MONDAT játék - az előző mondat UTOLSÓ szavával kezdj új mondatot! (fórumjáték)

Piacon ezen a fórumon sem szeretek járni, elég az a valóvilágban, inkább a Pagani autóvaddal száguldj velem a mesék birodalmába, megnézzük Guernica manóit, tündéit, nyárson sütünk tücsökcombot, ha jól laktunk megnyergeltek egy polipot, én a csikóhallal játszadozom.

Pipálni és égben szállni Guernicához menj, ő az égi tünemények mestere, én csak itt lenn vagyok földönfutó egy ócska Pagani autóval, alig 700 lóerő, nem nagy szám, bárki vehet ilyet a piacon.

Kipróbálom , tudok-e Pán Péterrel szállni, vagy ahhoz el kell egy jointot pipálni?

Mondták persze, de mind hazudtak, és a te pirospöttyös galócakalapod ellenállhatatlan, akármilyen méreg van is benne, egy életem, egy halálom, kipróbálom.

Velem nehéz az élet, viola de gombásban is annyira szerencsétlen vagyok, mint az erdei gambásban, akarom mondani, gombásban, el ne fogadj tőlem gombát, ezt gondolom már többen mondták.

Bármit mondok, ügyesen kikerülöd az igazi választ, fogadok, hogy a viola da gambás kérdésemre se mondod azt, hogy igen, az kell nekem, hajrá, gambázz velem. :)

Pánsípja Pán Péternek van, a bájos mosolyú fiúnak, ki tündérekkel, és sellőkkel játszik bármit.

Múltba teszel már megint és az a csaj nem te voltál? Ki a franc várt akkor meg és kinek van még pánsípja?

Megvárt, bár ne tette volna, mindenki boldogabban gondolna a múltba.

Késtem én is a stonehenge-i randevúnál, és nem is a megfelelő hószínű orgonát vittem, hanem csak egy egyszerű limai pánsípot, tök gáz volt, de a csaj szerencsére így is megvárt.

Sajátomon nem röhögtem, majdnem el sem mentem, szégyen, vagy nem, el is késtem.

Hallatán -e jó hírnek még a szám is mosolyra húzódott, mert sokkal jobb más esküvőjén hangosan röhögni mint a sajátomon.

Majd kiderül mennyit tudunk, ha feltesznek egy kérdést,tudjuk-e a választ, és megtudjuk ki derül a válaszunk hallatán.

Mindent tudni mikor lehet? Ha az ég leszakad, vagy ha csak kicsit sejtjük, hogy egyszer leszakad majd?

Tudok ezt-azt, de nem mindent.

Időnként én is belelendülök, de vannak gondjaim az egészségemmel és olyankor csak a sarokból nézek néha a képernyőre, jókat írni meg már régen nem tudok.

Levesünkbe tegyél több fűszert, csináld a mondatod érdekesebbre, és ne rinyálj, hogy kiakadtam a hollós versikéden és az összes trágár hülyeségeden, mert tudom, hogy tudsz te jót is írni, tényleg tök jót időnként.

Sejtem, hogy ki köpött bele a levesünkbe...

Sokszor én se tudom, de általában sejtem.

Egyáltalán nem tudom miért történnek rossz dolgopk sokszor.

Keresgélünk mindenfélét, de Angliában vakvágányon vagyunk, mert a szóbanforgó Stonehenge nem ott van, hanem valahol Budapesten, és persze, hogy nincs ott orgona, ha nem teszel oda, mert kiskékét már régen elvitték, ha ő is tett oda egyáltalán.

Hatkor jártam a Stonehenge környékén,ami egy körkörösen elrendezett kőtömbökből és földsáncokból álló monumentális őskori építmény az angliai Wiltshire-ben, Salisburytől mintegy 13 km-re, de lábnyomoknak, orgonának még csak a hírét sem láttam, Rogerinó 46-os talplenyomata pedig nyomot hagyna, lehet nem egy helyen keresgélünk?...

Közöt teszek a sorok közé akkor, hogy te is olvasd reggel hatkor.

Sem Hansin nem nevetek, se Rogernek nem írtam olyat, ami jelentőséggel bírt volna, egyszerűen egy dalt hallgattam és ez jött át amikor a fórumot olvastam, ha lesz valami gondom, az ajtótokra szögezek egy levelet, s kérlek olvassatok a sorok között.

Úgyse hagyom magam, hogy rajtam viccelődjetek, két minden hájjal megkent lókötő nevetgél az öregen, hogy nem ért semmiből egy kukkot sem...

Veled mi lett hirtelen, a szeptemberi bágyadt búcsúzónál szeme színére visszarévedek? De miért, nem ütött agyon az agyar, azt csak hatásvadászatból írtam a feketefehérben, és tök hiába, mert Hansi egy kukkot se értett belőle úgyse. :)

Lehetett volna és mégse lett,egyenlőtlen harc volt,s márcsak emlék, hogy egyszer voltál,hiszen addig vagy, amíg megálmodlak,ha felébredek már nem leszel,Isten veled!

Bugyogó forrás mellett sétáltunk az erdőben, amikor egy hatalmas agyar esett mellénk az égből, talán valami sárkányé vagy helikopteres orvvadászé lehetett.

Végül így került elő Enissa piros bugyogója, amit tőlem kapott tavaly június közepe előtt pár nappal, így lett a bugyiból életmentő bugyogó..-)

Egyensúlyomat elvesztve kishíján belebucskáztam a sárkánytetemgyűjtő verembe, de az utolsó pillanatban sikerült belekapaszkodnom valami piros rongyba, amelynek a kedves tulajdonosa kihúzott a csávából végül.