Ne ítéljetek el, de feltétlen kell szeretni a férjem előző házasságából született gyermekeit? (beszélgetős fórum)

El se tudom képzelni, hogy ne szeressem a gyermekeit a szeretett férfinak. Ha őt szeretem, a gyermekeit is, mert az az ő vére is. És a felnőttnek kellene megoldani a problémákat.

Igaz, a volt feleséggel puszipajtások vagyunk, és tudom, ez a szituáció fehér holló.

Türelem, tapintat, intelligencia, lemondás. Nem mindig mások készülékében van a hiba.

Sajnos vannak olyan anyukák akik nem tudnak ember módjára viselkedni, nem hogy megbeszéljenek bármiféle problémát!

Inkább jobb megoldásnak tartják, ha ellene hangolja az uj feleségnek, még akkor is ha az a gyermeke rovására megy!

Sajnos minden ember más és más beállítottságú, így a megoldás sem biztos hogy létezik a problémára!

Zsani, az is lehet, hogy anyával vesznek össze rendszeresen és azért ilyen undokok mire hozzátok érnek..Szoktak mesélni? Iskola, barátnő, anyáról? Ha pedig nem lehet velük szót érteni,hagyd őket picit magukba. De mint írtam jó lenne ha apa is ott lenne velük, és a harmadikkal is. Te pedig "tündérkedhetnél" kedvedre...

Az jó ötlet, ha az anyukájuknak is küldesz néha-néha sütit, vagy bármit...

(kitartás!)

Egyet értek maximálisan.

Számomra teljesen elképesztő,hogy nők,akik talán maguk is anyák(vajon milyen anyák?!),hogy tudnak így gondoplkozni más,a párjuk gyerekéről.Ha az ő gyerekeikkel így viselkedne egy másik nő,a férjük új nője elviselnék?Mert bárki kerülhet ebbe a helyzetbe,ezt nem tudhatjuk sosem.De szerintem nem is tud normálisan gondolkozni az,aki egy kisgyereket képes okolni hibáztatni bármiért is,aki olyan dolgokat vár el tőle,amikre maga felnőtt fejjel is képtelen....

Én azt meg tudom érteni,ha valaki nem tudja szeretni elfogadni más gyerekét,de csak addig,amíg nem köti össze az életét olyan valakivel,akinek van.Onnantól már nem megérthető.Mert ezzel felelősséget vállalt valamennyire értük ő is.Ha bármi történne az anyjukkal talán intézetben kötnének ki?Mert szerintem az apjuk életében otthonában ugyan olyan helyük van nekik is,mint az apa másik gyerekének.

...tehát 1 napokról van szó általában...

Nem lehetne, hogy apa is ilyenkor itthon lenne és velük játszana folyamatosan? Elvileg nem te hozzád jönnek, hanem az apjukhoz!...és itt a bibi!! Nem az apjuk van velük és unják magukat, ezért kezdenek ki téged...

(de olvasom tovább a kommenteket)

Még nem olvastam végig a hozzászólásokat...

Én azt gondolom, hogy nem kell a pótmamájuk lenni, elég lenne ha barátnők" lennétek. Ha jól értem csak 7végenként van veletek? Az kb. 2 nap lehet - esetleg 1/2 1 nap - ennyi időt pedig muszály velük kibírnod. Próbálj a kedvükbe járni, és engedd el a füled mellett amiket mondanak, előbb-utóbb megunják. Süsd a kedvencüket, főzd a kedvencüket, csináljatok programot. Próbálj velük tanulni stb...

Ez a 2 gyerek (a kicsi a nagyobb példáját látva undok)még próbálgat, kóstolgat és ha azt látják, hogy nyeregben vannak", akkor ott is maradnak:))

Feltételes módban mondhatja, nyugodtan. Pl. hogy ebben a házban VISELKEDNI kell, és ha nem tetszik, nem muszáj jönni.

És nem a kistesó fejéről rángatni a sapkát úgy, hogy a zsinór majdnem megfojtja (mint Zsanília írta).

Nehogy már a gyereket ne lehessen helyretenni:(

... ez nekem is fura, hogy az anya nem akar egy hétvégét sem a gyermekeivel tölteni, amikor több időt tölthetnének együtt, nyugalomban??

De nem ismerjük a körülményeket..

Mindenesetre tényleg furcsa. De ebbe aztán tényleg nehéz lenne beleszólni, vagy akár Zsaninak..

