Milyen volt a gyerekkorod? (beszélgetős fórum)
Sz@r! Sosem lennék újra gyerek!
gyerekkorom jó,de nagyon sz@r!!!!!!
Az én gyerekkorom nagyon jó volt, a szüleimmel és a tesóimmal most is nagyon és mindennapos a kapcsolatom, pedig férjhez mentem és külön lakunk:)
Szörnyű...vérfürdőbe torkolt....
De szerencsére vége...
Csodálatos! Igaz, hárman voltunk/vagyunk lánytestvérek, és nem voltunk gazdagok anyagiakban, de lelkiekben, testiekben mindent megkaptunk, ami egy boldog gyermekkorhoz nélkülözhetetlen! A szüleim 42 éves házasok, ma is szeretik egymást, és jóban-rosszban együtt vannak. Hálás vagyok, hogy hozzájuk születhettem meg!
Borzalmas..ahogy pár hsz-be beleolvasok,vannak páran akik piás családban nőttek fel...Eggyütt érzek.De ez talán jövőre nézve jó tapasztalat..
Csodálatos! Minden gyereknek oan gyerekkort kivánnék mint az enyém volt! Egy bátyám van az ég adta világon mindent megkaptunk ami csak kellett!!! Fantasztikus nagymamánk van! Csodássá tette a gyermekkorunk! S talán ezért nem akarok még most sem felnőni...
nem kivánom senkinek mikor 15.hón an eldobott magától az úgymondd anyám,mert megtudta hogy csipőficammal születtem,és az akkori orv,tum.nem tudta megygógyitani maradéktalanul,és bizony ez sántikálással járt. aztán jobbrafordult a nagynéném-és báttyám jóvóltából,mert ők magukhoz fogadtak még igy is,mert nem lehetett gyerekük,és nékik még igy is öröm volt,hogy felnevelhettek!!!!ezúton is köszönöm,és nemtudok eléggé háláslenni nékik,igaz már csak a nev aynám él 84,éves,álldja meg az ég még sokáig erőben egészségben..
Nekem nem volt jó,mert az apukám sokat ivott és ezért sokat veszekedtek az édesanyámmal. A szüleim mindig dolgoztak és nem foglalkoztak velem.Csak az alapvető dolgokat vették meg. Az anyukám pedig egoista/a mai napig is/ Ezért szeretnék az én lányomnak megadni mindent,és nagyon-nagyon imádom!!!!!!!!!!!!!!!
Az enyém nagyon jó volt, és tulajdonképpen még ma is tart....
Csodálatos! Hálás vagyok érte, a mai napig ebből élek.
Egyke vagyok,úgyhpgy mindent megkaptam!
ennek is megvannak a maga előnyei, meg a hátrányai is.
Mindent egybevéve jó volt a gyerekkorom, de azért nem sírom vissza. Szerintem jobb(bár nehezebb) a felnőttek világában.
Gondtalan, hosszu forró nyarak a Balaton parton, hideg telek szénszünetek itthon, sok móka kacagás. Néha visszapofáztam igy egyszer anyám a számba dugta a mosogató rongyot:)
Öreg nagybácsik, nagynénik hada akik mindig jót akartak , csak nekem nem mindig az tetszett ami nekik.Szóval visszasírom.
Részben rossz,mert az alkesz apám,meg anyukám sokat veszekedtek,és ezért szörnyű volt a hangulat.Részben jó,mert akkor még azt gondoltam,az utána jövő életem szebb lesz...
Azóta is a gyerek koromat szeretném kiheverni. Kész szerencse hogy egy igazi nagybetűs édesanyát adott az ég. Azt hiszem ha másmilyen lett volna akkor én már feladtam volna rég.
Jó volt, de mozgalmas.
Csak a szépre emlékezem......
Hali!
Az én gyerekkorom kettős volt! Az anyukám meghalt, mikor 4,5 éves voltam! Ezért rossz volt.
De a másik részről pedig jó volt, mert az apu mindent megtett értünk, utaztunk, sportoltunk, és sokat játszottunk!
Sziasztok,
Nekem jó szar volt. Most jó irányba tartok, de félek bármikor bekattanhatok a múlt miatt... Így aztán nagyon oda kell figyelnem magamra.
Az öcsém tutkóra elbassza... a múlt miatt... félek szar, pancser ember lesz. De hát meglátjuk.
Nehéz volt felnőni apa nélkül és egy elég beteges anyával. Igazából talán a nagyszüleim törődtek velem a legtöbbet. Elég hamar felnőttnek kellett lennem. De talán ebből adódik hogy mára nagyon kemény vagyok, jó edzés volt a gyerekkor.
anyám már akkor lenyulta a pénzemet és balatonon dolgoztam
mint kiderült akkor is jól keresett!
eleg rossz a szuleim megkeseritettek...de vannak azert szep emlekeim is :)
áthatotta a 80asévek feeling:) kis faluban nőttem fel, alig akadt autó, egyke vagyok, és fel kellett egyedül találnom magam. Talán innen ered, hogy a mai napig szeretek egyedül lenni, bezárkózni egy könyvvel. Ha megtehetném, sokszor napokig nem mozdulnék ki, és a külvilágot se engedném be..Emlékszem, a szüleimet imádtam, főleg apukámat, mert anyukám erőszakos, kiegyensúlyozatlan személyiség volt. Akkoriban még ők is nagyon szerették egymást, és ez nekem is biztonségérzetet adott. Érdekes, felnőtt fejjel is rosszul viselem, hogy ennyire eltávolodtunk egymástól:(
Érdekes kérdés :-)
Nem emlékszem semmi rosszra, szóval jó volt :-)
Én a mai napig gyereknek érzem magam, a változás csak annyi, hogy már igazi "alvóbabám" van, akit a nagyszülők imádnak. Így az elmúlt két évben kicsit hanyagolva is érzem magam :-)
További ajánlott fórumok: