek. Élik az életüket. A mi (családi, baráti társaság) kölykeinkkel mindig jól kijöttek, tehát nem elutasítóak a gyerekekkel. Csak nincs gyerek és sosem firtatom, az is lehet hogy lesz, lehet nem lesz, a jövő titka és kizárólag rájuk tartozik.

Szerintem ilyenekre nincs is magyarázat.

Szerintem egy igazi döntésnek nincs oka, és nincsenek mögötte miértek. Csak egyszerűen minden zsigeredben érzed, mit akarsz.

Egyébként tényleg érdekes, hogy ezt a kérdést bárkinek, bármilyen helyzetben felteszik az emberek - nyugdíjasok, szomszédok, kollégák, távoli rokonok. Ha van, akkor mikor jön a tesó?

De a világ bunkója az, aki megkérdezi a másiktól, hogy mennyi a fizetése. 😎

Köszi, hogy leírtad!

Teljesen megértelek, mert bár én tudok mit kezdeni egy gyerekkel, de képtelen vagyok minden gyereket szeretni:DDD

És én sem voltam az a terhes nő, aki már akkor is szerette a saját gyerekét, amikor meg sem fogant. Idő kellett, hogy megszeressem;)

Elláttam, vigyáztam rá, de kellett idő, mire odajutottam, hogy imádom;)

Azért kérdezem, mert érdekel, hogy miért dönt így. Persze, az is érdekel, hogy miért akar valaki, de arra van válaszom, mert ugye van gyerekem.

Nem azért kérdezem, mert rá akarom beszélni. Eszembe sem jut, csak pusztán az, hogy miért?

Egyébként az is érdekelne, hogy az aki nem akar gyereket és esetleg egy olyan párja lesz, aki akar. Fog e változtatni a döntésén vagy elfogadja e majd azt, hogy emiatt elhagyják.

Azt tudjuk, hogy van olyan nő, akit azért elhagynak, mert teherbe esik....