Mikor lehet aggódni egy kamasz viselkedése miatt...? (beszélgetős fórum)
vanessa vegyél vissza, menj szülni, vagy aludj. Elképesztő, jóhogy már nem gyógyszereket javasolsz egyből a kamaszodásra.
látszik, hogy nem láttál életedben túl sok kamaszt. Hidd el, a közvetlen környezet, nagycsalád, sokkal jobb védőháló mint bármilyen idegen szakember, akinek fogalma sincs az adott család dinamikájáról.
mellesleg semmi extrémet nem írt dina2 a fiáról. Mi a fenét nézessen meg rajta??? főleg így fórumon keresztül, ilyeneket tanácsolni...
Hát nem tudom. Ennyi idősen én is ilyesmik iránt érdeklődtem. Cikket írtam teremtés vagy evolúció címmel és bevittem a helyi újság szerkesztőségébe. Morogtam és agresszív voltam anyámmal, kevés barátom volt. Aztán még is viszonylag normális felnőtt lett belőlem, vagy legalábbis szeretném azt hinni. Talán nincs ngy baj, de érdemes résen lenni.
Az nem jó:( De nem ő az egyetlen, a suli valahol erről szól, mindig piszkálnak valakit. De ha támogatjátok lelkileg, akkor nem lesznek emiatt komoly problémái. Szerintem ez a fő, hogy a családban meg legyen a lelki támogatás. lehet, hogy a suliban továbbra se fogja jól érezni magát, de lelkileg sokkal stabilabb lesz és ha új közösségbe kerül, könnyen a háta mögött fogja tudni hagyni a múltat.
Szerintem semmi extra vszínű ez a borongósabb lehet az ő alaptermészete. Kicsit koravén.Nem dilidoki kell neki hanem több mosolygás vidámság...
Ha nagyon aggaszt, talán első körben elmehetnél te egy pszichológushoz, elmondhatnád, mitől tartasz vagy min aggódsz, hogyan kezeld. :)
Nos, kedves Magdaléna, én inkább nevezem ezt a tűrőképességnek tűnő tulajdonságot gyávaságnak. Vagy hitnek hogy egyszer csak jobbra forduknak a dolgok.
Sajnos nálunk nincs lehetőség ilyen közösségekbe járni, pedig biztosan pozitív a hatàsa...
Szerintem ez még belefér.
Tisztában vagyok vele, igen. Nem megnyugtató válaszokat kértem , inkább objektív megítélést a leírtak alapjàn, tapasztalatokat és hasonlók. Miután első eset az életemben hogy ksmaszfiam van...
Én magam is kétségek között vagyok...
A lódítást olyanra értem, hogy"nem én voltam" vagy hogy nem tudja, nem emlékszik mit kértem tőle.
Van egy 10 éves lányom is, vele semmi gond nincs. Néha jól elvannak, néha marják egymást. Mint az átlag testvérek.
Tény hogy nem szeret iskolàba menni, ő nem az a típus aki piszkálódik, hanem akit piszkálnak...
sèrtödèkenysèg az abol fakad h nem igazan baràtkozik mivel vanak dolgok amit tàrsasàgba jàràs màshogy old,agreszivitàs lehet ojan sportot csinàlni ami lehuza a mèrget.tanulàs adig nincs gond mèg a jegyein nem làtszik.
Az sem árt, ha otthon béke és nyugalom van.
Igen, ez oke, de valamit akkor is tenni kell ilyen helyzetben. Eloszor beszeljen akkor a szulo a szakemberrel h mi a velemenye
Csak azt elfelejtitek, hogy mit vált ki egy kamaszból, ha pszichológushoz vagy pszichiáterhez viszed. Elülteted benne, hogy ő nem normális, és ezt gondolod róla.
A legtöbb kamasznak van egy elviselhetetlen periódusa, 18-20 éves kora körül elmúlik ez. :) A kitörések, ellenségeskedés, mindez látható ok nélkül belepasszol. Ha magányosan elvonulna négy fal közé, nem beszélne soha senkivel, nem csinálna semmit, nem érdekelné semmi, depressziós lenne, az baj lenne.
A srác okos, valószínűleg érettebb gondolkodású és érdeklődésű jóval a koránál, a társainál, ezért nem talál barátokat. Megvannak a maga érdeklődési körei, jár közösségbe, jól tanul, nincs vele probléma.
