Miért telefonálgat egy családos embernek egy nő? (beszélgetős fórum)

Őszintén szólva én is tettem már ilyen kijelentést. Saját meglátásom szerint elég sokat melózom azon, hogy a házunk rendezett, tiszta legyen, és finom kaja legyen az asztalon. A férjem sokat dolgozik, otthon nem segít. Ezen már nem akadok ki, mi így alakítottuk az életünket. Ő házon kívül többet, én otthon többet...

A "nem vagyok a cseléded" kifejezés akkor csúszott ki a számon, amikor figyelembe sem véve az otthoni tisztaságot, sáros cipővel mászkált a nappaliban, vagy pl. otthagyta maga után a kajás tányért. Nem várom el, hogy takarítson, de ne is gányolja össze, amit én csináltam. Hiszen ennyi erővel én meg fognám a papírpénzt, és egyenként meggyújthatnám, ha ennyira sz.rba nézzük egymást....

A nem vagyok a cseléded, az nem csak a nőkre vonatkozik. Igen, rég rossz mikor már itt tart egy kapcsolat.

Sajnos a te esetedben a nő azt gondolta, hogy de , te az ő cselédje vagy.

Igen, ez mind igaz, amit írsz.

Én még csak az együttélés fázisban vagyok, gyerek nincs. Természetes hogyha én majd otthon leszek, akkor a mosást nem a 12 órát güriző apukára fogom passzolni stb.

Szerintem akiben van némi jó érzés, és szereti a társát, az nem akarja a másikat kizsigerelni.

Úgy gondolom, aki jobban ráér, az mosogat, vagy takarít. És van amikor a nő dolgozik többet, de van amikor a férfi.

Nekem élő példa unokatesómék, férfi magas posztban melózik, feleség nem, de ő is dolgozik. És szombaton egyiknek sem esik le a karikagyűrű az ujjáról, hogy gyorsan kitakarítsanak, együtt főznek, és szépen élnek.

Ez is off, de erre még szeretnék válaszolni.

Annyira tipikus, amikor egy nő azt mondja a férfinek, hogy "nem vagyok a cseléded". Amikor elhangzik ez a mondat, akkor kell befejezni a kapcsolatot.

Nem tudom, észrevetted-e már, hogy ez a mondat annál gyakoribb, minél magasabb beosztásban dolgozik a nő, minél iskolázottabb, minél többet keres, minél fontosabbnak érzi magát egy férfiak uralta világban és munkaerőpiacon. Persze elhangzik olyan nők szájából is, akik egész nap nem csinálnak semmit, csak a körmüket lakkozzák. Szóval általános kijelentés...

A középút valóban valahol ott van, hogy megpróbáéjuk a feladatokat megosztani. Csakhogy ez nem mindig sikerül. Egy időben (sajnos most is majdnem) 16 órákat dolgoztam és megkaptam akkor is a barátnőmtől, hogy ő nem cseléd....mert ő is dolgozik....Én reggel hétre már bent voltam, s jó esetben este tízkor szabadultam el, három hónap után olyan voltam, mint a mosott rongy. Persze a pénz megvolt, de akkor meg amiatt nyafogott, hogy elhanyagolom és persze ő nem cseléd, ha kértem nagy ritkán ezt-azt.

Ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy miután jó esetben este tíz után hazaértem elvárta volna, hogy kitakarítsama WC-t, mossak, csináljak magamnak kaját, sőt, hogy ennél a hasonlatnál maradjak, még WC papírt is vegyek hazafelé egy éjjel-nappal nyitvatartóban. És tudod, mit? Még hajlandó is lettem volna rá, ha felfedezek benne egy kis kedvességet, de még csak az sem volt. Aztán egyszer, amikor megint este fél tizenegykor kirobbant egy ilyen veszekedés és felhozta, hogy ő nem cseléd, amikor kvázi üres hűtőre mentem haza, mert a nagyságos asszony a barátnőivel múlatta z időt, meg gyros-t evett minden nap és marhára nem törődött vele, hogy én mit fogok enni, vagy mi lesz velem, akkor szépen megfogtama karját, kinyitottam az ajtót és kihajítottam. Persze, sajnos alaptermészetem, hogy sokáig nem tudok haragudni, fél óra múlva visszaengedtem, de ez ment még vagy egy hónapig, aztán megkértem, hogy költözzön, mert olyanra semmiképpen nincs szükségem, aki nem velem akar küzdeni, hanem ezta jól ismert ribi-szöveget hajtogatva kihasználni.

Egyszóval, nagyon kéirányú utca, ez a "nem vagyok cseléd" kifejezés....

De, létezik. Sok ember képtelen elszakadni attól a mintától, amiben felnőtt. És ezek a minták általában nem is akkor kezdenek megnyilvánulni, amikor még csak járnak, vagy együttélnek. Ha mindketten dolgoznak, akkor általában a házi munkát is megosztják egymásközt. Viszont, amikor megszületnek a gyerekek, ez az egyensúly óhatatlanul felborul. Pontosabban visszarendeződnek a hagyományos szerepek. A férfi elmegy otthonról, dolgozik, esetleg még plusz munkát is vállal, keveset van otthon, naná, hogy a szabad idejét már pihenéssel, jobbik esetben a gyermekeivel akarja tölteni, a nő otthon marad, ellátja, neveli a gyerekeket, és egyre több házi munka hárul rá, hisz úgyis otthon van. Eltelik így jó pár év, és ahogy látom, sok családnál beleragadnak ebbe. Hiába megy vissza később a nő is dolgozni, a gyerekekkel kapcsolatos dolgok, ill. a házi munka nagy része továbbra is rajta marad.

És azt azért csendben megjegyezném, hogy GYES-en otthon lenni, nem dekkolást jelent. :o))

Igaz, nem a témához tartozik, de szerintem ma már olyan, hogy kinek mi a dolga...ez már nem létezik. Egy valamiben még igen, a nő tud szülni. De WC papírt venni, ruhát mosni, mosogatni, főzni, takarítani, csekket feladni a nő is és a férfi is tud. És onnantól kezdve, hogy a nő is elmegy dolgozni, azt gondolom, az az alap, hogy a háztartás vezetése közös legyen.

Én még nem élek régóta együtt a kedvesemmel, de mindent együtt, megosztva csinálunk. És így egyikünknek sem teher az egész, nem lesz senkiből mártír.

Persze más lenne a helyzet, ha otthon dekkolnék gyesen. De én is dolgozom eleget, szóval cselédbe meg nem vagyok hajlandó átmenni.

De ha kellett volna pénz, akkor odamégy egy automatához, és veszel ki belőle, gondolom.

De itt más a helyzet.

Én szégyellném magam, ha felnőtt, dolgozó ember létemre nem tudnék a kollegám névnapjára beadni 300 Ft-ot.

Te azért vagy nő, hogy ezeket elintézd a főzés-mosás-takarítással együtt, én nem attól vagyok nő, hogy háztartási gép vagyok.

Szerinted neki az a dolga, hogy menjen dolgozni, te is teszed a dolgod, csak akkor ne tessék nyekeregni, hogy jaj de sok, ez nem jó, az nem jó, meg neked nincs szabadidőd, ezt te választottad, és ha szerinted ez a normális elosztás, akkor ne akarj beleszólni a férjed szabadidejébe. Te a háztartást, a gyereknevelést választottad meg a három gyereket, ő meg azt, hogy neki csak dolgoznia kell.

Értem mire gondolsz.

Ha az én férjemnél lenne mondjuk napi 1000 Ft, akkor azt tuti elköltené, és ezt ő is tudja, szerintem ezért sem tartja magánál. Megvenné a fagyit is meg a süteményt ha megkívánja. Pedig neki oda kell figyelni az étkezésére, vérhigítót szed, nem mindegy mit eszik. Kaját, innivalót csomagolok neki ha dolgozik.

Nem mindig előre látható az a kiadás.

Megint munkahelyi példa: valakinek névnapra gyűjtünk, 300 Ft-ot szoktunk beadni. Valamelyik kollegámnál nincs 300 (!!!) Ft. Szerinted...?

Csak úgy vörösödik a feje, amikor megy körbe a persellyel, aki gyűjti éppen a pénzt. Nagyon ciki neki.

Vagy: ha megkíván egy hamburgert, vagy egy fagyit, nem ehet, mert nem tartozik az "előre látható kiadások" közé...?

Legalabb nem dugja a fejet a homokba. Lehet, hogy sok ferfi, ha tudna, hogy a parja otthon erzi, figyeli, mi tortenik vele, mert fontos, hiaba mozdul ra a titkarno, nem hagyja magat.

Jo, van, aki remenytelen eset, de sztem jol tette, hogy rakerdezett olyan hamar, ahogy epp kiderult

Nem azt veszi, ami eszébe jut, de egy férfinak is felmerülhetnek igényei, amihez éppen pénz kell. Halál ciki, ha nincs nála egy fillér sem. Én látom a férfi kollegáimat, hogy szégyellik magukat, amikor a többiek meló után beülnek egy sörre például. De ne is sörözzünk, mert az mondjuk luxus... Tegyük fel, lerobban a kocsival, el kell vontatni, kereket kell cserélni, taxit kell hívni. Milyen már, hogy nincs nála egy kanyi vas se??

Nálunk a férjem keresi a több pénzt, és nem is szórjuk, de dobnék egy hátast, ha egyszer is azt mondaná, hogy adok egy ezrest, aztán oszd be....

És ha már itt tartunk: ha ennyire spórolni kell, akkor azt a 3 gyereket meg kellett volna gondolni hamarabb...

Hát akkor én is le leszek szólva,mert 26 éves házasok vagyunk,és nálunk is mindig odaadta a fizuját.

Természetesen mindig jutott arra ,amire kellett,mert beosztó vagyok,ez nem azt jelenti, hogy többszázezres fiut osztok be...

Mivel horgász a férjem, amnt tudjuk, elég költséges hobbi, de mindig jutott arra is pénz,mindig be volt fizetve a horgászengedélye...:)

Mi berakjuk a közösbe a fizukat,és amire kell,kiveszünk belőle...