Hát ez az,hogy el kellene szegény gyerekeknek magyarázni,és éreztetni velük,hogy szeretik Őket,és nem holmi nem kívánt koloncok náluk!

Az,ha a gyerekek forgatják fel a család életét,régen rossz,és arról sem Ők,hanem a felnőttek tehetnek.

Azt írja afórum indító,5 ill 11 évesek a gyerekek,és Ők 4 éve élnek együtt.Tehát,a nagy 7, a kicsi 1 évesek voltak amikor össze költöztek.Itt nem kamaszokról van szó,nekik kellett volna kialakítani az életüket a gyerekekkel.Nem mellesleg,az új közös jövevénynek Ők testvérei.Talán nem arra kelltt volna berendezkedni,hogy túl éljék Őket,hanem,hogy elfogadják szeressék őket,jól érezzék magukat együtt.Az anyával sem ártana normális kapcsolatot fenntartani,kommunikálni olykor.De ha nem lehet,a gyerekekkel akkor is alakulhatna másképpen,csak ehhez a felnőtteknek kell úgy hozzá állni.Lehet,hogy sok az ha minden hétvégén ott vannak,főleg ha az apuka hétközben kiveszi a részét tisztességesen a hétköznapi életükből,(de akár élhetnének velük is,elvégre az apjuk gyerekei is).Ha nem,akkor egy szavuk sem lehet.(Bár én anyaként nem mondanék le minden hétvégén a gyerekem társaságáról)Akárhogy is lehet csűrni csavarni,sosem a gyerek tehet ilyen helyzetekről!És nem rájuk hagyni kellene semmit,hanem családtagként bánni velük,felelősen gondoskodni róluk.Így vagy a házasság megy tönkre a gyerekek miatt,vagy az apa-gyerekek kapcsolata.Szerintem egyik sem jó,és nem kell választani normális esetben az apának a kettő közt.Habár én mindenképpen a gyerekeimet választanám ha ilyen döntés elé állítanának!

Én semmikép nem tudnék együtt élni egy olyan emberrel,aki nem tudja elfogadni a gyerekemet!

Másodjára én is kisgyerekkel mentem férjhez,és nekem ez az első és legfontosabb szempont volt,hogy a gyerekemmel jól kijöjjön a választottam,és el tudják egymást fogadni.Ha nem így van,az mérgezi a kapcsolatot is.Gyereket felelősséggel kell (kellene) vállalni,és ha már van,akkor igenis mindig Ő Ők kell legyen(ek) a legfontosabbak a szülők számára!Minden más csak utána,még egy esetleges új kapcsolat is.Mi dönthetünk az életünről, a gyerekek nem,ki vannak szolgáltatva a felnőtteknek.Biztos,hogy ez nehéz helyzet,de kell megoldást találni rá.A gyerek a szüleihez tartozik mindig,méghozzá mindkettőhöz nemcsak az anyjához!Aki olyan párt talál magának,hogy gyereke van,annak ezt tudni kell (kellene),és így dönteni,hogy el tudja e fogadni ezt.Én nem tudnék nyugodt lelki ismerettel élni,ha miattam tönkre menne egy szülő-gyerek kapcsolat.

Ti vagytok a felnőttek,oldjátok ezt meg kulturált értelmes emberek módjára.

Bocs, rossz billentyűt nyomtam.:D

Szóval nagyon fontos, hogy a párom elfogadja az én lányomat. És tudom, hogy ha neki lenne gyermeke előző kapcsolatból, mindent megtennék, hogy a kapcsolat felhőtlen legyen, mert biztosan, neki is ugyanilyen fontos lenne, és nagyon fájna neki, ha látná, hogy nem igazán jövök ki a gyermekével.

Ezt egészen addig nem így gondoltam, amíg nem volt saját gyerekem!

És a lányom apjának azt mondtam, hogy nem érdekel, kivel élsz.....egyet nem tűrnék el, hogy a nő, bántsa a lányomat, vagy téged eltiltson tőle!!!!!!!!!

Nekem az a fontos, hogy jóban legyek a lányom apjának, a párjával, soha nem nevelném senki ellen a gyerekeimet!!!!! Bosszúból sem! Mert annak mindig, minden esetben, úgyis a gyerek issza meg a levét!!!!:(

Jah, és bocsánat, nem olvastam vissza, ez csak a véleményem, a fórum címéről.:)

Bocs, hogy belevau, de: azt írod, hogy "gyerek, nem tudja, mi a helyes ilyen helyzetben."

Akkor talán rá kellene világítani, el kellene magyarázni neki, szerintem.

Az se jó, ha mindent ráhagynak, effektíve minden hétvégén felforgathatja egy család életét, és még csak meg sem próbálják terelgetni, mert ő a szegény meg nem értett, elvált szülők gyereke.

Van olyan ismerősöm (most 40 éves csaj), aki nemrég mesélte nekem, hogy a nővérével következetesen minden nőt elmartak a megözvegyült apjuk mellől. Az első kettőt úgy ösztönből, aztán ettől vérszemet kaptak, és utána már csak heccből, pedig volt köztük rendes, normális csajszi is. Ezt maga az ismerős mesélte nekem. Mondjuk feltettem a kérdést neki, hogy most jobb, hetven éves apja tök egyedül...

(Tud bennük gonoszság lenni, szerintem igenis hogy meg kell húzni a határokat.)

Meglehetosen sarkalatos a velemenyed!!!!Mi az hogy sok hogy minden hetvegen ott vannak??Meg van sajat gyereke szeresse azt???Ez 2 GYEREK!!!!!G Y E R E K!!!!Aki a sajat kis vilagat probalja felepiteni Apaval Anyaval es egyebekkel..Te mondd belegondoltal mar hogy a TE gyerekednek a ferjed gyereke a TESTVERE???Mielott elkuldesz a fenebe szolok hogy igen en is voltam ebben a helyzetben..egy 5 eves kislanyt kellett "megszeliditenem" aki mikor 7 eves lett kapott egy kistesot..En azt mondom nehez volt de megerte!!!

Zsani neked meg sok kitartast nagyon sok ilyen hasonlo gondolkodasu intelligens holgyemeny kellene meg erre a vilagra!!!!!

Egyébként sajnálom, hogy benne vagy ebben a helyzetben Te is:(

Amúgy nálunk akkor javult a helyzet, amikor a férjem letett arról, hogy mi imádni fogjuk egymást a gyerekeivel.

Kb. két évig ha törik, ha szakad, családot akart belőlünk kovácsolni. Amikor aztán rájött, hogy ha fejre áll, akkor sem fogjuk szeretni egymást a gyerekeivel, akkor tisztázódtak a dolgok, akkor állt ki mellettem. Ezért persze a gyerekei ha lehet, még jobban utáltak, de legalább moderálták magukat.

Ha ilyen egyszerü lenne ahogyan te azt leírod és mindenkinek ideális párkapcsolata lenne merőben más lenne ez a világ, csak gondolj bele sok háború szerelem miatt robbant ki..

De te aztán biztos olyan okos vagy hogy irányítod a saját érzelmeid, vigyázz nehogy fordítva süljön el!! Inkább légy boldog az életeddel ha már olyan amilyen mert ezek szerint neked egy szál problémád sincs, és ne tipord a másikat ha még nem voltál így!!

Bocs, nem engem kérdeztél, de a kérdésed jogos.

Én már voltam ilyen helyzetben, és ha a férjem nem áll ki értem a gyerekeivel szemben, rámegy a házasságunk a gyerekeire.

Nagyon "szerettem" mindig, ha olyanok osztották nekem az észt, akik nem voltak ilyen helyzetnek a közelében sem.

Nem akarom mindig bő lére ereszteni, de pl. a szomszédasszonyom álságos "hagyd rájuk, fogadd el őket, ne vedd a szívedre, szeretetreméltó gyerekek ők" szövege akkoriban az agyamra ment.

Aztán mit ad Isten, szomszédasszonytól elvált a férje, és ő hozzáment egy özvegy pasihoz, akinek két kamasz gyereke volt.

NNNa, egyből megváltozott a világnézete a témában:((( Sírva mondta nekem, hogy ő szereti a gyerekeket, a kamaszokat úgy általában, de EZZEL a két gyerekkel nem tud mit kezdeni.

Csak azért írtam le, hogy más az, amikor benne vagyunk.

Pont ő az aki diktálhat mivel az ex a mult ha ő diktálna régen rossz lenne!! :-D

Az a legjobb hogy mindig olyanok ontják az okosságot akinek köze nincs ilyen helyzethez!