Miről szoktak az emberek beszélgetni? (beszélgetős fórum)

Még hajnalban is ezen rágod magad,komolyan szükséged van a segítségre...Először is fontos lenne megtudni,hogy mikor fordult be a kis egód a sarokba beszélgetés helyett,mert ott is maradt,nem érdekel igazán mások véleménye,élete,jól elvagy magadnak.Többnyire bizalmatlanságból és egy kellemetlen szituációban rossz kérdésekből áll össze egy ilyen sorsfordító,személyiség formáló esemény(változik az énkép),amiből még akkor,ott,rövid időn belül lenne lehetőség kilépni,de ha nincs akivel kibeszélje az ember ezt a rossz szituációt,úgy egyre mélyebbre süllyedve benne is marad(többször lejátszod,nem segít senki,bezársz).Ez a kommunikáció mocsara.Azért nem jut eszedbe ott és akkor jó gondolat és jó szavak ahol kell,amikor kell,mert leszoktál a reakcióról,elengeded a szituációt,nem vagy jelen,ez önvédelem,az ego önvédelme.

Itt jegyezném meg,hogy az ego a személyiség jövőképe miatt képes önvédelemből vitázni,veszekedni,csípőből elutasítani a bejövő információt,ha az olyan kaliberű,mintha kirántanák a szőnyeget az ember lába alól-ezzel összetörve a jövőképet,a világképet.Persze mindenki gondolkodjon el,figyelje ezt meg,mielőtt vitatná.

Szóval,az hogy van olyan barátnőd,akivel jól megvagytok,tudtok oldottan beszélgetni,nos,ebből nem derül ki,hogy a bezárkózás előttről való,vagy azt követően került képbe.Gyors válaszhoz a pia vezet,az oldja a gátlásokat,a tudatost ülteti a sarokba,ha megfelelő a hangulat ehhez.A lassabb,de bizonytalan válasz nálad van,elő kellene csalni azt a kellemetlen emléket,amikortól nem igazán érdekel más élete,ha patológiás,sérelemből és sokkhatásból fakad,úgy megvan,elég erősen,tudsz részleteket róla.A lassabb,de biztosabb módszer a reinkarnációs hipnózis lenne,amikor visszavisznek a múltbéli életedbe,és ott felleled az akadályokat(nem kerülhető ki),vezetett meditáció valójában,és nem hipnózis.Pénzbe kerül,de igen hatékony.És persze a Pszichológus ugye,a Mester,aki ezt tanulja egy életen át,hogyan lehet megoldani a megoldhatatlannak tűnőt...Ez még több pénz,és még több idő.Persze ha bandázni tudnál egy ilyen emberrel,kortól és nemtől függetlenül,vagy csoporttal...És az alternatív meditációval is foglalkozó technikáknak is megvan a maga sémája ilyen esetekre,az is kiváló forrás lehet.

Minél tovább maradsz,annál többet veszítesz,az idő neked is pereg,csak nem látod belülről kívülállóként ennek fontosságát.

uff,én beszéltem

Volt olyan pl hogy tetszett egy férfi. Éreztem hogy én sem voltam közömbös neki. Egy kiránduláson mellém sodródott a sorban, s kvázi ketten sétáltunk. Tudtam hogy mondanom kellene valamit, amivel elindítom a dolgot vagy jelet adok neki, kicsit bátorítsam. De a legkevésbé sincs fogalmam ilyenkor mivel lehet indítani? "Szép idő van ugyebár?"

Nemár, ez annyira snassz.

És aztán csak sétáltunk egy ideig egymás mellett csendben, míg végül beértük a csoportot. Pontosan tudtam, hogy pont AZ volt a lehetőségem, de elszalasztottam. Mert nem tudok beszélni.

Annyira tetszik mikor valaki mindig tudja mit kell mondani, meg mindig a megfelelő a reakciója. "Szép napot" normális válasz: " nagyon szépen köszönöm, Önnek is legyen kellemes napja!"

Én erre csak annyit nyögök ki hogy "köszönöm" és elhúzatok. Es utólag jut eszembe, mit kellett volna válaszolni.

Igazi bunkónak nézhetnek.

Vélemény? Az mi?

Jó viccelek, de ilyet nem szoktam csinálni, hogy beleszólok mások beszélgetésébe. Meg aztán egyáltalán ki kíváncsi a kis magánakvaló csaj véleményére?

Uuu ez nagyon tetszik amukor valakinek van tehetsége "beszéltetni" másokat. És olyankor a másik is kellemesen érzi magát hogy beszélhet meg hogy érdeklődnek felőle.

Pletyózás épp azért is távol áll tőlem merthogy nem is érdekel ki kivel szexel pl, meg így ki is negy a fejemből, nem foglalkozom vele kiről mit hallok.

Anélkül, hogy magadról kéne beszélned (kiadnod magad) érdeklődhetsz felőle.

Pl. Hallottam, hogy a nagyobbik lányod kétnyelvű iskolába fog járni. Ilyen jó készségei vannak nyelvtanulás terén?

Tanuld meg "beszéltetni" az embereket és jó hallgatóvá válni! Fontos, hogy amit neked elmondanak azt ne beszéld meg harmadik személlyel! Ne pletykálj!

Előrehozom hogy nagyon introvertált vagyok. Igazából nem vagyok kiváncsi az emberekre a legkevésbé sem.

De munkahelyen kénytelen vagyok beszélgetni, pl lemegyünk az étkezőbe, nem ülhetek fapofával. Vagy a felettesemhez vagy másik munkatárshoz bemegyek, mások teljesen lazán elbeszélgetnek vele (meg egymással is), en meg csak másfél mondatban elmondom amiért bementem, és húzatok ki. Aztán meg bánom, hogy nem kérdeztem valami semlegeset, hogy legalább kedvesnek tűntek még ha nem is vagyok az.

De nem tudok miről beszélgetni olyannal akivel amúgy nem szoktam.

Van néhány régi barátnőm, velük nincs ilyen gondom.

Mit kérdezzek? Mi újság? Válasz: semmi. Új kérdéssel nem tudok folytatni. Kérdezem: hogy vagy? Válasz: jól. Megint kész...

Szóval remélem érthető mi a gondom.