Nehezen barátkozok (beszélgetős fórum)
szia erzsike!mindenki mas!
én szeretem a magányt,pár szó reggel egy-két szomszéddal.én tudom,nekem mi a jó,senki más ne mondja meg.
pedig nyitni kell az emberek fele kulonben maganyos maradsz!
Nehezen baratkozom,attol felek valakit kozel engedek magamhoz es csalodni fogok.,nincsenek baratnoim.Van harom unokam ketto egyettemen Nagyvaradon a kisebbik unokam 10-es tanulassal van lefoglalva.
Könnyen ismerkedem, de nem engedek sok embert magamhoz közel. :)
Ne görcsölj rá, csak élvezd az ismerkedést. :)
Szerintem is ez a legnagyobb egy barátságban. Kígyót melengettem... Nincs szükségem ilyen barátnőkre. Nem tudom, hogy mi vezérli őket. Mit akarnak bizonyítani?
Jó, hogy megszabadultál tőle.
Én munka után haza rohanok, nem programokra. És legtöbbször azért a saját dolgommal vagyok elfoglalva... Így annyi minden velem nem is történik (szerencsére, de azért így is elég). Unalmas, de én imádom így az életem!
Valójában nincsenek sem kritériumaim sem meghatározásom rá.
Vannak akiket közelebb érzek magamhoz és az érzelmeimről is beszélek velük és hasonlóan engem is érdekelnek az ő gondolataik. De akik nem állnak ilyen közel hozzám nevezném csak haveroknak. Velük is tudok órákon át beszélgetni nem csak magunkról. Zenéről, politikáról, a gyerekekről, munkahelyről.
Fura nekem, mikor valaki azzal jön, hogy barátkozna. Ez nálam sosem volt elhatározás, szándék.
Jöttek, mentek az emberek, az ismerettségek, barátságok. A különböző életszakaszokban másak és másak.
De ha évekig nem beszélek valamelyikükkel és egyszercsak felhívjuk egymást vagy találkozunk ugyan ott folytatjuk.
Ha valakinek volt már barátja, akkor hívja fel nyugodtan.:)
bennünk sem volt sok közös,ő beszédes volt,én kevésbé,ő társaságkedvelő,én nem,se azért jól elvoltunk.csak mikor rá akart beszélni dolgokra,az már nem annyira tetszett.én tudom,nekem mi a jó.a lányomék,a húgomék,bár ő is néha kiakaszt,mondja,csak mondja.
Számomra már többet jelent 1 jó beszélgetés, mint bármilyen program. Volt így, aki azt mondta, hogy akkor ne baratkozzunk mert nincs bennünk semmi közös, és kellenek a közös élmények, amiket én nem tudok megadni...
Viszont régebben, mikor megismerkedtunk a férjemmel, az összes barátnőm eltűnt, vagy soha nem ért rá. Vagy furcsa lett. Így aztán nem maradt senki, mikor költöztünk. Talán könnyebb is volt így.
ja,bocs a fölöttit neked szántam.
talán 10 éve volt egy barátnőm,néha órákig beszélgettünk a boltjában,mondom,jobb vagy,mint egy pszichológus.a lánya az is lett.de mindenáron rám akarta erőltetni,menjek sétálni velük,klubokba,mert az jó lenne nekem.nem akarta megérteni,hogy teher,büntetés lenne nekem.egyedül jobb.aztán bezárt a bolt,vége is lett.
Igen 🙃 nehezen. Inkább csak jó ismerősök vannak, elvarasok nélkül. De engem amúgy is fáraszt a sok beszéd, pletyka, kimozdulni is csak ritkán szeretek. inkább jól elvagyok a saját kis világomban. Természetesen a családom kivétel!
Nagyon-nagyon sok összetevője van egy barátságbak szerintem, ráadásul mindenki számára mást jelent.
Hogy én kit tartok barátnak? Pl. ha megkérdezi hogy vagyok, látom rajta, őszintén érdekli a válasz. Hasonlóan gondolkodik mint én. Úgy érezzük, egyenlőek vagyunk.
Az a barát aki akkor jön amikor mindenki más megy. Annak ellenére szeret, hogy közelről ismer. Törődünk egymással, megértjük, támogatjuk egymást, és hirtelen ennyi, de nincs is időm többet filozofálni ezen.
Az biztos hogy barátság akkor tud kialakulni, ha kölcsönös a szimpátia egy sokadik találkozás, beszélgetés után is.
Te kit tartasz barátnak? Számodra mi a barátság?
Ezt a legnagyobb görénységnek tartom.
Nekem csak olyan volt régen, akivel neten beszélgettem. Beszabadult egy barátnőm, mert megadtam a chatszoba címét. Kifejezetten erre az illetőre vetette rá magát, éjjel-nappal dumáltak, ki tudja kiről-miről. Onnantól kezdve egyik sem kellett.
szerintem féltékeny volt rám.neki kellett volna az a férfi.a férjével rossz volt a házassága,azért ment hozzá,hogy meneküljön otthonról.
Nekem is volt egy ilyen barátnőm. Legjobb barátnőből legnagyobb ellenség lett. Pasi-ügy. Mindig az enyém kellett neki. 🙄
Egyetlenegy barátnőm van, de vele már 65 éve tart a barátság. Töretlenül.
Időközben voltak ugyan körülöttem más "barátok" is, de ezek a kapcsolatok nem maradtak meg.
Válasz a feltett kérdésre: igen, a jelek szerint másnak is nehezen megy.
a szomszédokkal a köszönés,egy két szóig jóban vagyok, nagyon régen volt egy barátnőm,akiben roppant nagyot csalódtam.ha találkoznánk,nem is köszönnék neki.de hálistennek nem.
Olvasva a hozzászólásokat felmerült bennem a kérdés: kit tartottok ti barátnak? Mi is a barátság?
Igen, nehezen megy. Mindenkivel jóban vagyok, szomszédok, kollégák, de ők nem barátok.Én azt figyeltem meg, akinek van családja, a legtöbb esetben el vannak és összejárnak, összedolgoznak maguk között, nekik nem hiányoznak "idegenek". A kollégáktól hallom, hogy pl. együtt wellnessesnek valakikkel, vagy hasonló pénzt igénylő szórakozást találnak ki. Szerintem, ha valamelyik nem bírná anyagilag, egyszerűen kikerülne a körből és ennyi.Nagyon nehéz, nem felületes kapcsolatot kialakítani, mert én arra vágyom.Nem kell sok barát, egy már van, aki nagyon messze lakik,de jó lenne, ha akadna még. Egyébként igaznak tartom azt a mondást, hogy "akinek sok barátja van, annak egy sincs".
Ez így normális szerintem. Ott vagytok egymásnak.🙂
Jaaj, enyém sincs itthon. Bár legalább az országban 🙂 Júniusban találkoztunk. Férj kézközelben, ez tény, ő egyben cimbi is. Van, mikor sokat beszélünk, máskor mindketten csendben elmolyolunk valamin.
A te környezetedben is olyanok élnek, akikkel nem lehet. Hozzám képest annyival vagy jobb helyzetben hogy neked legalább van családod, tudsz kihez szólni. Nekem csak egy fiam aki mindig rohan ha itthon van. Addig látom míg leül enni, szinte távirati stílusban beszélünk és ennyi.
Életszakaszok vannak. Vannak akik eltűnnek és vannak akik visszajönnek. Persze aki nem barátkozós, az sok esetben egyedül van, ez törvényszerű.
Nekem pl. igényem nincs rá. Amit tapasztalok, messze nem barátság...meglát valaki, egyből az jut eszébe, mit tudna kérni tőlem, na ne 😀
Én barátkoznék könnyen, ha a környezetemben élne hasonló mentalitású ember mint én vagyok. 17 éve lakom itt, sokszor próbáltam itt ismerkedni, barátkozni, de vagy nem voltak erre nyitottak mások, vagy én vettem egy éles kanyart és menekülőre fogtam. Tényleg nem könnyű.
El kell menni dolgozni ( vagy másik munkahelyet keresni ) ott lehet találni barátokat,kollégákat,haverokat!
A régi barátaim mind elkoptak,ez ilyen sajnos....!
Tenni kell érte!
Igen, én is hasonlóan nehezen barátkozom. Idővel eltűntek a régiek, mindenkinek más irányba ment az élete. Azóta nem találok olyan helyeket, ahol hasonló gondolkodású embereket találnék akár csak egy beszélgetés erejéig. A barátsághoz pedig sokkal több idő kell+ bizalom.
További ajánlott fórumok: