Mire költötök magatokra "luxus"-ként? (beszélgetős fórum)

Tudod,van olyan mondás,(bár ebbe is biztos beleköt valaki,mint a múltkor :) ),hogy addig megy jól a sorod,amíg vannak irigyeid....nos,valahol így van ez a leírtak alapján az ismerőseiddel.

Szerintem az olyan emberek,pont olyan nagyra vágyók,és ezáltak ők nem is fogják tudni sem értékelni,sem pedig helyesen kezelni a pénzt,és annak a hatalmát.

De úgy látom,Te méltón bánsz vele,és ez így az én szemembe legalább is nagyon helyes. :)

Az, és mennyivel kevesebbe kerül megdicsérni egy másik emberen egy szép tárgyat, mint megvenni egy ugyanolyat, csak hogy jelezd, neked is telik rá:)

Természetesen nekem is vannak tucatnyi szép cuccaim és szeretem őket, és örülök, ha valaki felismeri, mert én direkt nem azokat a modelleket szoktam megvenni, amikről ordít, hogy milyen márka, de szakértő szem észreveszi. Viszont húztam egy határt, hogy tényleg akkor vegyek csak, amikor szükség van rá, szóval amikor kidobásra kerül egy régi, akkor veszek egy újat és a régit elviszem a konténerbe. De ha menet közben meg megtetszik valami nagyon, akkor is elgondolkozom, mielőtt megvenném, hogy per pillanat van-e valami, amitől meg tudnék válni, mert már lejárt szegénynek az ideje, kopottka, szakadtka?

Ha nincs ilyen, akkor késleltetem a vágyaimat. Egyébként észrevettem, hogy ez fertőző is, mert amikor nyíltan beszélek róla ismerőseimmel, és ecsetelem az előnyöket (minden cuccom a szekrényben jó rám, jól áll, szeretem, átlátható a ruhatáram) mindig felcsattannak, hogy holnaptól ők is ezt csinálják (persze, nem mindenkinek sikerül, de legalább megpróbálják):D

Nem mindenki vágyik többre aki luxusban él. Van, aki tényleg csak szereti a szépet és kész. Akkor kever bajba a luxus, ha az ember úgy gondolja, hogy a környezete őt emiatt szereti vagy fogadja el, holott mindenkinek vannak, lesznek barátai, akik bármilyen döntését elfogadnák és abszolút nem emiatt vannak körülötte. Amikor kilép ebből az ördögi körből, akkor nem lesz shoppingmániás.

Attól, hogy ismerem a jó márkákat és észreveszem valakin a szépet, megdicsérem, a vintage darabokat is ismerem és megdicsérem, nem kötelező, hogy égető szükségem legyen arra, hogy nekem is legyen olyanom, sőt, nem mindig gondolok arra, hogy az illető azért veszi fel, hogy ajnározzam. Bár meglehet, hogy igen, ettől még kijár a dicséret annak a tárgynak(vagy a készítőjének) is, de igyekszem éreztetni a viselőjével, hogy szimpi nekem amúgy is:)

2 dolog van, amire szerintem sosincs égető szükségem, mégis megveszem, a többit, amire szükségem van, úgy érzem, megérdemlem, mert összespórolom az árukat, és törekszem én is a minőségre, szóval osztom, hogy inkább használok 5-10 évig egy cipőt ami 5x annyiba került mint a piaci, de kiszolgál, szép, és nem teszi tönkre a lábamat vagy az érzékeny bőrömön nem lesz annyi vízhólyag mint a piacostól. Ugyanez vonatkozik a kabátokra, bunda, dzseki, inkább hordom ezeket is évekig, de én télen nem fagyoskodom az utcán, és legyen pihepuha válogatott libapihe a dzsekimben!

Amire nem tudok más magyarázatot találni, vagyis 2 dolog, egyik olcsó másik drága, de ezekre valójában nincs égetően szükségem, le tudnék róla mondani, tehát konkrétan nekem luxus, ettől függetlenül nem döngeti meg túlságosan a budgetemet mert ésszel veszem ezeket is: energy drinkek (totál hülyeség, csak az íze miatt, és nem jó a lájtkóla helyette:D) és pommellato aranymedálkák. Az utóbbit évente 2x mindig valahogy kicsikarom magamnak, vagy megveszem, akár ha csak 3-5 db aranygyöngyöcske amik a medálok között vannak, akár a kis medál, ha nem kerül ki a brilles, de nekem éves szinten ezekből kell. Pommellato mániás vagyok és ez már így marad:)

Na ez az utóbbi 2 ilyen marhaság, ami sztem luxus. A kozmetikus, fodrász akaratlagos dolgok ezek is, de valljuk be, szükségesek, nem luxusköltség, ha szépen felépített budgetbe, rendszer szerint csinálja az ember és ebben is van, akinek gyakrabban csúszik be, van, akinek ritkábban. Van, aki cserébe, hogy gymbe járhasson, lemond a kozmiról, és van, aki fordítva

Nem vettem magamra,vagy talán egy kicsit. :)

Pénzre mindenkinek szüksége van...szegénynek,gazdagnak....csak nem mindegy,miként használja,és él vele.

Ettől függetlenül,én is nagyon sok mindenre sajnálom a pénzt.... :)

Nem vagyok munkamániás,és van magánéletem,nem a pénz hajszolásából áll az életem,ezáltal nincs ilyen jellegű hiány az életemben.

Csak sokan másként látják a világot,kiskirálynak érzik magukat,mert drága és minőségi dolgok veszik körül.

Szerintem a luxus csak egy illúzió...aki luxusban él,mindig többre vágyik...sok embernek,akinek nincs semmije,könnyebb az élete,nincs annyi gondja,és nincs annyi álma..nem küzd semmiért....egyik sem jó.

Ezért ilyen a világ amilyen.

Ha azt nézzük,hogy minden nap hús kerül az asztalra,több autó áll a garázsban,és a környezetünk azt hiszi,hú de jól él,na hát nem könnyű így sem élni....és ez csak megszokás...egy rossz megszokás!!!!!

Kényszeres rendszerességgel semmire.

De ami szükséges, arra mindig futja.

Ami nem szükséges, ergo "haszontalanság", arra nem költünk. Na de itt merül fel a kérdés, hogy mi számít haszontalanságnak?

Ruhára..

Idén egyszer csak úgy éreztem,hogy nagyon rosszul érzem magam a piros és narancs színű ruháimban,ami a ruhatáram jelentős része,mert évekig csak ezekben jártam..és mivel megtaláltam az olcsón-jót turikat,úgy döntöttem,hogy nem fogom magam rosszul érezni a bőrömben,és a piros ruhákat félreteszem,és telepítek helyettük kéket meg zöldet,meg fehéret.

talán egy dolog van: táska

Imádom a táskákat, ha másra nem is de erre kiadok sok, néha nagyon-nagyon sok pénzt....beleszerelmesedem és végem is van. Asszem ez tényleg luxus, mert meglennék én néküle, de nem bírom ki....megspórolom az árát valahol....annyira akarom :-))

Akkor bizony sok luxusra költök, ahogy kiderül ebből a hozzászólásból:)

Szoktam cipőt venni, amit ugye nem tehetek meg minden nap, hiszen jó hamar elfogyna a fizetésem. A napokban vettem egy új laptopot, hát erre sem telik minden nap.

És még sorolhatnám, amit nem tudnék megvenni minden nap (mosószer, néhány kiló hús, stb)

Na és amit tényleg luxusnak érzek: nálunk mindenkinek van számítógépe itthon (a fiamnak asztali gépe, nekem és a férjemnek laptopja).

Drága és olcsó cipő: én nagyon ritkán veszek cipőt és nem is drágát veszek, mert hamar megunom vagy nem kényelmes vagy bármi, ami miatt félre teszem, így nem érzem szükségesnek a drága cipő megvételét. Pl. év elején vettem egy gyógypapucsot nem olcsón itthonra, de sajnos nem tudom hordani, mert fáj tőle a derekam. Többször kipróbáltam, így tuti, hogy attól fáj. Luxus, mert miért kellett nekem otthonra közel 20 ezer forintos papucs? Azért, hogy kényelmes legyen a házimunka közben. Kényelmes is, de 1 nap hordás után 3 napig alig tudok menni.

Ja és még a luxus: kicsit magas a cukrom, így nem eszek fehér kenyeret, hanem korpásat, rozsos, TK-t vagy hasonlót, cukrot sem eszek, így az édesítő sem olcsó....