Te pontosan tudod h mitol lett ilyen a gyerek es bizony ha segiteni akarsz rajta akkor elmondod a szakembernek az elozmenyeket, a csaladi hatteret. Nem az a megoldas h kiirsz egy forumot es vadidegen emberektol megnyugtato valaszokat varsz h semmi baja a gyerekednek. Foleg olyanoktol akik nem ismernek titeket. Ugy segitesz neki ha orvoshoz viszed.
Megértelek. Pár helyen visszaolvastam a fórumaidat, hozzászólásaidat. Amire felfigyeltem, hogy nagy a tűrőképességed. Az első házasságod is addig gyűrted, amíg a párod nem lépett. Nem kell azt mindig megvárni, mert az idő fogy és ami elromlott, az már jó sosem lesz. Nem kell tűrni, mert ahhoz önmagadat adod fel.
Nálunk nagyon sok fiatalnak segít a közösségi élet. Úgy a katolikusok, mint a reformátusok ifi közösséget hoztak létre, ami működik kisgyerekkortól kezdve. Ehhez nem kell hívőnek lenni, az vagy jön, vagy nem, de megtanítják az önismeretet és azt, hogy mi végre vagyunk is a világban, hogy a helyünket megtaláljuk benne. Ezzel az ismerettel aztán vagy tudunk élni, vagy nem. Nagyon sok múlik a lelkipásztorokon és a mieink szuperek.
Fiataljaink szívesen járnak szabadidejükben, mert jól érzik magukat és figyelnek egymásra. Sokkal jobban fel tudják dolgozni az őket ért ingereket.
Feltűnő a fiad érdeklődési köre a korához képest, viszont lelkileg még gyerek. Nehéz lesz a kettőt egymáshoz közelíteni. Ezért célszerű egy szakemberhez fordulnotok.
Biztos sokan írják majd, hogy vidd pszichológushoz, és mekkora nagy baj van, és nem normális, és itt a világ vége. Pedig nem. Éppen ebben a korban tudják nehezen fékezni az indulataikat, sok fiú ilyenkor kezelhetetlen, a tiéd még könnyű eset. Elmúlik egy-két év után, próbáld túlélni.
Mi az hogy lódít? Miben? Ha a 4 éves azt mondja hogy a hétfejű sárkány elvitte a babáját, az lódít... A 13 éves már tudja mi a különbség a valódi és a képzelt dolgok között. Ha nem mond igazat akkor hazudik... szerintem nagy gondok vannak de mintha te próbálnád ezeket nem olyan súlyosnak látni. Pedig most kell még közbeavatkozni amíg lehet. Nem az érdeklődése a gond, hanem a saját magához, környezetéhez, hozzád való viszonya.
Minél előbb fel kell keresni egy szakorvost, mert ez a kisfiú tele van elfojtott gyűlölettel és agresszióval, ami a későbbiekben eldurvulhat. Sajnos láttam már olyat, hogy 16-17 éves kamaszfiú rettegésben tartott a szüleit. Menjetek dokihoz, ne szégyelld! Ők azért vannak, hogy segítsenek!
Az nem lenne baj, ha nem csak ezek a dolgok érdekelnék és nem csak a ti társaságotokat keresné. Ezzel ellentétben a kortársai között nem érzi jól magát és nem találja meg a helyét. Testvére van?
Amúgy nem lehet, hogy valami nagy csalódás érte a suliban?
Szerintem érzi, hogy nincs egy hullámhosszon a korosztályával, csak nem biztos, hogy ezt meg tudja fogalmazni.
Őszintén szólva-és lehet hogy ezt az elfogultság mondja belőlem-nem tartom kórosnak, hogy mogorva, hogy olykor lódít dolgokban, hogy rendetlen vagy figyelmetlen, szétszórt és kötekedős. Mértékeim szerint ez tipikus kamaszkor.
De bezárkózás és a gyűlöletteljes tekintete megrémiszt...
Lehet hogy tévúton vagyok, amiért szeretek vele komoly témákról beszélgetni? Másrészt meg, folyamatosan kérdez, akár politikáról, akár Csernobilról, és nem tartom jó megoldásnak letörni benne az érdeklődést azzal, hogy elterelem a témát. Tehát: igen, sokat beszélgetünk vele arról, ami érdekli.
Sajnos ez egy ilyen világ, de tiltással csak az ellenkezőjét érjük el.
Szerintem sokan úgy fogják fel, hogy haladnak a korral... ha csak azt nézem, hogy tele van a net magányos emberekkel. Gyerekeket is alig látni az utcán, nem úgy, mint régen, amikor még nem voltak okostelefonok.
További ajánlott fórumok: