Nagyon nagycsalád, de 4 gyerekkel (beszélgetős fórum)

Miért ne dönthetne valaki? Ha nem annyira önálló, hogy maga döntsön, akkor már gáz van. Mindenki élje az életét, én úgy gondolkodom egy van, tehát mindenki úgy teszi széppé, ahogy tudja, vagy éppen úgy rontja el, ahogy akarja.

Egyet nem szabad, mint itt már írta valaki, hogy a nagyszülők kötelessége a segítség, na ilyet nem lehet és szabad elvárni.

Nálunk is az elsőt még a nagyszülők nem akarták, de Édesanyám azért kötögette a kabátkákat, sapkákat. Ő nem élte meg az elsőt sem. Anyósomél, sosem voltak gyerekpártiak, nem igazán érdekelt szeretik a gyerekeket, vagy nem, hiszen tőlünk rengeteg szeretetet kaptak, kapnak.

Összefoglalva, felnőtt emberek, felnőttként viselkedve éljék a saját életüket, ne azt figyelve ki és mit szól hozzá, hanem a házaspár, élettársak életében milyen csodát jelent egy, vagy a több gyermek.

Mert féltenek téged, és félnek az esetleges negatív következményektől, amik elég nagy eséllyel bekövetkezhetnek.

Aki akar valamit, az hajlamos csak a jó oldalát nézni, és a rosszat nem.

Hát ezért próbálnak nyomást gyakorolni.

De ezt a nyomást pont a nagy akarás tudja kiegyenlíteni.

Nem baj, hogy vannak fékek és ellensúlyok, politika az egész élet.

Mert mondhatjuk, hogy mi, és csak mi magunk, de valójában minden egyedi döntés hatással van a tágabb környezetünkre is, a szomszédoktól a társadalomig.

A nagyszülők ki voltak akadva kicsit, de igazából már megszokták, hogy néha mi csinálunk ilyet..

Most meg imádják ők is.

Az viszont igaz, hogy ennyi gyereknél nagyon szükség van segítségre. A lányom külön zeneórára jár, a fiúk fejlesztésre, messzi spec iskolába, stb.. Itt a fővárosban ez nem menne segítség nélkül, de egy tanévkezdés se pite a szülőikkel, vagy éppen az elmúlt hét az évzárókkal, biziosztásokkal, búcsúkkal, ajándékokkal...

De hát most hagynám őket unatkozni..:-)

Nálunk 4 van.

Nekem már sok volt a negyedik, jó nekem a nagyobbak sérültek.

Egy kicsit a házasságomat is megrengette, bár inkább én voltam kiborulva, a terhesség is nehéz volt.

De persze magamon kívül imádom, így, hogy már itt van.

Nekem az volt a sok, hogy magas végzettségem van, és én abban is szerettem volna kicsit teljesíteni, és ez a hajó már nagyon elmenni látszott, és ez nagyon bántott.

Az anyagi is nehéz, de ez a kérdés ugye nyilván igényszinttől függ, stb.. Mostmár úgy ahogy megvagyunk, a férjemnek szerencséje is volt, és nagyon sokat dolgozik is..

De teljesen normális egy jó kapcsolatban, édes gyerekkel, hogy akarsz még egyet, ez csak ma ilyen hűha-téma..

Ész nélkül ne, de negyed ésszel már jöhet..

Sok boldogságot hozzá!

Kisfiu ☺

Nálunk nem csak a család hanem sokan uristen 5gyerek??anyukámék meg már nagyon várják ☺

Nem nekem, rokonoknál van öt gyerek, a legfiatalabbak ikrek.

A szülők jól állnak anyagilag, imádják a gyerekeket, DE, mint kivülálló úgy látom, hogy a nagyobbak kárára születtek a kisebbek. Jóval kevesebb figyelem jut egyenként rájuk,látszik, hogy nem tudnak annyit korosztályonként foglalkozni a gyerekekkel, mint ahogy gyerek és szülő szeretné.Nem tudnak olyan közös programokat már szervezni, ami mindenki kedvére való lenne, a korkülönbségből adódó érdeklődésük miatt. Iskolás, óvodás van köztük, az öt gyereket három helyre viszik, távolságban nagy. Így aztán a nagyobbak edzései, különórái közül kimaradt,egy-kettő időhiányból kifolyólag.A szülőknek nincs segítsége, a szülőpárra marad minden. Amit a három gyerekkel még megtehettek, pl évenkénti repülőgépes utazásokat hosszabb távolságra is akár, öt gyerekkel már nagyon húzós. Az sem mindegy szezon váltásnál 1-2-3-4, vagy akár több pár cipőt kell vásárolni, mert hiába testvér,nem egy neműek, és főleg ne egészséges más után taposott cipőt használni gyerekeknél.

Többször és többet betegek, állandóan újrafertőzik egymást. Három gyerek még elfér az ötszemélyes kocsiban, de négy biztonsági ülésekkel kizárt, tehát új kocsit is be kell szerezni (nagyobb férőhelyűt)

Egyértelmű, hogy egészséges lelkületű családban örömmel fogadják az újabb jövevényt, DE ha bevallja valaki, ha nem bizony mindennek ára van.

Hányszor halljuk, látjuk a testvérek marják egymást, tisztelet a kevés kivételnek.