Nálatok az idősek és a fiatalok, hogy viselik a vírusos helyzetet? (beszélgetős fórum)

Megnéztem, a 70 év feletti, tényleges segítségre szoruló időseket be lehet jelenteni egy űrlapon, amely elektronikusan és kissé bonyolultan elérhető.

Nem tudom, mit mondjak erre.

Majd kérdezősködöm, mert itt még az is megeshet, hogy ezt a községi önkormányzat ajtajára teszik ki.

A honlap enyhén szólva inaktív, de azért mindjárt ránézek.

A türelemre lenne a legnagyobb szükség valóban, hiszen mindenki komoly megpróbáltatásnak van kitéve. A fiatalokon is van teher bőven, hiszen dolgoznak. Ugyanakkor a bizonytalanság őket is sújtja. Aggódnak is hozzátartozójukért. Az idősebbeknek - magamat is beleértve - a magunk módján kellene a tőlünk telhető legtöbbet megtenni.

Ez a fórum/téma tényleg nem alkalmas kisebb-nagyobb vitákra, van máshol erre bőven alkalom. Nálunk a helyi önkormányzat és a polgármester naponta legalább egyszer, néha többször is felhívja a figyelmet az idősek védelmére. Pl:: "Segítséget nyújtunk a bevásárlásban és a gyógyszerek kiváltásában is. Ezt az igényüket kérem mindenki az ... Szociális Szolgáltató Intézmény munkatársainál jelezze."

Nagyon rendes és önfeláldzó kezdeményezés.

Ahonnan én hallottam, ott az önkormányzat szervezte. Előtte való nap összegyűjtik az igényeket, másnap teljesítik.

Engem bosszant az,ha egy beszélgetős csoportban valaki a véleményét erőszakosan a torkomon le akarja nyomni. Szeretem mások véleményét meghallgatni,de van egy határ. Azt látom,hogy van egy kemény mag,akik a megmondó emberek.Mások is szeretnének teret kapni és kultúráltan beszélgetni.

Az utóbbi napokban azt látom,hogy akik kb.2 hete még szinte lehülyézték azt aki a vírus miatt aggódott,na azok lettek a legokosabbak a témában.

Nem lehetnénk egymás felé itt is empátiával és türelemmel?

Azt jelenti, hogy összefogtunk néhány családból a pasik és engedély nélkül ugyan (mivel hivatal nincsen). A 60év felettieknek minden délelőtt 10:00 és délután 14:00-kor bevásárolnak az összefogott férjeink.

Gyakorlatilag ugyanaz, amit már sok vidéki városokból olvastam itt.

Azért megkérdezném, hogy ebben a hivatkozott hsz-emben szerinted mit szítok?

- de nem kérdezem meg, mert akkor szítok.

Csak a szokásos ;-)

Zárt csoportban szerveztek szemétszedés/parktakarítási akciót. Most jött a közlemény: "A járvány-helyzetre tekintettel a tervezett szemétszedést lemondta az ÓBKF nagyon helyesen, felelősségteljesen.

Amint a helyzet lehetővé teszi, megszervezzük."

Vigyázzatok magatokra, egymásra!

Maradjatok otthon!"

Pedig ők többségében 30-40-es korosztály. Szerintem ez önmagukért és másokért érzett felelősség példája.

Mert a háborúban éveken át nélkülözött mindenki, és megszokott dolog volt, hogy nincs még klotyópapír se.

Sok idősebb felfogja, hogy veszélyeztetett korcsoport, de ettől még nem vásárol be neki más.

Vagy csak félig érti, és azt mondja, neki mindegy, miben hal meg. Arra nem gondol, hogy ő is hordozhatja.

Semmit. Az anyósomék pont ilyenek voltak.

Anyukám elfogadta a helyzetét,a 15 éves lányom unatkozik. Hiányolja az iskolát és az azzal járó napi rutint.

Legyél türelmes és kitartást.

Anyám tőlünk 100 kilométerre van (mi Bp. agglomerációban). Ott őnáluk talán nincs ilyen para, ő minden nap lemenne a boltba kajáért (bár magyaráztam neki, a kenyeret most már szeletelve a fagyóba teszi.)

Ő 74 éves, szomszédja egy tündéri 50-es nő mondta, bevásárol neki bármikor szívesen.

Én itthonról dolgozom (nem csak most, máskor is). Tehát ezt a részét bírom, csak a bizonytalanságot nem.

Most eszembe jut, hogy január 23-án sírva ölelgettük a lányomat Ferihegyen, akkor jött meg Shanghaiból, az egyetemről. Akkor azt mondtuk, de jó, itt van, köztünk van, nem lehet baja.... Erre nem gondoltunk (most pedig Németországban van a vőlegényével.)

Az egész olyan szürreális, nálunk a férjem tartja bennem a lelket, én pedig sírdogálok...

Jól írta valaki, ezt még csak most tanuljuk, ezt a helyzetet.

Egy ártalmatlan kérdés hogy tud ilyen indulatokat kiváltani? Hihetetlen!!!

Most értem haza és rengeteg idős embert láttam az utcán lézengeni,boltban vásárolni. Egyáltalán nem helyeslem a magatartásukat. Érdekes,hogy gyerekeket nem láttam.

Az én anyukám 78 évesen ül otthon és nem vágyik a boltba. Felfogta,hogy veszélyeztetett korcsoport.

De hogy jön ehhez a témához a világháború? Nem értem....

Nem az észt osztom, épp azt javaslom, hogy szemetest kellene kitenni a liftek mellé.

És talán mindőnknél lennie kellene szemetes zacsinak, ha kimegyünk.

Annyi hasonló "apróság" van, amire hirtelen nem gondol az ember.

Hát pedig patikába a nyugdíjas is elmegy, sőt még a 100-as boltba is gumikesztyűért. Mert örül, ha ott megveheti, akkor kitart a következőig a nyugdíja.

Amint a saját példádon is láthatod, az utcán levés célja és oka senkire nincs kiírva.

Emiatt viszont kár indulatba jönni. A nevetés tényleg hasznosabb.

Nem ez az első, hogy kb. 0 hely/körülmény ismeretével osztod az észt.

Liftben/mellette, sőt a földszinten sincs szemetes. Egyébként letörlöm papírzsebkendővel, majd keresek egy kukát. Addig nálam van. Ó, igen vihetnék itthonról nájlonzacskót, hogy abba tegyem.

Lehet, hogy megússzák a kertészek. Sőt, drukkolok is értük/nekik.

Akkor is az a szigorúan magánvéleményem, hogy a "velem nem történhet meg" nem életbiztosítás a mai állapotok között.

A barangolás célja jelen esetben számomra a munkába járás. Kénytelen vagyok, ha nem megyek nincs fizetés.

A nyugdíjas akkor is kapja a nyugdíjat, ha ebben a három hétben kicsit kevesebbet kóborol.

Igen, én hordozni fogom, bajom esélyes, hogy nem lesz tőle. Akkor mégis kinek nagyobb, nyomósabb EGYÉNI érdeke a seggén maradás?

Itt kizárólag erről van szó.

Hát maradjon a lakásban, de ha már kiment, nem zárhatod ki.

Igazából a kesztyűjüket kellene elkérni, amikor végeztek, hogy kidobhassátok. Egyúttal lehetne közölni, hogy inkább nézitek a szemetet, de magukra vessenek, ha megbetegszenek.

A liftgombok, látod, tényleg megoldásra váró probléma, persze pzs-vel kellene legalább nyomogatni, amit lent egyből egy zárt szemetesbe lehetne dobni.

Különben meg, az ilyen elszánt kertészek még képesek és megússzák a coronát is. És akkor majd emlegetik is.

Vannak, akiket agyoncsapni sem lehet.