Miért utál a barátom anyukája? (beszélgetős fórum)

Az nem feltétlen a szülő érdeme, ha normális lesz a gyerek. Ha a párom példáját vesszük: őt bedugták egy bentlakásos suliba. Ami még alapból talán nem baj (bár én ilyet nem tennék a 6-7 éves gyerekemmel). Tehát ő csak szünetekben volt otthon, meg esetenként hétvégente. Azért írom, hogy esetenként, mert volt olyan hét, hogy elfelejtett érte menni. Aztán a másik: 5 éves volt kb párom, amikor az anyja hozzáment a jelenlegi férjéhez, aki a párom mostohája lett. Rákényszerítették őket, hogy apunak szólítsák. A mostoha ráadásul rendszeresen verte a párom. Nem csak egy-két pofonról van itt szó, volt, hogy vassal ütötte. És az anyja sosem védte meg, engedte neki, hogy verje a saját gyerekét egy olyan ember, akinek jóformán semmi joga hozzá. 16 évesen a párom a nővérével együtt elköltözött albérletbe. 16 évesen, amikor még azért nem dolgozni kellene a középiskola mellett. De ők ezt tették.

Aztán amikor a nővére ott hagyta páromat a szarban, akkor vissza kellett költöznie, mert egyedül nem tudott gyerekként albit fizetni. Na ott az anyja ahol tudta, kihasználta. Mindent ő csinált, még akkor is, amikor megismerkedtünk. Az anyjától egy dolgot tanult meg: hogy kell hitelt felvenni. Az anyja nyakra-főre vette a hiteleket fel. Aztán amikor nem adtak neki hitelt, és kijött az éves villany elszámolás, akkor párommal vetetett fel hitelt, hogy ki tudja fizetni. Mire megismertem a páromat, volt vagy 3-féle hitele. A legutolsót múlt hónapban rendeztük. Eddig tartott, de végre kinullázta magát.

Én pedig akár égő, akár nem, pár ezer forint költőpénz híján "beszedem" a pénzét, mert anyjától megtanulta, hogy kell 1 hét alatt elkölteni a teljes havi jövedelmét.

Sajnos nem csak mi ketten vagyunk azok akiknek ilyen ganéj anyósunk van... :-(

Nálunk a férjem felszokta vinni a gyerekeket az anyjáékhoz,de én nem megyek 3 éve már.Egyszer november végén találkoztam anyósommal amikor a sógorom kisérte az orvoshoz,de csak 1-2 mondatot beszéltem vele.Azt mondták,hogy én nem szivesen látott egyén vagyok náluk,és csodálkoztam azon,hogy megállt velem beszélni.

Amikor az első (tüzes) eset volt és a kórházban voltam ott mesélte én azt hittem,hogy agyvérzést kapok!!

Én is csak azért nem osztottam ki ezeknél a példáknál anyósomat,mert a férjem kiosztotta az anyját.

Meg még azt nem is írtam,hogy az esküvőnkre,és az utána levő "lagzira" (csak a szűk család volt ott,és csak az én részemről) el se jött az anyósom,apósom,és a sógorom!!!Én már az esketés előtt(csak anyakönyvvezető előtt voltunk) kb.3 héttel felkértem keresztapámat,hogy ő legyen a tanúm.A férjem felkérte a bátyját,hogy jöjjön el neki egyetlen testvérként tanúként,erre meg beszólt,hogy ő már pedig nem megy el tanúnak!A férjem meg azt mondta neki,hogy akkor az esketés utáni kajálásra se jöjjön ha már tanúnak nem jött el..De bezzeg amikor a férjem a lagzi napján felvitt mindenből egy-egy jó adagot akkor meg másnap a sógorom dicsekedett vigyorogva,hogy ő a desszerttel kezdte az evést!!Majdnem szembeköptem!Az apósom meg a lagzi után nem is egyszer felrótta a férjemet,hogy milyen mocsok volt,hogy nem hívta meg a bátyját a kajálásra...Mondta neki a férjem,hogy zabálni az jó,de tanúnak meg nem képes eljönni????

Nem örülök, hogy ilyen anyósod van, de megnyugtattad a lelkem, hogy nem én vagyok elátkozva ilyen anyóssal, hanem vannak sorstársnőim :)

Egyébként én utoljára személyesen akkor találkoztam vele, amikor bejelentettük neki, hogy terhes vagyok. A gyereket még nem is látta (7 hós), és ilyen ember közelébe nem is engedem szívesen. Ha az én fiamról ilyet merne mondani, mint ami nálad volt, én biztos behúznék neki egyet. Már akkor is érett a pofon, amikor átkozódott, de meg bírtam állni, hogy ne keverjek le egyet. Nagy nehezen, hiszen lényegében kiátkozta belőlem a gyereket. Abban viszont biztos vagyok, ha még egy rossz szót merne szólni a fiamra, akkor kikaparnám a szemét.

Kipróbálhatjuk :-)

Nem semmi történt ez se...

Nálunk is volt előzménye az utálatnak!Amikor itt laktak akkor az udvaron kirobbant 1 vita az após,anyós,és a párom között(tulajdonképpen nem kellett volna nekem beleszólnom,mert nem nekem szántál,de nem tudtam megállni,hogy üttetik a párom,és én csak hallgatom),és belekapcsolódtam én is és nem valami szépet vágtam oda nekik mérgemben!Később megbántam,hogy ilyet szóltam be nekik,de állandóan a páromat sértegetik,szidják,ócsárolják pedig ő csinál mindent,a bátyja meg 1 semmirekellő,lusta.

Nekünk örült(ek) az unokának.A férjem bátyja sose fog gyereket csinálni,meg még nővel se fog összejönni.Már kezdjük azt gondolni a férjemmel,hogy b.zi....

Szóval nálunk is volt k.rvázás,mert a nagyobb fiam születése(2010 nyara) óta engem is lek.rvázott nem egyszer,és nem kétszer...

A nagy fiammal terhes voltam és sokat voltam a magas vérnyomásom miatt a kórházba.2 héttel a császár előtt már befektettek.A férjem mivel unatkozott otthon amíg nem voltam otthon felment az anyjáékhoz.Egyik alkalommal amikor felment és segített a gazt elégetni amikor már nagy tűz volt beszólt az anyja,hogy hozza ide és égessék el.Visszakérdezett a férjem,hogy mit kell még elégetni?Mondja anyós,hogy szedje ki a gyereket a hasamból,és égessék el!!!!!A férjem elkezdett vele kiabálni,hogy normális egyáltalán??

Amikor meg már meg volt a nagy fiunk kb 1,5 éves volt,télvíz idején fent volt a férjem náluk a gyerekkel(már akkor is eleven volt),és mondta,hogy kössenek a derekára a fiunknak kötelet,és eresszék le a kútba,hogy lehűljön egy kicsit és ne legyen ennyire eleven!A férjem majdnem agyonütötte az anyját.

Na??Nooormális??

Erre magadtól kell rájönnöd, neked kell tőle megkérdezned.

Ha válaszol, mérlegelj, hogy érdemes-e a jóindulatáért dolgoznod, vagy veszett fejsze nyele a dolog. Ha nem válaszol, hagyd a francba az egészet, ne gyötrődj miatta.

Hát próbálhatjuk überelni egymást :) Én tudok ennél még durvábbat írni. Amikor terhes lettem, kijelentette, hogy nem örül. Ugye páromnak van egy nővére is, akinek nem lehet sajnos gyermeke. Az anyós kijelentette, hogy nem örül, mert először a párom nővérének kellene szülni. És ennek tetőpontjára azt kívánta, hogy bárcsak ne születne meg a gyerekem! Majd leku*vázott, átkozódott, hogy reméli kihull a terhesség alatt az összes fogam, stb. Mindezt a szülőházamban, ahova azért hívtuk meg, hogy anyukámmal együtt tudja meg, hogy nagymama lesz.

Ja és a történet itt még nem ér véget, ugyanis még egy évig fúrt minket, onnan látszik, hogy nem csak hirtelen elszólás volt. Hónapokra rá még kívánta, hogy ne legyen fedél a fejünk fölött.

Ja, igen, volt előzménye, mert Augusztizabella nyilván ebbe is beleköt, hogy biztos tettem valamit. Igen, mielőtt kirobbant a vita, anyummal beszélgettem, hogy nem akarok elhízni terhesség alatt, ezért nem fogok cukrot és fehér lisztet enni, és kalciumot fogok szedni, hogy vigyázzak a fogaimra, rendszeres fogorvoshoz járás mellett. Így kezdődött a vita. Felforrt az agyvize, beleszólt az anyummal való beszélgetésünkbe, hogy micsoda nagyképűség, hogy én nem eszem cukrot, meg úgyis ki fog hullani a fogam, hiszen neki is ki hullott. A többi már jött magától.

Ja, és azt várta, hogy én kérjek bocsánatot, mert kizavartam a történtek után a lakásunkból. Mit is mondjak, az én lelkiismeretem tiszta, és nekem egyáltalán nem hiányzik az életemből.

Na, ehhez mit szólsz? :)

Akkor kezet foghatnánk!

Mert nálunk is hasonló a helyzet,csak annyi különbséggel,hogy a férjem nem kisérgette a boltba(mert anyós nem bír menni nagyon),és a férjem,most meg a semmirekellő sógorom jár neki a boltba vásárolni.Meg a férjem nem főzött az anyjára.1x-1x-er adott neki(k) kaját.

De nálunk is nagyon féltékeny az anyós(még a mai napig).Amikor idekerültem akkor még anyósék is itt laktak,de felmentek abba a házba ahol laknak,meg sok évig korábban laktak,csak nem tudták eladni,és az lett a sógoromé.És ráfogták,hogy ők miattam nem jönnek le,és maradnak a putriban(mert abban az utcában sok a kisebbség)

Én már 3 éve nem megyek fel hozzájuk,ők meg már vagy 5 éve nem voltak itt lent.Egyrészt mert nem is bír menni,másrészt meg a szíve szakadna,hogy a párom mennyi mindent felújított a házon amióta 2008 őszén elköltöztek innen...

Én már 1 hónap után mondtam akkor még csak a páromnak,hogy az anyja féltékeny rám.Mondta a férjem,hogy ááá az ő anyja nem olyan...Abban az évben majdnem a végén amikor már nem laktak itt akkor bevallotta a férjem,hogy igazam volt még hónapokkal előtte,hogy az anyja féltékeny,és nem akarja,hogy összejöjjön akárkivel is....Mondtam neki,hogy én már egy hónap után megéreztem ezt...Az egyik nő megérzi,hogy egy másik nő ármánykodik...

Meg akkor mondtam,hogy döntse el,hogy az anyjával akar élni,őrizni a szoknyáját vagy velem...

Amit írtál,hogy azon megsértődött anyósod,hogy a párod nem mellé ül le az semmi az én anyósom beszólásaitól...

Nálunk(2010 februárjában) 2 nappal a lagzi előtt azt mondta,hogy ha a párom akarja később még a föld alól is előkeríti azt a pénzt ami majd a váláskor kell,ha úgy dönt a férjem,hogy elválik tőlem...Meg ott zokogott akkor,hogy jaj jaj elveszítettem a fiam...Mondta a férjem neki,hogy alig 500 méterre lakunk egymástól mért veszítene el,nem az ország másik végébe költözünk el...Erre az anyós azt mondta,hogy a sógoromat EGYÁLTALÁN nem fogja hagyni,hogy megnősüljön,sőt,hogy összejöjjön akárkivel...

Voltak ennél még hajmeresztőbb beszólásai,tettei is....

Bocsi ha hosszú voltam..

Azt sosem tudhatot, hogy miért utál, és sajnos tenni sem tudsz ellene, ha ő elhatározta, hogy nem vagy a fiához való. Volt barátom anyja nagyon utált engem, pedig max háromszor találkoztunk. Szakítás után a volt barátom elárulta, miért: Amikor először náluk ebédeltünk, az étkezés végeztével anyuka megkérdezte, hogy kérek-e még valamit. Én pedig merészeltem kérni egy almát, ami ott állt halomban, mert a kertben termett, én meg nagyon szeretem a gyümölcsöt. Ez volt a nagy bűn. Most már tudom, hogy az csak egy udvariassági kérdés volt, és egyetlen elfogadható válasz létezik rá: köszönöm szépen, nem kérek mást, minden nagyon finom volt. (Micsoda egy képmutató banda.)

Lehet, hogy te is elkövettél valami hasonló főben járó bűnt.

Huuuu, ez az anyos tema nem szokott egyszeru lenni. Az en anyosom is "erdekes". Es valszeg en sem leszek a lanyok alma.

Miben lett mas a baratod (mama szt?)

Az okosok ilyenkor (is) javalljak, hgy gondoljuk magunkat a masik helyebe, de valszeg (biztos) hgy egy tizen-huszoneves nem ugy gondolkodik,mint egy 30-40. Ra kene kerdezned, hgy ez most mire volt jo? Hacsak nem erzed, hgy vaj. Vana fuled mogott es mama joggal dobta kia cuccod. Latatlanban passz...

Szerintem ugyanaz a probléma, mint nálam.

Anyuka nem tudja felfogni, hogy a kicsi fia felnőtt, és már nem anyuka az életében az első és egyetlen. Egyszerű féltékenység. Nálunk pl. rendszeresen párom kísérte anyját mindenhova (boltba, bankba, be a városba, rokonokhoz, stb.), és ő is főzött otthon, mert anyuka egy lusta disznó volt. Viszont amióta én vagyok, azóta nem kísérgeti folyton, már csak azért sem, mert én a napjaimat nem hármasban szerettem volna tölteni, hanem inkább kettesben, ezáltal az ügyeit is neki kellett intézni és főzni is (micsoda embertelenség). Az anyja még arra is féltékeny volt, ha párom a buszon mellém ült és nem mellé.

Bár minket nem dobott ki, hanem mi magunk költöztünk el, sok évvel ezelőtt. Viszont a mi vitánk odáig fajult, hogy az én házamba a lábát be nem teheti, és én sem megyek hozzá (ami által párom sem nagyon). Ezt érte el, egye meg amit főzött.

Bár ahogy nézem, te nem olyan vagy, mint én. Mert én magasról teszek arra, hogy jóban vagyok vele vagy sem. Ha téged érdekel, egyetlen megoldás, ha leülsz vele beszélgetni (4 szemközt, párod nélkül). Aztán anyuka vagy megérti, vagy nem, hogy ha veled képzeli el a fia az életét, veled tervez családot, közös otthont, akkor nem lehet mindig a fia hátsójában. Ja és a pároddal is tudd megbeszélni. Ha álltok annyira közel egymáshoz, ez nem lehet probléma. Én kerek perec megmondtam a páromnak, hogy ő ha akar lemehet az anyjához, de én nem fogok, mert nem vagyok kíváncsi az anyjára...